Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

A cím és a fülszöveg megvett magának XD.  Kíváncsi voltam, hogy Wells tud e újat mutatni a témában, a válasz pedig egyértelműen IGEN!.

Író: Dan Wells
Kiadó:Fumax
ISBN:9789639861442
Oldalszám: 240.oldal
Fordító: Szebegyinszki Szilvia

Fülszöveg:

John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

Véleményem: 

Mindenkinek van egy sötét oldala, de nem mindenkiben lakozik igazi sötétség. John kivétel ez alól, az ő szörnyetege valódi és vérre szomjazik, de a szabályok miatt továbbra is a ketrecében kell maradnia különben elszabadulna a pokol.

John akár egy átlagos srác is lehetne, ha nem a családi halottasházban segédkezne nagy örömmel, ha nem a halál és a sorozatgyilkosok lennének a kedvenc témái, és ha nem lenne szociopata, aki barátaira úgy tekint, mint biztosítékra a normalitás talaján. Kicsit túl sok a HA? Hát igen,de pont ezért is kedveltem meg a karakterét, nem sok hasonlóval találkoztam eddig. Az már más tény, hogy John vágyaival nem szimpatizálok( pl: a kiszemelt lány meggyilkolása).
Az átlagos kisváros életét felkavarja egy vérfagyasztó gyilkosság, John pedig kap az alkalmon és profilt gyárt az elkövetőről. Nyomozásba kezd, de arra ő sem számít, hogy a gyilkos egy igazi démon. Bár kriminek gondoltam először a könyvet mégis megjelent benne a fantasy szál, bár nincs annyira kidolgozva, inkább a krimin marad a hangsúly.Már a könyv elején kiderül, hogy ki a gyilkos, és az is, hogy nem egy átlagos emberrel van dolgunk, hanem egy démonnal. Ami csak még szörnyűbbé teszi a dolgot, mert a valóságban tényleg léteznek olyan emberek akik gyilkolnak és ők nem démonok, hanem olyanok akikkel szembetalálhatjuk magunkat az utcán.

A főszereplőnk karaktere eléggé összetett. Egy szociopata, aki bár megvan benne a gyilkolás iránti vágy, mégis küzd ellene, a  stílusa sokszor szarkasztikus, és bár morbidnak is hat, azért mégis vicces.

„Az autók lassan gördültek az utcát takaró fekete jégfátyolon. Reméltem, az egyikük elcsap egy gyalogost.”

Különösen tetszett ahogy John családját és az őket körülvevő problémákat is bemutatta az író, ezzel is pluszt adva a fiú karakterének.  Az anyja küzd az érzéssel, hogy a fia nem képes érezni és talán egy nap gyilkossá lesz, az apja elhagyta őket és csak elvétve küld lapokat, ajándékokat üres ígéretekkel tele. A nővére pedig lelépett otthonról, és csak most csöppen bele újra  a családi idillbe. John-t sok minden bántja, mert bár hiányzik belőle az empátia, de mégis néha úgy éreztem a lelke mélyén neki is dobog a szíve.
A gyilkosunk, nem árulok el vele nagy titkok, hogy Mr.Crowley névre hallgat, hiszen a 30-40.-oldalon kiderül, hogy ő a tettes. A szomszéd bácsika elsőre talán aranyosnak tűnik ahogy a telefonján csókot akar küldeni a feleségének, de ha egy kicsit mélyebbre tekintünk észrevehetjük, hogy egy démon tekint vissza ránk.Nagyon tetszett a benne rejlő kettősség, és az ok, hogy miért is gyilkol embereket, hogy miért is ragaszkodik a poros kisvároshoz. Igazán megható, hogy egy démon is képes érezni :)

"Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejű kisemberek. Mint Mr. Crowley.
Mint én.
Mert ránk nem gyanakszik senki..."

Szörnyeteg úr, szinte hallottam a morgását a sötétben ahogy vérre szomjazik és John majdnem szabadon is eresztette, volt egy pillanat amikor ő maga is megijedt a benne lakozó vadállatól, ebben a kötetben tudatára ébredt, hogy a szabályok nem tarthatják vissza az örökkévalóságig.
A befejezés, hát igen talán nagyobb harcot várhattunk volna, de szerintem pont így volt jó és az Emlékezz rám résztől kirázott a hideg. Szomjazom a folytatást.Magyarországon még csak az első két kötet jelent meg, de remélem a trilógia befejező kötetét is hamarosan kiadják, nagyon várom mi lesz John Wayne Cleaver következő lépése.

"A tűz egy pillanatnyi, átmeneti dolog – a tünékenység megtestesülése. Hirtelen jön, életre üvölti magát, amikor a forróság összeér a levelekkel, és fellobban, éhesen táncol, amíg körülötte minden megfeketedik és összepödörődik. Amikor már semmi sem maradt, kialszik, eltűnik, semmit sem hagy hátra, csak felhasználatlan tápláléka hamvait – azokat a fadarabokat, leveleket és papírokat, amelyek túl tisztátalanok voltak ahhoz, hogy elégjenek, túl értéktelenek, hogy csatlakozhassanak a tűz táncához."

Ajánlom mindenkinek aki szereti a szociopatákról szóló történeteket vagy rajong  Dexterért, Dan Wells tud újat mutatni a témában. Ha belekezdtek nem tudjátok majd letenni :)

Kedvenc szereplő: John
Kedvenc jelenet:  A vége, Mr. Crowley és John párbeszéde a végén, a Blake vers a tűz mellett.
Könyv ihlette könyvjelző:

Jennifer L. Armentrout:Ónix

Az első kötet szerelem volt számomra, így nem volt kérdés, hogy a második részt is el fogom olvasni :) Az Obszidiánt születésnapomra kaptam, az Ónix-szal pedig Karácsonykor leptek meg a szüleim :D szerencsére csak 10 nap telt el a kettő között így nem kellet sokat várnom, hogy megtudjam, hogyan is alakul Katy és Daemon sorsa, de ilyen fordulatokra még én sem számítottam volna, le a kalappal az írónő előtt. A fotelbe szegezett és a végén pedig BUMMM!!!! Már most akarom az OPÁLT <3

Író:J.L.Armentrout
Kiadó:Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789633736319
Oldalszám:472.oldal
Fordító:Miks-Rédai Viktória


Fülszöveg:

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.De nem ez a legnagyobb problémánk.A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Véleményem:

A történet ott folytatódik ahol abbamaradt, de az elsőhöz viszonyítva itt voltak szálak és fejlemények amik nem nyerték el a tetszésemet. 

Katy személyisége sokat változott.Talán túlzottan is... és nem előnyére.

Dee szinte csak említve volt a könyvben, míg az Obszidiánban nagyobb hangsúlyt fektetett az írónő a köztük lévő barátságra, itt elhanyagoltnak éreztem. Dee-nek ott volt Adam akivel nagyon aranyosak voltak, Katy pedig kapott egy Blake-t (Bartot, Benjamin-t...és még sorolhatnám Daemon névválasztásait XD). 

Szóval Balke besétál Katy életébe és... á itt nagyon nem értettem Katy mit látott benne, nekem a feltűnése pillanatában is gyanús volt (minden könyvben gyanúsak az új diákok, akik meglepő módon a főszereplők padtársai lesznek...különösen hogy Blake egy igazi bájgúnár aki nagyon be akart vágódni  Katy-nél. Daemon helyében én tényleg letéptem volna a Blake fejét  . XD

De most jöjjön az amiért érdemes elolvasni az Ónix-ot. A történet érzelmekben és izgalmakban gazdag, még többet megtudhatunk a Luxenekről, a drágakövek hatásairól, Bethany és Dawson eltűnéséről és a Védelmi minisztériumról. Nem utolsó sorban pedig Daemon Black <3 miatt érdemes elolvasni. <3

Daemon és Katy kapcsolata sokat fejlődött, az írónő pedig  mindig tartogat egy újabb meglepetést  XD Bepillanthatunk egy kicsit a lelkébe, de ami külön pozitívum a könyvben, hogy Daemon karaktere nem változik nyáladzó idiótává, hanem önmaga marad.
A változása plusz pont, ahogy bizonygatja a szerelmét Katy-nek... hát én ismét szétröhögtem magam a párosukon. Hozták szokásos formájukat, és egyszerűen nem lehet nem imádni a párbeszédeiket.

"– Sziasztok, Katy vagyok, a Katy Kattant Könyvkuckója blogról. Elnézést a hosszas távollétért. Az iskola, meg – gyors pillantást vetettem Daemonre – mindenféle más is hátráltatott. Ma viszont hoztam egy vendéget. Ez itt…
– Daemon Black – folytatta helyettem. – Én vagyok az, aki miatt Katy éjjel álmatlanul hever, és akiről ábrándozik.
Égő arccal az oldalába könyököltem.
– Ez így nem igaz. A szomszédom, és…
– És mellesleg Katy megszállottságának tárgya."

 A végén pedig  fordulat, fordulat hátán volt, amikor már azt hittem nem lehet tovább fokozni az izgalmakat mégis sikerült. A csattanó a végén, Istenem nagyon kíváncsi vagyok D-re (és itt nem Daemon-ra gondolok, na jó persze rá is kíváncsi leszek XD)  a következőkben, és hogy mi lesz ha újra találkozik a szerelmével. Katy képességei, az ereje más mint a többi hibridé és alig várom, hogy megtudjam mit is tervez vele a későbbiekben a minisztérium. Rengeteg utalás volt a könyvben egy titokzatos ellenségről, talán a következő kötetben ő/ők is megjelennek.

Akinek tetszett az Obszidián garantáltan az Ónixot is imádni fogja. Akik pedig még nem olvasták ragadják meg az első kötetet lessenek bele és mikor már érzitek, hogy nem tudjátok letenni vessétek magatokat a következő kötetre, ha lehet még izgalmasabb, pörgősebb mint az első és rengeteg titokról is lehull a lepel :)

Kedvenc szereplő: Daemon, Dee,.. na jó azért még Katy isXD

Kedvenc jelenet: süti jelenet, hálaadás, közös vlogger videó.Könyv ihlette könyvjelző:

Hobbit:Smaug pusztasága

 Tudni kell rólam, hogy oda vagyok a fantasy könyvekért és filmekért, a Gyűrűk ura nagy szerelem volt számomra, így nem volt kérdés, hogy megnézzem a Hobbit-ból mit hoznak ki a készítők. Bevallom az első résznél picit csalódott voltam, mert nem erre számítottam, de most a második rész után már nem kérdés hogy várom e a harmadikat. Nagyon pörgős, akciókban gazdag, és még a humor is ott bujkál a vásznon. Egy szó mint száz imádtam.

Véleményem:
A könyvet még nem olvastam, de rajta vagyok XD
A film második részében többet ismerünk meg Bilbó és a gyűrű kapcsolatából, megmutatkozik a birtoklási vágya iránta a pók jelenetnél. Amitől kirázott a hideg. A Gyűrűk urában is katunk egy pókot(Banyapók), de itt volt vagy egy tucat, nem lettem volna a szereplőink helyében az biztos. Az is tetszett, hogy Bilbó karaktere fejlődésnek indult, sokkal bátrabb volt.

A törpöknél igazából  az tetszett, hogy nem tündérmesésen állítják be őket mint az első részben ahol boldogan dobálgatták egymásnak a tányérokat meg mindent, itt inkább a küldetésükre helyezték a hangsúlyt, és arra milyen fontos a kő megszerzése, a törpök egyesítése. Throin személyisége is változik, hiszen nagy terhek nyomják a vállait és egyre több mindent áldoz fel a küldetése sikere érdekében. Hátrahagyja Kilit a sérülése miatt Tóvárosban, és a kő megszerzése közben is mutatkoznak rajta a változás jelei.

 Tündék nekem ők tetszettek legjobban a történetben. Megismerhettük a Bakacsinerdőben a tündék társadalmát. Thanduril-ért oda vagyok, annyira gőgös és kicsit őrült is de nekem nagyon tetszett a karaktere, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi az ő története, remélem a későbbiekben is feltűnik majd. Legolas, nekem ő volt a mélypontja a filmnek vagyis az egyik., kinézet tekintetében. Mindenkinek teljesen normális volt az arca, de neki annyira digitálisra sikeredett, mint a Hajnalhasadásban Renesmee babaként. Nem értem ez miért volt szükséges, Orlando Bloom öregedett pár évet a Gyűrűk Ura óta, de nem olyan sokat, hogy ilyen lehetőséghez nyúljanak a készítők. Maga a karakter vicces volt, főleg a Gimlis megjegyzés., itt egy teljesen más Legolas mutatkozott meg mint a Gyűrűk Urában megismert. 

Benne is ott volt a tündék, s az apja büszkesége, de ugyanakkor a gyengédebb oldala is hiszen Thauriel után ment.Thauriel ő ugye a könyvben abszolút nem létezik,  csak a filmesek úgy érezték kell egy szerelmi szál is a történetbe, ami szerintem felesleges volt. Kili a törp és Thauriel a tündelány bumm egy csapásra szerelmesek lesznek és ...nem hiányzott a történethez.

A harc jelentekben egyértelműen a tündék jeleskednek a legjobban. Nagyon izgalmas volt nézni a hordós jelenet közben ahogy küzdenek az orkokkal, már csak ezért a jelenetért is érdemes megnézni a filmet, egyszerűen beleszegez a székbe, és mosolyra késztet, ahogy még egy kis humort is belecsempésztek( Legolas a törpök fején lépked).

Végre megjelent Smaug is a színen, akire nagyon kíváncsi voltam, már csak azért is mert az eredetiben Benedict Cumberbatch a hangja <3 sajnos szinkronosban láttam, de nem kérdés, hogy megnézem majd feliratosan is, mert sokkal jobban szeretem úgy, a magyar szinkronoktól néha a falat kaparom...(bár itt nem voltak olyan rosszak). A sárkány kivitelezése hihetetlenül jól sikerült, sok sárkányos filmet láttam már, és ez a jól kidolgozott kategóriába sorolható, nem pedig a gagyi szörnyekébe. A szeme pedig...megbabonázott.

Holly Black: Átokvetők I.-A fehér macska

A Blogturné hívta fel a figyelmemet a könyvre, és már nagyon vártam, hogy a kezemben tarthassam, és végül karácsonykor megleptek vele a fa alatt.

Író:Holly Black
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454344
Oldalszám: 304.oldal
Fordító: Kovács Krisztina

Fülszöveg:

Cassel átoktevők családjából származik, akiknek hatalmukban áll, hogy kezük legkisebb érintésével megváltoztassák valaki érzéseit, az emlékeit, a szerencséjét. Mivel az átoktevés törvényellenes, ők mindannyian gengszterek vagy szélhámosok. Kivéve Casselt. Az ő érintése nem varázslatos, úgyhogy ő kívülálló, az egyenes srác egy görbe úton járó családban. Mindössze egyetlen apróságot kell elnézni neki, hogy három évvel ezelőtt meggyilkolta a legjobb barátját, Lilát.
Az azóta eltelt idő alatt Cassel, beleolvadva a tömegbe, gondosan felépítette a normalitás látszatát. Ám a látszat bomlásnak indul, amikor Cassel egy szörnyű álomtól űzve, amiben egy fehér macska akar neki valamit mondani, egyik éjszaka elkezd alvajárni. Más, felkavaró dolgot is észrevesz, két bátyjának furcsa viselkedését is beleértve. Titkolnak előle valamit, amiből egy rejtélyes történet bontakozik ki. Ahogy Cassel elkezdi gyanítani, hogy részese egy óriási csalásnak, azt is szeretné megtudni, valójában mi történt Lilával. Az is lehet, hogy még mindig életben van? Hogy ezt kinyomozza, Casselnek túl kell járnia az összes körülötte lévő szélhámos eszén.

Véleményem:

Nagy várakozással estem neki a könyvnek és beszippantott a bűnözők és szélhámosok világa. Az Átokvetők világának felépítése részletgazdag és lenyűgöző. Igazi varázsmaffia story, amilyet még nem olvastam. Cassel szemszögéből követhetjük és ismerhetjük meg az eseményeket, hogy milyen egy átokvető családban felnőni, úgy hogy te vagy az egyedüli aki átlagos.
A Sharpe családból a halálvető nagyapa, és Maura voltak a legszimpatikusabbak, meg persze Cassel. Philip és Barron valahogy nem nyertek meg.

Shandra pedig, fúú na őt a végén már egyenesen rühelltem, ami nálam ritka, de az ő karaktere nagyon idegesítő volt számomra, ahogy a képességeit használva mindenki érzéseit manipulálta, és csak kihasznált mindenkit, úgy, hogy nincs tisztában a tettei következményeivel vagy csak nem érdekli. Cassel igazi szélhámos, aki bár néha hibázik, de mégis a trükkjei sikerrel zárulnak. Nagyon tetszett, ahogy szépen összerakta a dolgokat és rájött mindenre. Azt, hogy milyen átokvető valahogy sejtettem, de azt hogy a családja és Anton mit tett  arra nem gondoltam volna.  Nagyon tetszett, hogy csak apránként ismertük meg az igazi arcát.

"Eszes, mint az ördög, és kétszer olyan szép."

Lila  Zacharov elég nehéz dolgokon ment át macskaként, és ez enyhe kifejezés. Kíváncsi vagyok mit hoz ki belőle az írónő későbbiekben, és kilép e a maffiahercegnő szerepéből és igazi vezetővé válik e. A Cassel iránti érzései, egy csavaros fordulat eredményeképpen nagyon kicsavarta nekem a sztorit.
Daeneca, Sam szerepe is tetszett, és az hogy Cassel mellett álltak végig.

A könyv első fele inkább felvezeti a storyt és bemutatja az átokvetők világát. A második pedig beledob a mély vízbe és csak sodor az ár. Nagyon izgalmas volt, nem tudtam letenni.

Alig várom a második részt :)) Remélem jobban megismerjük a a hat nagy átokvető családot, és Cassel szerepét az átokvetők világában.

Ajánlom mindenkinek aki valami teljesen új és váratlan szövevényes történetre vágyik, egy kis maffia szállal megfűszerezve.

Kedvenc szereplő: Cassel, Daeneca, Lila, Nagypapa
Kedvenc jelenet: cicamentés, a leleplezés

Molyos kihívás a könyvhöz: http://moly.hu/kihivasok/olvassuk-el-holly-black-atokvetok-sorozatat
Könyv ihlette könyvjelző:

J.A.Redmerski: A Soha határa

A könyvről az egyik kedves barátnőmtől ( Nes -től) hallottam aki, folyton csak Andrewról beszélt. Miután beleolvastam a könyvbe már biztos voltam hogy hazajön velem a könyvesboltból, és bevallom most már én is szerelmes vagyok és epekedve várom a folytatását.

Író: J.A.Redmerski

Kiadó: Ulpius-ház

ISBN:9789632547749

Oldalszám: 506

Fordító: Medgyesi Csilla

A története középpontjában két fiatal áll akik egy Kansas felé tartó buszon ismerkednek össze. Ugye milyen egyszerű? Nem nem az. Nagyon sok apró mozzanat vezetett ahhoz, hogy Camryn felszálljon a buszra, és maga a sors gondoskodott arról, hogy Andrew is elérje ugyanazt a járatot. A történet szépsége, az írónő stílusa és Andrew személyisége egyértelműen arra sarkall, hogy követeljem a következő részt. De előtte miért is volt a Soha határa az egyik legjobb könyv amit olvastam???? Miért sírtam rajta???( ez volt a második könyv amin elsírtam magam, az első a Főnix Rendjében az a rész amikor Sirius meghal, ott nem tudom megállni akárhányszor is olvasom )

Camryn Bennett:  

Cam mindent hátrahagyva útnak indult egy hátizsákkal, hogy megtalálja önmagát, és elmeneküljön az addigi életétől miután legjobb barátnője is cserbenhagyta. Nem tudja hová is tart vagy hogy mit hoz a holnap, egészen addig amíg Andrew  be nem lép azon a bizonyos ajtón és onnantól kezdve megváltozik az élete.

Cam személyisége sokat fejlődött Andrew hatására, és én nagyon örültem ennek a változásnak. A lány egyre bátrabb lesz és egyre bevállalósabb az életben.
Szép lassan beleszeret Andrew-ba, és bár az átélt csalódások miatt nem akar szerelmes lenni, ráébred, hogy valójában sose volt igazán az, amíg meg nem ismerte Andrew-t. Szerettem benne, hogy bár csak húsz éves, mégis komolyabb, felnőttes gondolkodású és bár még nem tudja mihez is kezdjen az életével nem akar monoton életet, hanem lehetőségekre vágyik, hogy más dolgokat csináljon ami nem a megszokott normalitás kategóriájába esik.

Andrew Parrish:

Andrew...ó Andrew... őt nem lehet nem szeretni.  Imádtam az ő nézőpontjait olvasni, a poénos megjegyzéseitől pedig fetrengtem a nevetéstől. Végig annyira titokzatos volt, és a végén jön egy hatalmas csattanó. Na itt kezdtem el bőgni... hogy...na jó nem mondom el mindenki olvassa el szépen a könyvet. Garantáltan nem fogja megbánni! :D  Andrew zenei ízlése nagyon tetszett, amikor olvastam hogy a Kansas-től a Carry on my Wayward son-t hallgatják elmosolyodtam, mert eszembe jutott a Supernatural sorozat, ami nagy kedvencem :) és ráadásul gitározott, énekelt és elbűvölt teljesen minden mozzanatával. Ráadásul különösen tetszett a tetkós ötlet, hogy beleszőtték Orpheusz és Eurüdiké történetét.

Utazások: az egyik kedvencem a Waffle House volt, amikor Andrew énekelt, a másik pedig New Orleans. Olyan jól írta le az írónő, mintha az olvasó is ott lehetett volna. Legszívesebben én is bedobálnék pár cuccot a táskámba és nekivágnék az útnak, de talán majd egyszer :)
Az abszolút kedvenc jelenetem nincs, mert nem tudok kiragadni csak egyet mert mind fantasztikus volt és csak imádni lehet őket.

Kedvenc szereplő: Andrew, Cam
Kedvenc jelenet: olyan sok van, hogy nem is tudok kiemelni egyet...mind az 506 oldal :D
Könyv ihlette könyvjelző:

Sarah J. Maas: Üvegtrón

Az Üvegtrón Blogturnéja során ismerkedtem meg a könyvvel, és minden állomás elolvasása után egyre jobban vártam, hogy megjelenjen és a kezemben tarthassam. Nem volt kérdés, hogy a polcomra kerül. De akkor lássuk is milyen volt.

Író: Sarah J. Maas

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633731796
Oldalszám: 544 oldal
Fordító: Varga Csaba

Fülszöveg:

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

 Véleményem:

A könyv sok mindent rejt magában, minden oldalon titok lappang. Rémjelek, rejtélyes gyilkosságok, árulások, szerelmek, hatalmi játszmák a Bajnoki viadal megpróbáltatásairól nem is beszélve.  Celaena ebbe csöppen bele a szívdöglesztő Dorian koronaherceg jóvoltából.
Adarlan leghíresebb orgyilkosának, Celaena Sardothiennek meg kell küzdenie Távolvégben átélt borzalmakkal, a rá váró nehéz feladattal és a saját büszkeségével is.
Ami kifejezetten tetszett, hogy Celaena egy igazi erős női karakter, aki ha kell odacsap vagy egy fegyverrel vagy pedig egy odavágó beszólással. Chaollal és Doriannal is rengeteg párbeszéde volt, amiktől szó szerint fetrengtem a nevetéstől. 

Celaenaban megvan a kettősség, ami engem is megihletett. Gyűlöli és szereti Adarlant, mert ez nyújtja számára a Szabadság ígéretét, de Adarlan királya az oka a sok szenvedésnek amit átélt. 

Ugyanakkor míg ő az Alvilág királynője és a gyilkolás művészetének kiemelkedő alakja, addig bolondul a szép ruhákért és a táncért. Imádtam, hogy azon járt az esze, hogy mennyi ruhát vesz, majd ha megnyeri a Bajnoki címet. 

Tetszett, hogy a harcok és erőpróbák közepette megmutatták a főhősünk gyengédebb oldalát  amikor zenélt, az a rész volt az egyik kedvencem. Csodálatos volt, hogy a lány hogyan éli meg a zenét, hogy mit jelent a számára. Celaena múltja viszont nekem negatívum volt, mert nem sok mindent tudtuk meg róla, csupán sejtések, amik rengeteg kérdést szülnek: Ki is volt pontosan Sam? Mi történt Terrasenben? Hogyan bukott el?...és még sok-sok kérdés. Remélem a következő kötetekben választ találunk rájuk. 

Akkor jöjjön a szerelmi szál: Dorian vagy Chaol? Chaol vagy Dorian? Doriantól egyszerűen elolvadtam. Chaoltól meg összeszorult a szívem.

Dorian: A váltott nézőpontokban imádtam, amikor az ő szemén keresztül láthattuk a dolgokat. Nagyon vicces volt megtapasztalni mennyi nyűggel is jár az élete ( udvarhölgyek, apja árnyékában élni, öccse természete) , és hogy sokszor úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek pl: mikor az édesanyjával a házasságról beszél, vagy mikor megosztja Celaenával  hogy nem akar megnősülni.  Bár én a Team Dorian táborát erősítem, mégsem hiszem, hogy ami közte és az orgyilkosunk között van az szerelem. 

Sok közös van bennük, de a mindketten tudják, hogy nincs jövőjük. Celaena jobban vágyik a szabadságra, mint Dorian szerelmére. Dorian pedig inkább Celanea másságát szereti, hogy nem találkozott még hozzá hasonlóval, a lány olyan, mint amilyenre vágyik okos, szereti az állatokat, a könyveket, és megnevetteti. A féltékenysége nagyon vicces volt, amikor meglátta Celaena ujján a gyűrűt.

  Chaol Westfall kapitány, elítéli a lányt a tettei miatt és sok idő telik el mire meg tud bízni benne, de végig érződik, hogy ott van köztük a szikra, ami bármikor heves tűzvésszé válhat. Az ő kapcsolatuk sokkal jobban tetszett, de ha választanom kellene, akkor is Doriant választanám. Szívesebben tudnék meg még többet Chaolról.
 

Nehemia Ytger lett az egyik kedvenc karakterem. Ravasz, bátor, okos és bármit megtenne a népéért és Celaenáért. Egy igazi barát, akinek sok titka van. Róla egy egész könyvet elolvasnék.  Elene szála sok kérdést vetett fel, és még több titokkal kecsegtet bennünket. Kíváncsi vagyok a következőkben milyen szerepe lesz Celaena életében. Nox volt még az akire azt mondhatom kedveltem, bár nem sokat tudtunk meg róla, de remélem a későbbiekben még találkozunk majd vele.

Az erőpróbákra bevallom nem ilyenre gondoltam. Senki nem ölt meg senki harcban, csak az erőlétüket fejlesztették, és alig pár versenyző halt meg ( a próbákon kívüli gyilkosságokat nem veszem ide). De ha már itt tartunk, nagyon tetszett a krimi szál, amit az író beleszőtt a történtekbe. A Mágia megjelenése nagyon kellemes meglepetés volt, már a könyv elején, és a végére rájöhettünk, hogy mindent körülvesz, csak oda kell figyelni az apró jelekre. Rengeteg utalás volt a könyvben,  ami néha kicsit idegesített, hogy ott volt előttük minden mégse sikerült összerakni, csak amikor már késő volt.
De mindent összevetve nagyon jó volt olvasni Adarlan leghíresebb orgyilkosának történetét. Minden fantasztikus volt:a történet, a váltott nézőpontok, a karakterek, még a kevésbé szimpatikusak ( Kaltain Rompier, Perrington, Káin) is nélkülözhetetlenek voltak, és persze ott van maga a király, akitől kirázott a hideg. Alapvetően oda vagyok a gonosz karakterekért, de most ez nem valósult meg.
Ami nagyon érdekel a következő kötetekben: Boszorkányok. Rémjelek. Arobyn Hammel. Celaena múltja, és lebukása. Nehemiáról minden. Sam története. Adarlan királya és Perrington titka. Dorian sorsa….és még sorolhatnám.

 Hamupipőke alapötletéből az írónő egy olyan történetet varázsolt, amit ajánlok mindenkinek, aki vágyik egy jó kalandra egy ismeretlen világban ahol mágia lappang a háttérben, szerelem, gyilkosságok és hatalmi játszmák közepette.

Kedvenc szereplőim: Celaena, Dorian, Nehemia
Kedvenc jelenetek: Chaol és Celaena ebédjei, minden Dorian jelenet, és minden ami Nehemia
Könyv ihlette könyvjelző: