Író: J.A.Redmerski
Kiadó: Ulpius-ház
ISBN:9789632547749
Oldalszám: 506
Fordító: Medgyesi Csilla
A története középpontjában két fiatal áll akik egy Kansas felé tartó buszon ismerkednek össze. Ugye milyen egyszerű? Nem nem az. Nagyon sok apró mozzanat vezetett ahhoz, hogy Camryn felszálljon a buszra, és maga a sors gondoskodott arról, hogy Andrew is elérje ugyanazt a járatot. A történet szépsége, az írónő stílusa és Andrew személyisége egyértelműen arra sarkall, hogy követeljem a következő részt. De előtte miért is volt a Soha határa az egyik legjobb könyv amit olvastam???? Miért sírtam rajta???( ez volt a második könyv amin elsírtam magam, az első a Főnix Rendjében az a rész amikor Sirius meghal, ott nem tudom megállni akárhányszor is olvasom )
Cam mindent hátrahagyva útnak indult egy hátizsákkal, hogy megtalálja önmagát, és elmeneküljön az addigi életétől miután legjobb barátnője is cserbenhagyta. Nem tudja hová is tart vagy hogy mit hoz a holnap, egészen addig amíg Andrew be nem lép azon a bizonyos ajtón és onnantól kezdve megváltozik az élete.
Cam személyisége sokat fejlődött Andrew hatására, és én nagyon örültem ennek a változásnak. A lány egyre bátrabb lesz és egyre bevállalósabb az életben.
Szép lassan beleszeret Andrew-ba, és bár az átélt csalódások miatt nem akar szerelmes lenni, ráébred, hogy valójában sose volt igazán az, amíg meg nem ismerte Andrew-t. Szerettem benne, hogy bár csak húsz éves, mégis komolyabb, felnőttes gondolkodású és bár még nem tudja mihez is kezdjen az életével nem akar monoton életet, hanem lehetőségekre vágyik, hogy más dolgokat csináljon ami nem a megszokott normalitás kategóriájába esik.
Szép lassan beleszeret Andrew-ba, és bár az átélt csalódások miatt nem akar szerelmes lenni, ráébred, hogy valójában sose volt igazán az, amíg meg nem ismerte Andrew-t. Szerettem benne, hogy bár csak húsz éves, mégis komolyabb, felnőttes gondolkodású és bár még nem tudja mihez is kezdjen az életével nem akar monoton életet, hanem lehetőségekre vágyik, hogy más dolgokat csináljon ami nem a megszokott normalitás kategóriájába esik.
Andrew...ó Andrew... őt nem lehet nem szeretni. Imádtam az ő nézőpontjait olvasni, a poénos megjegyzéseitől pedig fetrengtem a nevetéstől. Végig annyira titokzatos volt, és a végén jön egy hatalmas csattanó. Na itt kezdtem el bőgni... hogy...na jó nem mondom el mindenki olvassa el szépen a könyvet. Garantáltan nem fogja megbánni! :D Andrew zenei ízlése nagyon tetszett, amikor olvastam hogy a Kansas-től a Carry on my Wayward son-t hallgatják elmosolyodtam, mert eszembe jutott a Supernatural sorozat, ami nagy kedvencem :) és ráadásul gitározott, énekelt és elbűvölt teljesen minden mozzanatával. Ráadásul különösen tetszett a tetkós ötlet, hogy beleszőtték Orpheusz és Eurüdiké történetét.
Az abszolút kedvenc jelenetem nincs, mert nem tudok kiragadni csak egyet mert mind fantasztikus volt és csak imádni lehet őket.
Kedvenc szereplő: Andrew, Cam
Kedvenc jelenet: olyan sok van, hogy nem is tudok kiemelni egyet...mind az 506 oldal :D
Könyv ihlette könyvjelző:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése