Raziel tollai pályamű-Lara Key

Lara Key: A fogadás

2022. október 04.

A debreceni Intézet folyosóján egy rövid, barna hajú, magas lány sietett végig. Anyját kereste már vagy fél órája, de a nőt mintha elnyelte volna a föld. Márpedig fontos volt megtalálnia, mert muszáj volt szólnia arról hogy az Intézet új lakója egy nappal hamarabb érkezik, azaz pár óra múlva már itt is lehet. Ez a lány Váradi Anna volt, az Intézet vezetőinek, Váradi Andrásnak és Orosz Lillának a lánya volt. Most épp a könyvtár szobába sietett hátha anyja ott “bujkál”. Hangosan nyitott be. Csak a küszöbig jutott mikor már tudta Lilla nincs itt sem, csak öccse, Péter ült az egyik fotelban, aki felkapta a fejét mikor nővére rátörte az ajtót.
- Valami baj van? - kérdezte a szőke fiú.
- Nem láttad anyát? Már mindenhol kerestem, de sehol nincs. - mondta panaszos hangon.
- Úgy tudom el kellett mennie valahova. Miért kéne?
- Most hívtak az új kislány szülei, hogy Lili egy nappal hamarabb jön, azaz ma.
- Anna, 22 éves vagy, én meg 20! Szerinted nem tudunk fogadni egy 14 éves lányt? - kérdezte mosolyogva Peti.
- Jó, de akkor is. Nem kéne szólni?
- Majd ha haza jön úgyis meglátja. - mondta még szélesebb vigyorral a fiú.
- Jó de nincs kaja. Hogy csapjunk gyorsan össze valami ételt negyed óra alatt? - kérdezte Anna még mindig aggódó tekintettel.
- Jaj, istenem! Sehogy! Hány gyors étterem van Debrecenben? Annyi biztos, hogy találunk egy olyat ami megfelel a kis csaj ízlésének.
- Remélem igazad van. És most akkor mit csináljunk? Még van negyed óránk. - mondta most már Anna is mosolyogva.
- Nem megyünk XBox-ozni? Egy menetre csak van időnk! - mondta Peti és már rakta be a könyvébe a könyvjelzőt.
- Rendben menjünk! - mondta Anna és elindultak a szoba másik végébe ahol a készülék volt. Ritkán volt idejük játszani, ezért csak három játékuk volt, egy karatés, egy boxos és egy atlétikai. Persze ezt a hármat, meg magát a készüléket is valami mondén sport versenyen nyerték, amibe egyszer véletlenül belecsöppentek. Most az atlétikát választották. Negyed órával később az éles csengő zavarta meg a mókájukat. Kikapcsolták a gépet és siettek le, hogy köszöntsék az új kis jövevényt. Az intézet hatalmas ajtaján egy alacsony, sovány, sportos, derékig érő, szőke hajú lány lépett be.
- Sziasztok! - köszönt vékonyka hangján mosolyogva.
- Szia! Az én nevem Váradi Péter, ő meg a nővérem Anna. - mutatkozott be a fiú és kezet rázott a kislánnyal, akinek meglepően kicsi kezei voltak.
- Én Balatoni Lili vagyok. - mutatkozott be a lány is.
- Szia! - mondta Anna is és ő is megrázta a kezét. - Én Anna vagyok. Figyelj, most a szüleink nincsenek itthon, de megmutatjuk a szobádat és utána elviszünk a városba ebédelni, jó?
- Persze! Szívesen megyek. - mondta Lili. Ezután a két nagy, a pici lányt felkísérték egy szobába és megmutatták, hogy pont a két szemben lévő az övék, szóval ha kész van csak kopogjon át. Anna is bement a szobájába és fogta a telefonját hogy berakja a táskájába, mikor az megcsörrent. Anna egyik legjobb barátnője volt, Kata, a budapesti intézetből. Anna csodálkozott, hogy hívja, mert tudta hogy pont Németországban van. Felvette.
- Halló? - szólt bele.
- Szia Anna! Jegyzeteld amit mondok kérlek! - mondta suttogva a vonal másik végén a lány. A hangján hallatszott, hogy el van fáradva, és egy kicsit talán meg is van ijedve. Anna gyorsan papírt vett elő, meg egy tollat és az íróasztalához rohant.
- Mondhatod! - mondta
- Keress meg egy Nagy Gergely nevű boszorkánymestert, mondd neki hogy ismersz és én küldtelek, ezután add át neki ezt az üzenetet: Igazad volt. Tudni fogja mi van. - mondta fojtott hangon, továbbra is csak suttogva Kata.
- Miért mi van? Jól vagy? - kérdezte egyre idegesebben Anna.
- Csak mondd el neki, kérlek! A címe, Debrecen, Király utc…. - a vonal megszakadt. Anna kétségbe esetten tárcsázta újra, meg újra a számot, de az már ki sem csöngött. Mi történt? Hol van a legjobb barátnője? Hallott már erről a fickóról, mivel Kata sokat mesélt róla, mert az édesanyja barátja, jobban mondva pasija volt, így mindig mikor Katáék itt voltak Debrecenben az ő házában laktak. Anna sosem látta, de nem gondolta túl öregnek, mert a barátnője folyton azt mondta, hogy szerinte túl fiatal az anyjához.  Kavarogtak a gondolatai. Végül egy lágy kis kopogás törte meg a gondolkozását. Jól tudta az ajtón túl egy kislány áll már útra készen. Nem hagyhatja cserben a leges legjobb barátnőjét! Muszáj megtennie amire megkérte, ha kell magával viszi Lilit is. Kinyitotta az ajtót, és tényleg ott állt Lili, egy vastag pulóverben.
- Egy kicsit változott a terv! El kell látogatnunk egy fiúhoz, ha nem baj. - mondta mosolyogva Anna és megpróbált nyugalmat színlelni.
- Jó, persze, menjünk! - mondta a szintén mosolygós Lili. Ezután Petinek kellett még elmondani ugyanezt aki először a “ne csináld már”  tekintettel nézett nővérére, de aztán mikor Anna küldött neki egy gyors üzenetet, mert nem akarta hangosan mondani, nehogy Lili is hallja támogatta az ötletet. Mivel Anna csak annyit tudott elcsípni a címből, hogy Király utca, ezért rögtön arra felé indultak. Nem volt nagyon messze tőlük, csak vagy 300 méter. Gyorsan oda értek, viszont azt már nem tudták hanyas szám alatt lakik Nagy Gergely. Mindegyik ház kertes volt és ők találomra az egyes számúval kezdték. Rányomtak a csengőre és vártak. Pár perc múlva egy fekete, hosszú hajú, szakállas, bajuszos ember jött ki, sörös üveggel az egyik kezében.
- Jó napot! Mi Nagy Gergelyt keressük. - mondta Anna sietősen
- Ő arra fele lakik az ötösben! - mutogatta a férfi, pont az ellenkező irányba, mint amerre az ötös számú ház volt. Anna biztosra akart menni. Igaz, ő arra számított, hogy egy kábé vele egykorú fiú lesz az a Gergő, de mi van ha ez az ember az, csak hazudik?
- Tisza Kata küldött! Azt üzente “Igazad volt” - mondta Anna, mire a férfi szeme tágra nyílt.
- Ó, az máris más! Gyertek be! Én vagyok a ti emberetek! - mondta és betessékelte őket az ajtón. A ház belülről nagyon koszos volt, de mindenképp lehetett tudni jó helyen járnak, mivel rengeteg gyertya volt, és egy pentagramm volt a padlóra rajzolva. A férfi beszaladt egy szobába és már egy másodperc múlva újra kint is volt a nappaliban és egy papírt adott Anna kezébe, amin egy rúna volt.
- Na jó, mondja el mi történt Katával, mi ez az egész? És ez meg milyen rúna sosem láttam még! - mondta Anna eléggé kiborulva.
- Kata nem akármiért utazott Németországba! El akart menni egy bizonyos Heide parkba, ami egy vidámpark, de már vagy öt éve bezárták. Azért ment oda mert fogadott velem, hogy léteznek-e még a sárkánydémonok. Ő azt mondta, hogy már mind kihaltak, én meg azt hogy még van belőlük pár példány. Ő erre azt mondta, hogy egy kihalófélben lévő démonnak nincs jobb hely, mint egy régi, kihalt vidámpark, ezért ment oda. A biztonság kedvéért mondtam azt neki, hogy ha valami baj történik értesítsen egy személyt akiben megbízik és küldje el hozzám, én pedig odaadom nekik, ezt a rúnát.
- És elmondanád mi ez a rúna? Sohasem láttam még! - mondta Peti, aki szintén szemügyre vette a rajzot.
- Ismeritek Clary Fray-t, vagy Clary Morgenstern-t, vagy ahogy tetszik, mindegy a vezetékneve most mindegy, ismeritek? - kérdezte idegesen
- Persze, hisz őt mindenki ismeri, szerintem! - mondta kis csilingelő hangján Lili. A két nagy meg csak bólogattak.
- Na szóval, Kata pár éve, mikor a new york-i Intézetben volt találkozott vele, és azalatt az egy hónap alatt nagyon jóban lettek, annyira, hogy mikor Katának már jönni kellett haza, Clary megosztotta vele azt a rúnát, amit ő talált ki, a portál rúnát vagy hogy is hívják. Kata megjegyezte és lerajzolta erre a papírra mikor haza ért.
Németországba, a Heide parkba kell mennetek, hogy segítsetek, és mentsétek meg Katát. - fejezte be Gergő
- Jó ezt értem, de feltételezem, ott harcolnunk is kell majd, szóval kétlem, hogy jó ötlet lenne magunkkal vinni Lilit. - mondta Anna
- Ó, ne csináld már! Imádok harcolni! Mielőtt még idejöttem volna apám csomó mindenre megtanított! Tudok verekedni, tudok kardozni, tudok bánni a szeráfpengékkel meg az irónokkal is, sőt még íjazni is tudok! Attól függetlenül, hogy kicsi a termetem és vékony a hangom 14 éves vagyok és úgy tudok harcolni mint egy igazi árnyvadász! - mondta Lili és kérlelőn nézett Annára, majd Petire - Kérlek szépen, hadd menjek veletek. - tette még hozzá.
- Nem bánom! De azt csinálod amit én mondok, rendben? - mondta Anna
- Rendben. - ezután Gergő mindenkinek adott fegyvereket. Miután mindenkinél legalább öt szeráfpenge és egy íj volt, Peti - mivel ő tudta a legszebben a rúnákat rajzolni - felrajzolta a rúnát a falra és ott megnyílt a portál.
- Van egy kis baj! - mondta Peti - Egyikünk sem volt még abban a Heide parkban.
- Én voltam már! - szólt Lili - mikor nyolc éves voltam anyáék elvittek. - a kislány középre állt a másik kettő meg megfogták a kezét és együtt léptek be a portálba. Utána még mindig kézenfogva zuhantak és szerencsére pont a bozótba érkeztek, így nem nagyon ütötték be magukat. A park felett szürke felhő volt, a hullámvasútakról lepattogott a festék és meg is rozsdásodtak, a folyó már nem folyt, inkább hasonlított most lápra, mint folyóra. Lili nem ilyenre emlékezett. Hat éve mikor még itt járt, a víz szép tiszta kék volt, a hullámvasútak le voltak festve, és félelmetes sikolyok hallatszottak belőlük. Most viszont csak egy dolog volt olyan mint régen, az pedig az ég volt. Az ég hat éve is pont ugyanilyen borús, szürke volt, mint most. Gondolat menetét egy félelmetes, vérfagyasztó sikoly törte meg. A legnagyobb hullámvasút alól jött ahol  még most is látszott, hogy egy hatalmas szörny szájába megy bele a vasút. A hang abból a szájból jött. Mindhárman el kezdtek szaladni arra felé és közben már vették elő a szeráfpengéiket és mondták a neveiket.
- Malik - mondta Peti
- Nakir - mondta Anna is
- Sanvi - mondta Lili is és mindenkinek egyesével felragyogtak a pengéik. Befutottak a szörnyszájba. Ahogy beértek meglátták Katát a földön találták vérbefagyva. A lány fekete árnyvadász ruhája több helyen kiszakadt, fején, arcán, kezein nagy horzsolás nyomok voltak, és a haja alól valahonnan szivárgott a vér. Szőke hajában vörös foltok éktelenkedtek. Anna odaszaladt rögtön a barátnőjéhez és elkezdett zokogni.
- Ave atque vale - mondta. Közben Peti is odament és leguggolt a lány feje mellet, majd a nyakára, az ütőérre nyomta az ujjait.
- Anna! Még él. - állapította meg. - De ha nem visszük el innen akkor már nem sokáig fog. A feje erősen vérzik, alig lélegzik, a szívverése is nagyon lassú és azt hiszem elvesztette az eszméle… - befejezni már nem tudta mivel Kata maga cáfolta meg a félig kimondott szót, mivel lassan kinyitotta a szemét és nyöszörögni kezdett.
- Sárkánydémon…. Gergő…. fogadás…… vesztettem….. - így próbálta ő is elmesélni a történetet amit már a boszorkánymester előadott nekik.
- Tudjuk, Kata. Semmi baj, az a fontos, hogy élsz! Most meg el kell vinnünk Gergőhöz! - mondta Anna, aki már nem sírt, és a hangja sem akadozott már, sőt még saját magát is meglepte magabiztosságával.
- Majd én elviszem! Elbírom és segítséget is hozok nektek az Intézetből. Addig ti próbáljátok meg elintézni a démont és ne meghalni. - mondta Lili és Kata egyik kezét átvette a nyakán és így sikerült, a lánynak félig eszméletlenül is talpon maradnia. Lili pár perc múlva a szörnyszáj oldalán megrajzolta a rúnát és már el is mentek. Anna most már tudta, hogy mégiscsak jó ötlet volt magukkal hozni ezt a kislányt. Hírtelen hatalmas ordítás hallatszott, és feltűnt a sárkánydémon a száj bejáratánál. Peti és Anna a másik oldalon gyorsan kiszaladtak a, gazos fűre és igaz ezzel egérutat nyertek, de a hatalmas szörny még így is perceken belül megelőzte őket.
- Anna nincs értelme menekülni! Muszáj harcolnunk! Meg amúgy is milyen árnyvadászok lennénk, ha menekülnénk egy démontól? - kiabálta Peti a pár méterre lévő testvérének, mivel közben a démon akkorákat ordított, hogy majd’ bele süketültek. Mire a fiú utolsó szavait kimondta már rohant is a lény felé kihúzott szeráfpengéjével. Gyorsan elkiáltotta az angyal nevet és már szúrta is volna bele a sárkánydémonba a pengét, de az hatalmas kezével félrelökte magától, így Peti pár méterre elrepült a démontól. Most már Anna is támadásba lendült. Egy nagy ugrással felugrott a lény hátára és belemártotta a pengét, amitől a démon csak felkiáltott és elkezdte kétségbe esetten rázni magát, de a lány a démon fején lévő szarvakat szorította, és újra meg újra megszúrta a szeráfpengével a sárkánydémont. Közben Peti is felkászálódott a földről és újra nekifutott, a lénynek, de az most hátsó két lábán állva próbálta lerázni magáról Annát. Ezt a fiú kihasználva, nekifutott és pont a démon szívébe szúrta a pengét, mire az fájdalmasan felsikoltott és köddé vált, így Anna a földre zuhant és - mivel a sárkánydémon magassága vagy három méter volt - minden elsötétült. Halványan emlékezett valami olyasmire, hogy az öccse megnézte a pulzusát meg hogy megpróbálta felébreszteni, de ő nem akart felkelni, csak aludni szeretett volna még jó sokáig, és ez volt az utolsó gondolata mielőtt még teljesen el nem vesztette az eszméletét.


Anna egy világos, fehér falú szobában ébredt, amiről pontosan tudta, hogy a debreceni Intézet gyengélkedője. Fáradt volt, és nem egészen tudta mennyi ideje alszik itt. Éhség mardosta a hasát, a fény ami az ablakból jött bántotta a szemét. Az ajtó megnyikordult és egy magas, sötét barna hajú nő jött be rajta. Lilla a lányához sietett az ágyhoz.
- Szia Anya! - köszönt mosolyogva Anna
- Édes, kislányom! Jaj, istenem hogy vagy? Jobban vagy már? - ölelte az anya a lányt.
- Igen, már sokkal jobban vagyok! Anya, eltudnád mondani, mi történt? - kérdezte Anna, miközben Lilla leült mellé az ágyra.
- Persze, kicsim, persze! Szóval mikor leestél arról a démonról és elvesztetted az eszméletedet, azután pár perccel mi is meg érkeztünk innen Magyarországról, meg jöttek Németországból is árnyvadászok. Felfedeztek még három sokkal nagyobb sárkánydémont, meg egy kisebbet. A négyből hármat sikeresen elintéztünk viszont a negyedik elmenekült, a városba. Lili volt közülünk a leggyorsabb ezért ő ért oda először, és kisebb nagyobb sérülésekkel, de megmentette vagy ötven mondén életét, akik persze ebből alig vettek észre valamit. Lili azért eléggé súlyosan megsérült, ezért őt nem mertük átszállítani a hannoveri Intézetből, így ő most ott lábadozik. Te egy teljes napot feküdtél Németországban, aztán átszállítottunk ide, itt pedig már lassan két napja fekszel. Nem vagy éhes? - kérdezte a nő, és megsimogatta kislánya fejét.
- De, őszintén szólva majd éhen halok. - mondta Anna és a hasát dörzsölte.
- Tessék idd meg ezt! Jobban leszel tőle. - és egy kis bögrét nyújtott át, amit addig a kezében tartogatott. A benne lévő folyadék zavaros volt és egy kicsit gőzölgött. Miután Anna megitta sokkal jobban érezte magát, és már egyáltalán nem volt éhes.
- Anya! Lili mikor jön haza? -kérdezte Anna, miután megitta a meleg italt.
- Jaj, Szívem, Lili nem jön vissza. Mikor a szülei megtudták, hogy elvittétek magatokkal démonokat ölni kiképzés nélkül, úgy kiakadtak, hogy azt mondták inkább elviszik a budapesti Intézetbe. Sajnálom Kicsim. Nem tudtam hogy így megkedvelted.
- Én sem.

2022. október 18.

Anna és Peti a könyvtár szobában olvasott, a debreceni Intézetben. Újra csak ketten voltak, mivel Lili elment, a szüleik meg jelenleg Idris-ben tartózkodtak. Ők nem olyan rég fejezték be a training-et, ezér most pihentek, és az árnyvadász codex-et olvasták. Hírtelen éles csengő hallatszott. A két gyerek egymásra nézett.
- Várunk valakit? - kérdezte Anna.
- Nem tudok róla. - válaszolta Peti, majd elindultak lefelé, hogy megnézzék ki lehet a váratlan vendég. Kinyitották az ajtót amin egy lány lépett be. Barna, göndör haja volt, és fekete árnyvadász ruhát viselt. Csak az arcocskája maradt a régi, mert ő nem volt más, mint Lili. A két gyerek először fel sem ismerte. Sokkal idősebbnek tűnt így.
- Lili! Hát te meg mit keresel itt?? - kérdezték szinte egyszerre.
- Nektek is sziasztok! Amúgy eljöttem Pestről. Rémes volt ott. Mondhatni jobban bántak egy kutyával, mint velem. Ezért rajzoltam egy portál rúnát és ide jöttem. Hadd maradjak, légyszi.
- Jaj, hát persze, hogy ,maradhatsz! Gyere menjünk fel. Anya már megint nincs itthon. Hova akarsz menni? - kérdezte Peti aki megfogta a lány kezét és a lifthez vitte.
- Komolyan kérdezed? El akarok menni démonokat ölni, de mivel oda úgysem visztek, megteszi a KFC is. - mondta nevetve Lili.
- Rendben megkapod a régi szobád, mi gyorsan össze készülünk, addig te várj majd meg minket a szo…. - már majdnem a szobájuknál voltak mikor éles csengő hallatszott megint.
- Mit gondolsz, érted jöttek? - kérdezte Peti a mellette lépkedő lányra nézve.
- Kizártnak tartom, tekintve, hogy mikor megérkeztem beraktak a szobámba, másnap korán reggel meg elhúztak Idris-be, nekem meg hagytak egy levelet, hogy van pénz az egyik fiókba, ha éhes vagyok menjek el valahova. Szóval, nem. Kétlem hogy értem jöttek. - fejezte be Lili. Már vissza felé tartottak újra és mikor kinyitották az ajtót, egy szőke, mosolygó lány állt ott. Kata most már nagyon jól nézett ki. A három gyerek most látta őt először azóta, hogy megmentették.
- Kata! Szia! Meg akartalak látogatni, de az anyukád azt mondta, hogy most tanultok. - köszöntötte a lány Anna.
- Ja, igen úgy is volt. De ki kellett mennie a mosdóba és akkor én kilógtam. - felelte Kata még mindig mosolyogva. Meg eszembe jutott egy idézet amit az interneten olvastam: Aki sokat tanul, az sokat tud. Aki sokat tud, az sokat felejt. Aki sokat felejt, az keveset tud. Akkor minek tanulni?
- Kata, menj vissza! Anyukád ki fog nyírni. - mondta Anna a barátnőjének
- Jó, jó! Vissza megyek, csak előbb még valamit gyorsan el kell mondanom. Először is, köszönöm. Komolyan mind hármótoknak köszönöm, hogy megmentettétek az életemet. Másodszor, elismerésem Lili! Amennyire törékenynek tűnsz annyira vagy erős, és ez rátok kettőtökre is vonatkozik. Éppen ezért hívtak el benneteket valahová.
- Hová? - kérdezte türelmetlenül Peti, akinek világ életében legnagyobb álma az utazgatás volt.
- Oda, ahol szerintem a világ legnagyobb és legjobb árnyvadászai vannak. New York-ba.- fejezte be Kata.
- Nem mondod komolyan?! De hogy… hogy lehetséges ez? - kérdezte könnyezve é vigyorogva Anna.
- Úgy, hogy tegnap este csörgött a telefonom és Clary barátnőm volt az. Elmesélte, hogy tudja hogy mi történt velem és azt is, hogy Te hogy mentettél meg és szeretné, ha elmennétek hozzá a new york-i Intézetbe. Ha nem tetszik Nektek akkor egy nap után haza is mehettek, de ha tetszik, akkor akár örökké is ott maradhattok.
- Úr Istenem! Ez szuper. Mikor indulunk? - kérdezte mosolyogva Lili
- Ma amikor kész vagytok, rajzoljátok fel a portál rúnát a falra és menjetek! Nekem mennem kell, de Anna ígérd meg, hogy minden nap skypolunk! - mondta Kata
- Hogy mit csinálunk? - nézett értetlenül a lány
- Ez egy alkalmazás a telefonra. Töltsd le és írd be a keresőbe a nevem, aztán meg jelölj be barátnak és majd videofonálunk. Oké?
- Hát persze hogy oké! - ölelte át barátnőjét Anna.
- Na sziasztok! Sok sikert mindenhez! - köszönt el Kata és már ment is a buszmegálló felé. A három gyerek értesítette a szülőket, akik szintén nagyon örültek a hírnek és el is engedték őket. Aznap este már indultak is New York-ba, ahol az Intézetben Clary, Jace, Izzy meg Alec várta őket. Anna, Peti és Lili ritkán jöttek haza New Yorkból, hogy meglátogassák a családjukat. Minden rendben volt körülöttük, már amennyire egy árnyvadász életében rendben lehet valami. Persze folyamatosan démonokat öltek, meg edzettek, de szép életük lett és mindig a legjobb barátok maradtak.

Elhangzott idézet: Cassandra Clare: Üvegváros

Szereplők:Váradi Anna, Váradi Péter, Balatoni Lili, Tisza Kata, Nagy Gergely, Orosz Lilla

Kor: 2022