A.O.Esther:Összetört Glóriák II. -Hívogat a fény

Nes mesélt nekem először Sophiel és Elijah történetéről, később pedig voltam olyan szerencsés, hogy könyvjelzőket készíthettem a sorozat megalkotójának A.O.Esther-nek, akkor pillantottam meg először a Hívogat a fény borítóját. Tudtam el kell olvasnom a könyvet, talán egy kis angyali sugallat is hatással volt rám, nem tudom, csak azt, hogy szerelem volt elő pillantásra mindkét kötet, és hamarosan az Életfa titkait is megleshetem :)

Író: A.O.Esther

Kiadó: Decens Magazin Média Kft.

ISBN:9789630858588

Oldalszám: 464.old

Fülszöveg:

Noha Sophiel teljesítette első küldetését, az Égiek újabb feladattal bízzák meg: fel kell kutatnia a Mindenség Térképét, mielőtt avatatlan kezekbe kerülne. A háromdimenziós térkép a titkos átjárókat rejti, amelyek összekötik a Földet a Mennyországgal és a Pokollal. A Sors azonban újra közbeszól és Sophiel angyal létére megbetegszik: teste lassan, de megállíthatatlanul fénnyé kezd válni, és a lány megkezdi a versenyfutást az idővel.A Föld előtt nem titok többé, hogy ki szabadította ki az Elveszett lelkeket, így hamarosan a Sötét Angyalok is megtudják, ki volt az áruló, aki szabadon engedte a Bardo várában raboskodó angyalokat.
A vezérek Elijah vezetésével hajtóvadászatot indítanak Sophiel ellen, akinek újra menekülnie kell, miközben egy szerencsétlen helyzet folytán megbetegszik: fizikai teste egyre gyengülni kezd, s a szentekhez hasonlóan lassanként fénnyé válik, s hacsak nem sikerül nagyon gyorsan valamilyen gyógyírt találni nem evilági bajára, a Fény hazahívja őt…A bajban szerencsére nem marad magára, és többen is megkísérlik megmenteni a fokozatosan fénnyé váló lányt, akinek úgy tűnik, ütött az órája idelent, miközben mindenki eszeveszett tempóban próbálja a többiek előtt megtalálni a Mindenség Térképét. Gabriel is Sophiel nyomába ered társaival, azonban érzései már korántsem olyan barátiak, mint amilyenek korábban voltak, és ez még nagyon sok bonyodalomhoz vezet kettejük közt, amire egyikük sem számított…Három új szereplő is feltűnik a színen: Diril, Rahsan és Lanazir, az ősi boszorkányok, akiket sajátos rokoni szálak fűznek Sophiel ellenségéhez, a Mágushoz, akiről kiderül, hogy nem más, mint a világ legnagyobb hadvezérének tartott perzsa király, Cyrus fattyú fia.
A történet ezúttal három szálon futva követi Sophiel második küldetését, s a kedves Olvasók megismerhetik a Perzsa Birodalom mindennapjait, a Halhatatlanokat, vagyis Cyrus király állandó létszámú, tízezer fős hadseregét, de bepillantást nyerhetnek a normannok varázslatos kultúrájába az első viking városokban zajló események folytán.A regény tovább boncolgatja az első kötetben felvetett morális kérdéseket: Mi a jó és mi a rossz? Ki dönti el, hogy mi számít bűnnek és erénynek? Miben rejlik a hit ereje és miként győzhető le a kétely? Barátságból lehet-e szerelem, és szerelmesekből lehetnek-e ellenségek? Létezik-e kegyes halál, és vajon mit szól a Jóisten, amikor a jók kényszerülnek vérontásra?

Diril

Véleményem:
Ez a borító a kedvencem, na jó meg az Életfás, és a most készülő ötödik könyv is, igazából az összes csodaszép, de ez a kedvencem :)
A történet most is lenyűgözött akárcsak az Elveszett lelkekben, de itt jobban megismerhettük az előzményeket. Elijah visszaemlékezése az alászállásról, és az azt követő hódításokról különösen tetszett, nem tudom lehet másokban is felmerült már a gondolata, de én szívesen olvasnék egy egész könyvet ennek a témának szentelve, hogy egy kicsit jobban megismerjük Bardót, Ramodielt,Mizarielt és a többieket. A másik visszaemlékezés pedig betekintést nyújtott Diril és Sahranfer múltjába, azelőtt csak egy vén gonoszkodó,  Mágust láttam aki mások szenvedéseinek látványa gyönyörködtet, de a történetének egy kis szeletét megismerve rájöttem benne is lakozott jóság, sőt talán még mindig van nagyon-nagyon-nagyon mélyen. Diril szépségének megszerzése hátborzongató volt, de egyszerre fantasztikus is, itt sokkal gonoszabbnak mutatkozott az öccsénél, bár őt sem kell félteni ilyen téren. A Hívogat a fényben azonban egyértelműen Dirilnek jutott a főgonosz szerepe, vagyis inkább elragadta azt a Mágustól, már az első megjelenésekkor érződött, hogy nagy hatalma van, hiszen még Sahranfer is tartott tőle. Ravasz volt és gyönyörű, de ugyanakkor kegyetlen is, és bár szerettem a karakterét néha sajnáltam Sophielt és azokat akiket bántott. A boszorkányok közül Rahsan volt a másik szimpatikus és megkedvelt karakterem, ő különbözött a nővéreitől, hiszen szereti az öccsét, míg nővérei csak fattyúként gondolnak rá. Rahsannál azt éreztem őt nem érdekli, hogy különböző apától származnak. kedves volt vele, nem azt mondom, hogy ne lett volna sötétség a lelkében, de nem olyan mértékben mint a nővéreinél.

Sophiel

Sophiel-t sokkal jobban megszerettem mint az első részben, és sajnáltam is szegényt, mert ebben a kötetben nagyon rá járt a rúd. Egyre több, az embereket jellemző érzést, vágyat, akadályt  tapasztalhat meg és leküzdi azokat. Nagyon várom végül ki lesz a szíve választottja, hiszen Elijah-t nem lehet nem imádni,de ebben a kötetben Gabriel is több szerepet kapott és őt is jobban megismerhetjük, és még én is elbizonytalanodtam melyiküket is választanám, hát akkor még Sophiel, hogy érezhet. Nehéz lesz a döntés, és sírni fogok amikor eldől kié lesz a szíve, már előre érzem.

"A szívem ott van, ahol te vagy Sophiel. Hát nem érzed, mit jelentesz nekem? Amióta ismerlek, megfordult velem a világ. Már semmi sem olyan, mint régen. Veled kelek, veled fekszem. Te vagy minden gondolatom. Értelmét veszítette minden, ami régebben lázba hozott. Nem akarom már mindenáron megváltoztatni a világot. Veled akarok lenni. Téged szomjazlak. A csókodra, az érintésedre, a szerelmedre vágyom."

Bardo

A fő karakterek mellett nagyon a szívemhez nőtt Bardo is, mindig mosolyogni kezdek ha felbukkan valahol, a borászat iránti szenvedélye, a poénos megszólalásai, a testvérei iránti szeretete és úgy minden egyes porcikája miatt csakis imádni tudom őt. Neki is simán el tudnék képzelni egy saját könyvet :D

Ariel, Sariel és Gabriel hármas is okozott meglepetéseket és ők is a szívemhez nőttek, az utolsó fejezeteknél meg csak azt ismételgettem csak őt ne, és őt se, és őt se... XD kicsit lágyszívű lettem, de minden karakter nem élheti túl a küzdelmeket.

Sahranfer vagyis Christopher... hát annyira aranyos volt, tudom gonosz meg minden, de nehéz annak tekinteni, én végig csak mosolyogni tudtam a szenvedésén, hogy egy szöszi kisgyermek alakját kellett viselni, és folyton hisztizett, amiért gyerekként kezelik, egy teljesen új oldalát ismerhettük meg a Mágusnak a visszaemlékezéseken túl. Nagyon ötletes volt.

A vikingek kultúrája, mitológiája a legkedveltebb témáim közé tartozik, így szinte katarzis volt számomra, hogy belevonták őket a történetbe, nagyon várom hogy hogyan jelennek meg a későbbiekben, az Életfa lapjain.

A könyv maga kívül belül gyönyörű, a kötés, az iniciálés betűk, minden egyszerűen fantasztikus, nagyon szépen kivitelezték :)
Az ajánló. Ha valamilyen oknál fogva nem szerettem volna bele a borítóba, vagy a fülszövegbe, akkor az ajánló miatt lennék szerelmese a könyvnek. Egyszerűen gyönyörű, mindegyik kötetben imádom Vág Bernadett szavait.

"Szeretem a meséket. Megszépítik az életem. Eszter meséje elhiteti velem, hogy a csoda él, akármilyen formába bújtatta is őket. Lehet világító lupomerdő, fák tetején szövögető manó, lángoló ostorral kínzó szerelem. Lehet a hitemből táplálkozó erő, ami az időt is képes megállítani. Lehet bűvös Holdszirén, aki a kárhozatba táncol velem, ha letérek az utamról. Elhiszem, hogy léteznek sötét mederből sikítozó, rettenetes koponyák, mert ők a lelkem mélyére temetett félelmeim. De azt is tudom, hogy ha szembe merek nézni velük, legyőzhetem őket. Elhiszem, hogy ha céltalanul bolyongok, csak megtorpanok az utamon, és Eszternek elhiszem, hogy az elszánt szeretet végül a fénybe vezet." /V.B/

Szívek törtek össze, angyalok tértek vissza égi otthonukba, boszorkányok porladtak hamuvá és sodorta őket tova a szél és hamarosan feltárul a Pokol kapuja, ahol fokozódnak az izgalmak és talán még több szereplő hal majd meg akik a szívünkhöz nőttek, de akiket szeretünk legalább jó helyre kerülnek :) és lesznek újabb karakterek akiket a szívünkbe zárhatunk. Már alig várom :)

Kedvenc szereplőim: Bardo, Elijah, Diril, Gabriel, Sophiel, Ariel, Joshua Christopher/Sahranfer, Rahsan, Zahra ( kicsit hosszú a lista, de ha elolvassátok a könyvet megértitek, hogy miért XD)

Kedvenc jelenet: Sahranfer visszaemlékezései, Elijah vallomása, minden Bardo jelenet

Könyv ihlette könyvjelző: