Jay Kristoff:Stormdancer-A vihartáncos

 Már a megjelenése előtt szemet vetettem a könyvre és nagyon örültem, hogy magyarul is kiadták. Kicsit féltem mert legutóbb Sophie Jordan Lángvilág sorozatát vártam ennyire, de az hatalmas csalódás volt, szerencsére a Vihartáncos teljes magával ragadott. IMÁDTAM! Abszolút kedvencem lett.

Író: Jay Kristoff
Sorozat: A Lótusz Háborúja-I.kötet
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN:9789633735831
Oldalszám: 496.o.
Fordító: Lánc Brigitta

Fülszöveg:

HALDOKLÓ FÖLD

A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA

A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG

Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

A könyv világa nagyon egyedi, és merész. Shima földjét elborítja a mérgező füst ami megmételyezi az embereket. Védőszemüvegben és maszkok mögé rejtőzve élhetnek csak a világban. Így elsőre ez nekem nagyon fura volt, de Ishiben már láthatjuk az igazi arcukat is az embereknek, mármint maszkok nélkül. Az alapsztori szerint Yukiko apja a sógun vadászmestere, akit megbíznak egy mitikus lény elfogásával, és ha nem járnak sikerrel akkor nem kel aggódniuk a jövőjük miatt, mert a sógun pontot tesz az életük végére. De valamilyen csoda folytán megtalálják az Arashitorát, és elfogják. Innen már minden mehetne mint a karikacsapás leszállítják a sógunnak és életre szóló dicsőség és boldogság vár rájuk. Hát nem. Bár elfogják az Arashitorát a hajójuk lezuhan és itt kezdődik az igazi történet.

Yukiko személyisége már az elején megvett magának, bár egyetlen kés van csak nála mégis bármilyen helyzetből kivágja magát. A képessége, az apjával való kapcsolata, a visszaemlékezések nekem nagyon tetszettek, bevallom én is haragudtam a Fekete Rókára, és csak a végén értettem meg mit miért is tett. Yukiko képességének segítségével képes beszélgetni Buruuval, az Arashitorával. A párbeszédeik pedig fergetegesek, én olyan jókat szakadtam Buruu meglátásain, és a látványos szenvedésén amikor Yukiko Hiroval beszélgetett XD

"– Nincs semmi, ami te tennél, és taszítana, Lady.
Yukiko alig hallotta a férfi hangját, olyan hangosan vert a szíve a mellkasában.
RAIJIN, VIGYÉL EL INNEN MOST.
-Szigorú pillantást lövellt Buruu felé, amint az a hátára fordult és az ég felé kapott mancsával.
KÖNYÖRÜLJ RAJTAM, ATYÁM. VEDD EL SZÁRNYAIMAT, LÁNCOLJ E BŰZLŐ FÖLDHÖZ, CSAK EZT A KÍNT NE KELLJEN ELVISELNEM.
-Fogd már be."

Na de lássuk mitől is olyan jó ez a könyv. Kapunk egy különleges képességekkel bíró főhősnőt, aki nem ért egyet az adott politikai rendszerrel, megfűszerezzük egy fantasztikus misztikus lénnyel, egy falatnyi bosszúval, és egy csipetnyi romantikával is és kész is a Stormdancer.  Mi is kellhetne még bele. Az égvilágon semmi. Na jó, a fő karakterek nagyon kidolgozottak, bár szívesebben megtudtam volna egyéb információkat a többi mellékszereplőről is, de nem rajtuk volt a hangsúly a könyvben.
Yukiko és Buruu mellett még Kin volt a kedvencem. Nem éppen a nők könyves álmainak netovábbja, mert se nem izmos, se nem rettenthetetlen...stb, inkább gyenge és vézna, de az esze és a szíve miatt én nagyon megszerettem, és persze sajnáltam azért, hogy egy gép testébe kényszerítik illetve azért is, mert  Kin beleszeret Yukikoba ami tiltott dolog, mégis mindent megtesz a lányért.

 "Bárcsak szél lehetnék."

Bár a könyvben nem a szerelmi szálon van a hangsúly ami nem baj, sőt üdítő is tudott lenni, ez a könyv inkább a barátságról és a szeretetről szól.

Persze egy történetből sem hiányozhat a gonosz, és figyelem itt az első olyan "gonosz" karakter akit nem szerettem, sőt irritált a sógun személyisége, és már az első felbukkanás akkor kirázott tőle a hideg. Szó mi szó eléggé úgy tűnt mint akinek nincsenek otthon.

Nagyon érdekes volt a lánckatanákkal és mindenféle steampunk ötvözettel teletűzdelt világot megismerni, de ez még csupán a kezdet volt. Egy ígéretes kezdet ami egy új Vihartáncos legendáját készítette elő. Remélem hamar kijön a folytatás, mert nagyon kíváncsi vagyok rá :))

Kedvenc szereplők: Buruu  <3, Yukiko, Kin
Kedvenc jelenet: Yukiko és Buruu párbeszédei, Buruu féltékenységi jelenetei, és a vége :)
Könyv ihlette könyvjelző: