Jay Kristoff:Stormdancer-A vihartáncos

 Már a megjelenése előtt szemet vetettem a könyvre és nagyon örültem, hogy magyarul is kiadták. Kicsit féltem mert legutóbb Sophie Jordan Lángvilág sorozatát vártam ennyire, de az hatalmas csalódás volt, szerencsére a Vihartáncos teljes magával ragadott. IMÁDTAM! Abszolút kedvencem lett.

Író: Jay Kristoff
Sorozat: A Lótusz Háborúja-I.kötet
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN:9789633735831
Oldalszám: 496.o.
Fordító: Lánc Brigitta

Fülszöveg:

HALDOKLÓ FÖLD

A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA

A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG

Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

A könyv világa nagyon egyedi, és merész. Shima földjét elborítja a mérgező füst ami megmételyezi az embereket. Védőszemüvegben és maszkok mögé rejtőzve élhetnek csak a világban. Így elsőre ez nekem nagyon fura volt, de Ishiben már láthatjuk az igazi arcukat is az embereknek, mármint maszkok nélkül. Az alapsztori szerint Yukiko apja a sógun vadászmestere, akit megbíznak egy mitikus lény elfogásával, és ha nem járnak sikerrel akkor nem kel aggódniuk a jövőjük miatt, mert a sógun pontot tesz az életük végére. De valamilyen csoda folytán megtalálják az Arashitorát, és elfogják. Innen már minden mehetne mint a karikacsapás leszállítják a sógunnak és életre szóló dicsőség és boldogság vár rájuk. Hát nem. Bár elfogják az Arashitorát a hajójuk lezuhan és itt kezdődik az igazi történet.

Yukiko személyisége már az elején megvett magának, bár egyetlen kés van csak nála mégis bármilyen helyzetből kivágja magát. A képessége, az apjával való kapcsolata, a visszaemlékezések nekem nagyon tetszettek, bevallom én is haragudtam a Fekete Rókára, és csak a végén értettem meg mit miért is tett. Yukiko képességének segítségével képes beszélgetni Buruuval, az Arashitorával. A párbeszédeik pedig fergetegesek, én olyan jókat szakadtam Buruu meglátásain, és a látványos szenvedésén amikor Yukiko Hiroval beszélgetett XD

"– Nincs semmi, ami te tennél, és taszítana, Lady.
Yukiko alig hallotta a férfi hangját, olyan hangosan vert a szíve a mellkasában.
RAIJIN, VIGYÉL EL INNEN MOST.
-Szigorú pillantást lövellt Buruu felé, amint az a hátára fordult és az ég felé kapott mancsával.
KÖNYÖRÜLJ RAJTAM, ATYÁM. VEDD EL SZÁRNYAIMAT, LÁNCOLJ E BŰZLŐ FÖLDHÖZ, CSAK EZT A KÍNT NE KELLJEN ELVISELNEM.
-Fogd már be."

Na de lássuk mitől is olyan jó ez a könyv. Kapunk egy különleges képességekkel bíró főhősnőt, aki nem ért egyet az adott politikai rendszerrel, megfűszerezzük egy fantasztikus misztikus lénnyel, egy falatnyi bosszúval, és egy csipetnyi romantikával is és kész is a Stormdancer.  Mi is kellhetne még bele. Az égvilágon semmi. Na jó, a fő karakterek nagyon kidolgozottak, bár szívesebben megtudtam volna egyéb információkat a többi mellékszereplőről is, de nem rajtuk volt a hangsúly a könyvben.
Yukiko és Buruu mellett még Kin volt a kedvencem. Nem éppen a nők könyves álmainak netovábbja, mert se nem izmos, se nem rettenthetetlen...stb, inkább gyenge és vézna, de az esze és a szíve miatt én nagyon megszerettem, és persze sajnáltam azért, hogy egy gép testébe kényszerítik illetve azért is, mert  Kin beleszeret Yukikoba ami tiltott dolog, mégis mindent megtesz a lányért.

 "Bárcsak szél lehetnék."

Bár a könyvben nem a szerelmi szálon van a hangsúly ami nem baj, sőt üdítő is tudott lenni, ez a könyv inkább a barátságról és a szeretetről szól.

Persze egy történetből sem hiányozhat a gonosz, és figyelem itt az első olyan "gonosz" karakter akit nem szerettem, sőt irritált a sógun személyisége, és már az első felbukkanás akkor kirázott tőle a hideg. Szó mi szó eléggé úgy tűnt mint akinek nincsenek otthon.

Nagyon érdekes volt a lánckatanákkal és mindenféle steampunk ötvözettel teletűzdelt világot megismerni, de ez még csupán a kezdet volt. Egy ígéretes kezdet ami egy új Vihartáncos legendáját készítette elő. Remélem hamar kijön a folytatás, mert nagyon kíváncsi vagyok rá :))

Kedvenc szereplők: Buruu  <3, Yukiko, Kin
Kedvenc jelenet: Yukiko és Buruu párbeszédei, Buruu féltékenységi jelenetei, és a vége :)
Könyv ihlette könyvjelző:

Dorama Love #1-Gu Family Book

Gu Family Book 
Műfaj: romantikus, történelmi,dráma, fantasy

Év: 2013
Epizódok: 24
Szereplők:
Lee Seung Gi - Choi Kang Chi
Bae Suzy - Dam Yeo Wool
Choi Jin Hyuk - Gu Wol Ryung
Jo Sung Ha - Dam Pyung Joon
Lee Yoo Bi - Park Chung Jo
Sung Joon - Gon
Több infó itt 


Történet:  

Choi Kang Chi akár átlagos emberként is élhetett volna, ha a 20.születésnapja előtt le nem veszi a szent karkötőt, ami visszafogta a benne élő gumihót, melyről tudomása sem volt. A karkötő mégis leesett és kérdések, kalandok sora vár hősünkre. Kang Chi egy árva akit egy jószívű férfi fogad a családjába, de a valódi szülei története sokkal érdekesebb. Az édesapja egy Misztikus lény, az édesanyja pedig egy ember. Kang Chi nélkülük nő fel, és mit sem sejtve származása titkáról, emberként él és folyton bajba keveredik.  Egyik alkalommal azonban rossz emberbe köt bele és  elindul a sors kereke minek következtében szívek törnek darabokra, sorsok dőlnek romokba és mindent beborít a vér.

Véleményem:

Nagyon-nagyon kíváncsi voltam erre a doramára, de kicsit vegyesek az érzéseim. Na jó nem szépítem, nagy csalódás volt, az első két részt leszámítva.

Az első két rész számomra olyan amire lehetett volna építeni akár egy évadot is, sokkal izgalmasabb volt Wol Ryung és Seo Hwa története, mint a fiuk Kang Chi útja. Az első két részben kapunk egy szép, bár keserédes szerelmi történetet, egy misztikus lény (gumiho- róka szellem) és egy gisaeng között, amiről sejthető volt, hogy nem lesz jó vége, de hát ez van sajnos. Seo Hwa egy nagy nemesi család lánya, akinek az apját árulónak nyilvánítják és megölik a szeme láttára, őt pedig eladják a közeli Gisaeng házba. Seo Hwa azonban nem hajlandó bemenni és büntetésként alsóneműre vetkőztetve kikötik a szégyenfához úgy hogy senki nem adhat neki enni és inni. 

Az emberek megdobálják kővel, de mégis kitart. Egészen míg el nem ájul és a Gisaeng ház főasszonya beviteti őt. Ekkor megzsarolja a bátyja életével és kényszeríti őt, hogy gisaenggé váljon. Mindezt miért? Mert Seo Hwa-t magának akarja apja gyilkosa a gonosz és hataloméhes kormányzó. Seo Hwa miután megtudja, hogy miért is ilyen sietős a gisaenggé válása, elszökik a közeli erdőbe, ahol Wol Ryung menti meg. (Tényleg lessetek bele nem akarom az egész történetet lelőni XD :) )
Seo Hwa-t bár sajnáltam mégsem tudtam megkedvelni, főleg azért ami Wol Ryunggal tett. Persze, félt, de akkor is, mindent tönkretett.

És akkor jöjjön egy kis negatívum. A történet többi része vontatott, néha már unalmas. Sokszor percekig nézhetjük ahogy a két főszereplő Kang Chi és Yeo Wool nézik egymást, és nem viccelek vagy öt percig mutatják ezeket a pillantásokat XD Azt pedig még mindig nem értem, hogy az istenbe nem látták hogy Yeo Wool lány??????? Csöppet sem fiús a kinézete, persze sokszor találkozunk ilyenekkel a doramákban, de itt meg sem próbálták fiúnak feltüntetni. A ruhák, komolyan mondom én először még nem pörögtem azon, hogy mindenki úgy néz ki mintha makulátlanul tiszta lenne a ruhájuk, de egy idő után már ez is idegesített, tényleg harcoltak folyt a vér és semmi. De lehet hogy már mindent belebeszélek. 

Viszont a látvány nekem nagyon tetszett, és maga a történet felvezetése is. Wol Ryung és Kang Chi átváltozását imádtam, egyszerűen fantasztikus volt, és Wol Ryung Holdkertje pedig egyszerűen gyönyörű volt.

Wol Ryung-ot egyenesen imádtam, csak miatta néztem végig a sorozatot. Már ezer éve él és védelmezi a Jiri hegyet, egyetlen emberi barátja van aki egy pap, és megígérteti vele, hogy nem avatkozik bele az emberek sorsába. De Wol Ryung nem bírja megállni amikor is Seo Hwa összeesik az erdőben, hogy ne segítsen a lánynak, hiszen beleszeretett. Wol Ryungban azt szerettem, hogy annyira ártatlan szerelemmel szereti a lányt, és mindenre képes lenne érte, még arra is hogy megpróbálja az emberré válást. Ezért 100 napig imádkozik és betartja a három szabályt amit a pap mondott neki, hogy megszerezze a Gu családi könyvet, melynek  a létezése sem biztos, hiszen még senki nem szerezte meg. De ha megszegi bármelyiket is a 3 szabályból a 100 nap alatt akkor démonná változik...Nem folytatom tovább, ha eddig felkeltettem az érdeklődéseteket nézzétek meg, legalább az első két részt. :)

Gon, ő Yeo Wool árnyéka és a Négy mester egyike, aki számtalan vicces helyzet forrása, főként mert keveset beszél és mindig fapofát vág, és sokszor szakadtam rajta. Titokban szerelmes Yeo Woolba, és emiatt nem kimondottan rajong Kang Chi-ért.

Sajnos bár voltak jó részei a sorozatnak de többnyire felejtős és a vége...fúúú hát egy sorozatot teljesen el lehet rontani egy pocsék lezárással, és őszintén ennél rosszabbat ki se találhattak volna, egyszerűen borzalmas volt.

Igazából én csak az első két részt ajánlom, a többi egyszer nézős.

Történet: 10/7( csak az eleje miatt adok neki ennyit és Wol Ryung miatt:) )

Kedvenc szereplők: Wol Ryung, Gon, seprűs bácsi XD( a neve nem jut már eszembe)

Zene: 10/7( Yisabel:My Eden című dala a favorit, de csakis Wol Ryung miatt, először nem tetszett, de egész fülbemászó)

Dallamtapadó poszt #1

Nes barátnőmmel sokat beszélgetünk sorozatokról, könyvekről, zenéről és igazából mindenféléről XD és tőle hallottam először a dallamtapadás kifejezést ami nagyon találó, mert szerintem mindenkinél vannak olyan dalok amik egyszerűen hatnak ránk, és észre se vesszük már dúdoljuk is őket, vagy non stop hallgatjuk. Sokszor érdeklődtetek már nálam, hogy milyen dalok is szólnak a blog zenelejátszóján és ezért úgy döntöttem megosztom veletek a mostani kedvenceimet amik a szívemhez szólnak, és úgy tervezem rendszeresen árasztalak el titeket a dallamtapadó posztokkal majd.

1. Professor Green &Tori Kelly: Lullaby

Tegnap láttam a klipjét az egyik zenecsatornán miközben kapcsolgattam és valahogy megfogott Tori Kelly hangja. 

2.Ella Henderson:Glow

Ez a dal nem annyira új, de csak most akadtam rá és Ella hangja ismét elvarázsolt :)

3. Olivia Lufkin:  Little Pain

A Nana című animével épp az újranézés fázisában vagyok és azóta is hallgatom az OST-ot és ez az egyik kedvenc számom róla, a starless night mellett. Egyszerűen gyönyörű.

4.AHS-Freakshow Melanie Martinet-Carousel

Ez a dal az American Horror Story-Freakshow egyik epizódjában talált meg :)) és az elejét leszámítva( amíg nincs szöveg) nem tetszik de utána már igen :))))

Ennyi lett volna a heti dallamtapadós poszt zenelistája, remélem találtok közte ti is olyat ami tetszik :)))