Író: Dan Wells
Kiadó:Fumax
ISBN:9789639861442
Oldalszám: 240.oldal
Fordító: Szebegyinszki Szilvia
Fülszöveg:
John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a
sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig
óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban
segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte
őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta
minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Véleményem:
Mindenkinek van egy sötét oldala, de nem mindenkiben lakozik igazi sötétség. John kivétel ez alól, az ő szörnyetege valódi és vérre szomjazik, de a szabályok miatt továbbra is a ketrecében kell maradnia különben elszabadulna a pokol.
John akár egy átlagos srác is lehetne, ha nem a családi halottasházban segédkezne nagy örömmel, ha nem a halál és a sorozatgyilkosok lennének a kedvenc témái, és ha nem lenne szociopata, aki barátaira úgy tekint, mint biztosítékra a normalitás talaján. Kicsit túl sok a HA? Hát igen,de pont ezért is kedveltem meg a karakterét, nem sok hasonlóval találkoztam eddig. Az már más tény, hogy John vágyaival nem szimpatizálok( pl: a kiszemelt lány meggyilkolása).
Az átlagos kisváros életét felkavarja egy vérfagyasztó gyilkosság, John pedig kap az alkalmon és profilt gyárt az elkövetőről. Nyomozásba kezd, de arra ő sem számít, hogy a gyilkos egy igazi démon. Bár kriminek gondoltam először a könyvet mégis megjelent benne a fantasy szál, bár nincs annyira kidolgozva, inkább a krimin marad a hangsúly.Már a könyv elején kiderül, hogy ki a gyilkos, és az is, hogy nem egy átlagos emberrel van dolgunk, hanem egy démonnal. Ami csak még szörnyűbbé teszi a dolgot, mert a valóságban tényleg léteznek olyan emberek akik gyilkolnak és ők nem démonok, hanem olyanok akikkel szembetalálhatjuk magunkat az utcán.
Az átlagos kisváros életét felkavarja egy vérfagyasztó gyilkosság, John pedig kap az alkalmon és profilt gyárt az elkövetőről. Nyomozásba kezd, de arra ő sem számít, hogy a gyilkos egy igazi démon. Bár kriminek gondoltam először a könyvet mégis megjelent benne a fantasy szál, bár nincs annyira kidolgozva, inkább a krimin marad a hangsúly.Már a könyv elején kiderül, hogy ki a gyilkos, és az is, hogy nem egy átlagos emberrel van dolgunk, hanem egy démonnal. Ami csak még szörnyűbbé teszi a dolgot, mert a valóságban tényleg léteznek olyan emberek akik gyilkolnak és ők nem démonok, hanem olyanok akikkel szembetalálhatjuk magunkat az utcán.
A főszereplőnk karaktere eléggé összetett. Egy szociopata, aki bár megvan benne a gyilkolás iránti vágy, mégis küzd ellene, a stílusa sokszor szarkasztikus, és bár morbidnak is hat, azért mégis vicces.
„Az autók lassan gördültek az utcát takaró fekete jégfátyolon. Reméltem, az egyikük elcsap egy gyalogost.”
„Az autók lassan gördültek az utcát takaró fekete jégfátyolon. Reméltem, az egyikük elcsap egy gyalogost.”
Különösen tetszett ahogy John családját és az őket körülvevő problémákat is bemutatta az író, ezzel is pluszt adva a fiú karakterének. Az anyja küzd az érzéssel, hogy a fia nem képes érezni és talán egy nap gyilkossá lesz, az apja elhagyta őket és csak elvétve küld lapokat, ajándékokat üres ígéretekkel tele. A nővére pedig lelépett otthonról, és csak most csöppen bele újra a családi idillbe. John-t sok minden bántja, mert bár hiányzik belőle az empátia, de mégis néha úgy éreztem a lelke mélyén neki is dobog a szíve.
A gyilkosunk, nem árulok el vele nagy titkok, hogy Mr.Crowley névre hallgat, hiszen a 30-40.-oldalon kiderül, hogy ő a tettes. A szomszéd bácsika elsőre talán aranyosnak tűnik ahogy a telefonján csókot akar küldeni a feleségének, de ha egy kicsit mélyebbre tekintünk észrevehetjük, hogy egy démon tekint vissza ránk.Nagyon tetszett a benne rejlő kettősség, és az ok, hogy miért is gyilkol embereket, hogy miért is ragaszkodik a poros kisvároshoz. Igazán megható, hogy egy démon is képes érezni :)
"Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejű kisemberek. Mint Mr. Crowley.
Mint én.
Mert ránk nem gyanakszik senki..."
Szörnyeteg úr, szinte hallottam a morgását a sötétben ahogy vérre szomjazik és John majdnem szabadon is eresztette, volt egy pillanat amikor ő maga is megijedt a benne lakozó vadállatól, ebben a kötetben tudatára ébredt, hogy a szabályok nem tarthatják vissza az örökkévalóságig.
A befejezés, hát igen talán nagyobb harcot várhattunk volna, de szerintem pont így volt jó és az Emlékezz rám résztől kirázott a hideg. Szomjazom a folytatást.Magyarországon még csak az első két kötet jelent meg, de remélem a trilógia befejező kötetét is hamarosan kiadják, nagyon várom mi lesz John Wayne Cleaver következő lépése.
"A tűz egy pillanatnyi, átmeneti dolog – a tünékenység megtestesülése.
Hirtelen jön, életre üvölti magát, amikor a forróság összeér a
levelekkel, és fellobban, éhesen táncol, amíg körülötte minden
megfeketedik és összepödörődik. Amikor már semmi sem maradt, kialszik,
eltűnik, semmit sem hagy hátra, csak felhasználatlan tápláléka hamvait –
azokat a fadarabokat, leveleket és papírokat, amelyek túl tisztátalanok
voltak ahhoz, hogy elégjenek, túl értéktelenek, hogy csatlakozhassanak a
tűz táncához."
Kedvenc szereplő: John
Kedvenc jelenet: A vége, Mr. Crowley és John párbeszéde a végén, a Blake vers a tűz mellett.
Könyv ihlette könyvjelző:

















