Író:Anna Banks
Kiadó:Maxim
Sorozat: Szirénia öröksége
Oldalszám:328.old
Fordító:Komáromy Rudolf
Fülszöveg ( Csak saját felelősségre XD):
Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska
baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a
véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy
tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes
egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az
ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy
lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki
egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes
kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla,
hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis
Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak
szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon
képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon
összefonódhat két ennyire különböző világ?
Őszintén ez a könyv egyszerre volt tele hatalmas hibákkal, képtelen helyzetekkel és még sorolhatnám milyen logikai mellényúlásokkal, de azért mindezek ellenére... mégis kellemes kikapcsolódás volt a történetet.
Emma különleges nem is tudja mennyire, amíg le nem fejeli Galen mellkasát (Nem spilerezek nagyon, hogy Emma mitől is olyan különleges, de szerintem kapásból lejön annak aki elkezdi olvasni a történetet) :) XD Bizony hősnőnk ugyanis bosszantóan ügyetlen még egy helyben állva is képes elesni. Felizzik a szikra, és ettől kezdve Galen a lány megszállottja lesz, de nem pszicho szinten. XD Rögtön a történet elején bekövetkezik egy tragédia ami beárnyékolhatná a történetet, és Emma karakterét, de sajnos semmi nem történik. Nagyon bosszantó, hogy elvileg egy Emma számára fontos személy meghal és egy picit szomorkodik de aztán mintha meg sem történt volna minden megy tovább. Nekem ez egy kicsit sem állt össze.
Jönnek a tipikus sulis jelenetek, a pillanatok alatt szerelembe esünk és még a TITANIC is feltűnik a sztoriban. A háttérbe kapunk egy kellemes mitológiai szált is. Poszeidón és Triton leszármazottai, a képességek, a szokások, nagyon tetszettek, csak az előre elrendelt házasság nem jött be.
Galen és Emma nagyon aranyosak együtt, de nekem Toraf és Raina volt a kedvenc párosom. Toraf Raina vőlegénye és a humor fő forrása a sztoriban. Nagyon tetszett, hogy üldözte a szerelmével a lányt, és rengeteg vicces helyzetet szült a nagy szerelem.
A történetben a leginkább idegesítő Emma anyja volt, aki az eddigi könyves anyukák közül a legidegesítőbb címért kapna Oscart, az biztos.
A vámpírok, vérfarkasok mellett üdítő volt a sellőkről olvasni. Bár itt összemosódott a szirén és a sellő fogalom, pedig két különböző lénynek számítanak. De nem ez a lényeg.
A kritikámból nem hiszem, hogy az jött le érdemes elolvasni a könyvet, mert őszintén bár tényleg kellemes kis történet, gyönyörű borítóval, de olyan súlyos logikai hibákkal amiktől ha nem sajnálná az ember a borítót, már rongyosra csapkodta volna a falhoz a könyvet.
Ajánlom azoknak a könyvet akik szeretnének egy kellemes kikapcsolódást, ami nem igényel nagy gondolkozást, illetve azoknak akik szeretik a misztikus sellős történeteket.
Pontozás:5/10
Kedvenc karakterek: Toraf
Kedvenc jelenet: amikor Toraf féltékennyé teszi Rainát
Könyv ihlette könyvjelző:
Emma különleges nem is tudja mennyire, amíg le nem fejeli Galen mellkasát (Nem spilerezek nagyon, hogy Emma mitől is olyan különleges, de szerintem kapásból lejön annak aki elkezdi olvasni a történetet) :) XD Bizony hősnőnk ugyanis bosszantóan ügyetlen még egy helyben állva is képes elesni. Felizzik a szikra, és ettől kezdve Galen a lány megszállottja lesz, de nem pszicho szinten. XD Rögtön a történet elején bekövetkezik egy tragédia ami beárnyékolhatná a történetet, és Emma karakterét, de sajnos semmi nem történik. Nagyon bosszantó, hogy elvileg egy Emma számára fontos személy meghal és egy picit szomorkodik de aztán mintha meg sem történt volna minden megy tovább. Nekem ez egy kicsit sem állt össze.
Jönnek a tipikus sulis jelenetek, a pillanatok alatt szerelembe esünk és még a TITANIC is feltűnik a sztoriban. A háttérbe kapunk egy kellemes mitológiai szált is. Poszeidón és Triton leszármazottai, a képességek, a szokások, nagyon tetszettek, csak az előre elrendelt házasság nem jött be.
"Megbotlani elég gáz. Valakibe belebotlani sokkal gázabb. De ha ennek a
valakinek olyan a teste, hogy a márványszobrokat eszi a sárga irigység –
és aggódom, nem tört-e be az orrom a mellizmán –, hát akkor a megbotlás
utcahosszal második az emberséges eutanázia mögött."
Galen és Emma nagyon aranyosak együtt, de nekem Toraf és Raina volt a kedvenc párosom. Toraf Raina vőlegénye és a humor fő forrása a sztoriban. Nagyon tetszett, hogy üldözte a szerelmével a lányt, és rengeteg vicces helyzetet szült a nagy szerelem.A történetben a leginkább idegesítő Emma anyja volt, aki az eddigi könyves anyukák közül a legidegesítőbb címért kapna Oscart, az biztos.
A vámpírok, vérfarkasok mellett üdítő volt a sellőkről olvasni. Bár itt összemosódott a szirén és a sellő fogalom, pedig két különböző lénynek számítanak. De nem ez a lényeg.
A kritikámból nem hiszem, hogy az jött le érdemes elolvasni a könyvet, mert őszintén bár tényleg kellemes kis történet, gyönyörű borítóval, de olyan súlyos logikai hibákkal amiktől ha nem sajnálná az ember a borítót, már rongyosra csapkodta volna a falhoz a könyvet.
Ajánlom azoknak a könyvet akik szeretnének egy kellemes kikapcsolódást, ami nem igényel nagy gondolkozást, illetve azoknak akik szeretik a misztikus sellős történeteket.
Pontozás:5/10
Kedvenc karakterek: Toraf
Kedvenc jelenet: amikor Toraf féltékennyé teszi Rainát
Könyv ihlette könyvjelző:
