A
csendesnek bizonyult Los Angeles-i éjszakában a párától,s száraz levegőtől
duzzadt utcák vérszomjas démonokkal és manipulált vámpírokkal lettek tele. Ezek
a félelmetes szörnyek,amelyek a természet egyensúlya miatt születtek
meg,félelmet nem ismerve,könyörtelen rettegésbe tartották a város lakosságát.
Vezetőjük Angelus Fibis egy bukott angyal, aki magával az ördöggel,Luciferrel
paktált. Mondhatni kedvére játszadozhatott a város közigazgatási tanácsával,
élén a város polgármesterével,és a város bíróságával. Egyetlen célja,hogy saját
démonai véréből,és az én véremből,amelyben az utolsó halandó angyali vér
csörgedezik, egy új fajt keresztezzen. Ez volnék én,Hanna Lang,aki egészen
Portlandből menekült Los Angelesbe,egy jobb megélhetés következtében. Az
emberek többsége szeretne kiríni a tömegből,mondván rendelkezni egy személyes tulajdonságokkal,illetve egyéni
vonásokkal. Személyes tapasztalatból tudom,hogy ez maga a borzalommal egyenlő.
Az összes Alvilág,csakis az én véremre pályáz,amellyel egy új angyal fajt lehet
megteremteni. Soha nem felejtem el azt a napot,amikor Angelus Fibis,a lobbanékony
természetű,paranoiás, szocihopata bukott
angyal, végzett majdnem az összes fiatal angyal növendékkel,és tanítóval az
Uriel Házban. E házban azok a fiatal, képzetlen halandó tinédzserek éltek,akik
valamilyen módon különleges,angyali képességgel rendelkeztek. A tanítok,vagyis
a magiszterek feladata,hogy segítsék elsajátítani képességeinket. Tudniillik,hogy
a Ház védett volt,minden Alvilágitól,s azok támadásaitól. Ám egy nap Angelus,
egy rafinált barakk démonja,aki képes volt emberi alakot ölteni és beszivárogni
a magiszterek közé,végzett az összes tanítóval. Innentől kezdve Angelus
keze,már csak a fiatal angyalok vérei
által volt bemocskolva. A támadás egy hűvös,hóviharoktól nem mentes éjszakán
történt. Szinte a levegőben érezhető volt már a gonosz jelenléte és a közelgő
veszély,miközben ütemes mozdulatokkal hullottak a hópelyhek az éjszaka kihalt
csendjében. Megérezték ezt az árnyvadászok is,így néhány fiatalt a védelmünkre
küldtek. Sarah-t,aki mellesleg nem is árnyvadász,hanem vámpír,s egyben Angelus
vámpírjai után kémkedik a Los Angelesi intézet számára. Legjobban úgy tudnám
jellemezni,mintha egy Barbie vámpírban veszett volna el egy mindig
dirigáló,pörgős nyelvű,azonban csupa szív és egyben érzékeny lélek. Emellett
kitűnik feminista tulajdonsága,emiatt tagja a Venus tanácsának,amely a halandó
és a természetfeletti nők egyenjogúságáért és védelméért küzd. A tanácsot még 1864-ben az amerikai
polgárháború idején alapította Cybill Algernon,akinek a dédunokája Anebelle
Algernon vezeti ma a tanácsot. Jellegzetességük,hogy vörös ékkővel kirakott
rubingyűrűt viselnek,amelynek a belsejébe egy nagy V betű fityeg. A tanácsban
csak is az kerülhetett be,aki természetfeletti erővel rendelkezett. Azaz
varázsolt,farkassá változott,vagy éppen vámpír módjára táplálkozott az
emberekből. Ugyanakkor Sarah egy igaz barát,aki elejétől kezdve mindenben
mellettem állt,s támogatott. Aztán ott volt még Aaron,aki kicsit forrófejű, harcias természetű,de ugyanakkor mindig
számítani lehet Rá,és akár egy borús napodon is felvidít. És végül Ő. Akit csak
így emlegetek,legféltettebb-csodálatosabb álmaimban. Nathaniel Garrison, maga
volt a tökéletes férfi számomra. Mogyoró barna, oldalasan,enyhén felzselézett
haja a 21.századi divatot követte. Kreol árnyalatú bőre,gyönyörűen csillogott a
napfényben. Smaragdzöld szemei a sötétben úgy világítottak,mintha egy macska
nézett volna szembe Veled. Mégis a magányosságot kedvelte,s csakis a középkori
fegyverek vonzották,illetve a 18-19.századi híres írók regényei. Sosem volt a
,,beszédek embere”. Most is,mint mindig a Ház könyvtárának a szalonjában
töltötte az idejét olvasással,a ropogó, durván pislákoló tűz fénye mellett.
Gyönyörű szemei, és arcvonása a tűz mellett már a távolból is kivehető volt
számomra. Nyugodt könnyedséggel lapozta a bíbor színű, bőrkötettel bevont angol
fegyverek történeti könyvét. Érzéki ajka a tűz fényében, leginkább egy szív alakjára
hasonlított.
- Miért
nem alszol már?- kérdezte higgadtan, miközben lapozott a könyvben.
Előre
léptem a könyvespolc mögül és közvetlenül, a fehér márvánnyal kirakott kandalló
előtt álltam meg pár lépésnyire Tőle.
-
Gondoltam megnézem, hogy fenn vagy-e még. – válaszoltam zakatoló szívvel.
-
Láthatod, hogy nem alszom,így most már nyugodtan elmehetsz aludni. –nézett fel
a könyvéből egyenesen az én szemembe. Nem voltam képes Rá ott hagyni, így még mindig
ott álltam,merev arccal. Szeme tükréből visszaverődött a tűz lobogó szikrája,s
olyan melegséget éreztem,mint még soha máskor. Tovább fürkésztem az arcát,majd
hirtelen azt vettem észre,hogy lerakja a lakozott,tölgyfából kirakott asztalra
a könyvet,s elindul felém. Haja mostanra már kócosan állt, fehér V nyakú rövid
ujjúja kihangsúlyozta izmos testalkatát,valamint sötétszürke farmere és western
stílusú boka csizmája elvarázsolt volna minden női szívet.
-
Tudod…..- kezdte,majd közelebb húzódott hozzám,s szinte a mellkasunk már-már
összeért,- néha olyan kíváncsi vagy. Mégis valamiért kedvellek. –húzta
félmosolyra az arcát,és bársonyos kezével megérintette az arcom. Számomra olyan
érdekes vagy,mintha egy földre szállt angyal lennél. Mindig itt leszek
melletted,s az életem árán is védelmezni foglak – suttogta,s kezei közé fogta
az arcom,majd lecsukta szemét és szinte az ajkunk már összeért,de hirtelen
kivágódott a könyvtár ajtaja és Sarah jelent meg csapzottan.
-
Áttörték a védelmi falat,itt vannak!- zihálta kétségbeesetten. Nathaniel és
én pillanatok alatt szét
rebbentünk,azonban Sarah döbbent arcával néztünk szembe.
–Bo..bo..bo..bocsánat.- kapta a szája
elé a kezét,és látszott rajta,hogy
összezavarodott. Ugyanakkor Nate villám mozdulattal kisietett a könyvtárból
csapot-papot maga után. Dermedt és kámforos tekintettel néztem szembe
Sarah-val,aki még mindig az ajtó előtt állt,s közben szőke hajtincsét
tekergette zavartan.
-
Ez meg mi a fene volt?! –kérdezte remegő ajkakkal. Nem tudtam,hogy mit
mondhatnék. Végül is Sarah csak azt láthatta,hogy Nate és én csókolózunk.
Illetve majdnem. A szégyen és a kábultság ködjében vesztem el,mikor arra lettem
figyelmes,hogy Sarah elégedett vigyorra húzza a száját és csak ingatja a
fejét,olyan tipikus ,,tudtam,hogy elérkezik ez a pillanat is” mozdulattal.
-Na
végre!! –örült meg,s szorosan átölelt.
-Elég!!!!
–toltam el magamtól. Még megfulladok a Te csúcs szuper vámpír ölelésedtől!
–válaszoltam örömmel teljes arccal.
-
Éreztem,hogy bejössz ennek a Don Juan-nak. –nevetett,majd újra elkomorult az
arca.
-
Mi az,tán baj van?? –kérdeztem aggódva.
-
Nos,ami azt illeti….S ekkor megszólalt a Ház harangja,amit csak akkor kongattak
meg,ha veszély közeledett. Attól a perctől kezdve mindenhol a túlfűtött
adrenalin leheletét éreztem a levegőben. Pár másodperc leforgása alatt,a Ház
összes lakója,köztük a magiszterek is harc készültségbe álltak. Nathaniel, Aaron
és a többiek az udvarra vezető ajtó felé vették az irányt.
-
Gyerünk,kövessük őket! –húzott Sarah,a többiek után. Hirtelen a hátsó kerthez
vezető ajtó felé vettük az irányt,ahol már észrevehető volt az éjszakai fagy
hidege és a hatalmas pelyhekben eső hó. A Ház előtt 10-en,ha felsorakoztunk.
Néhány magiszter,köztük a ház vezetője: Ezekiel magiszter, aki a csoport élén
állt,mögötte néhány fiatalabb növendék foglalt helyett,köztük Dylan az
unokaöcsém, Jeremy az egyik legjobb barátom,s Arriane,a szobatársam. A többi
magiszter a Házban maradt a fiatalabb növendékekkel. Úgy sorakoztunk fel egymás
mellé,akár a katonák a háborgó,nyugtalan csatatéren. Azonban a levegőből semmiféle
zajt nem hallottunk,csupán egymás szabálytalan lélegzését. Dylan
nyugtalankodott,ama 14 éves korával: - Mi lesz már?- sóhajtotta türelmetlenül.
Ezekiel magiszter nyugodt arckifejezéssel válaszolt. –Nyugodj meg Dylan
testvér! A legfőbb erényünk az,ha higgadtak maradunk-e pillanatban. Nate-re
pillantottam. Nyugtalan lábakkal dülöngélt a frissen leesett hóban,s remegő
kezében megcsillant szeráfpengéje. Sarah macskaszerű pózba húzódzkodott össze,s
a táj felé meresztette hosszú,tűhegyes vámpírfogait. Aaron fogcsikorgatására
lettem figyelmes,s kezében a szeráfpenge ide-oda himbálódzott. Néma csend
honolt a vidékre,majd hirtelen a köd árnyalatába vöröses színű alakok
rajzolódtak ki,s hirtelen megpillantani véltem démonok seregeinek százait.
Hamuszürke,pikkelyes testűk leginkább kígyóra hasonlított,mégis alkatuk az
emberekéhez hasonlított. Sziszegve zúdultak,s a csatatéren megkezdődött a harc.
Sarah egy jól rögtönözött mozdulattal osont a démon mögé a maga vámpír
gyorsaságával,s gyors mozdulattal törte ki a démon nyakát. Nate és Aaron,akik
parabataiok voltak,egymást védelmezve harcoltak. Nate egy jól rögtönözött
tigris bukfenccel mélyesztette pengéjét egyszerre két démon szívébe. Aaron,aki
az egyszerűség embere volt, több méter messziről dobta el a pengéjét egyenesen
a démon mellkasába,akinek bugyogva tőrt fel zöldes színű vére. Dylan farkas
módjára küzdött egyszerre több démonnal,így azonnal a segítségére siettem.
Futás közben,szárnyaim kibontottak a lapockám alól,átszakítva ruhámat,melyről
szabályos ütemben csöpögött le a vér. –Azt hittem már,egyedül kell elbánnom
ezekkel a férgekkel!- kiáltotta Dylan pökhendien és Gábriel arkangyal kardjával sújtott le egy
mögöttem támadásba lendülő démonra. Sikítva rogyót le,s a hó kénes színűvé
színeződött. Csak egy pillanatra nem figyeltem oda,s Dylanra egyszerre 3 démon
vetette Rá magát. Harcias mozdulattal emeltem a démonok felé a kezem,melyből
egy aranyló fénycsóva tűnt elő,porig égetve azokat. –Kössz! – biccentett
lazán,amolyan mindig gyermeki vigyorral. Így zajlott a csata több percig,aztán
hirtelen óriási mennydörgésre lettünk figyelmesek és egy hatalmas villámlást
követve megjelent maga az Ördög fia. Hófehér ragyogó köntöst viselt,melynek
szegélyét hegyikristályokkal kirakott kövek díszítettek. Ezt kísérte napbarnítot
arcbőre,világos barna árnyalatú,rövid haja és borostája,illetve ördögi
tekintete.
-
Nézzenek oda!- csettintett,s hatalmas morajlásra lettünk figyelmesek,amely még
a talajt is megtáncoltatta alattunk. A férfi lehetett úgy két méter magas, tengerkék szemei sötétséget
és bosszúvágyat sugároztak. –Hát így kell várni, a Ti jó öreg barátotokat,Angelust,aki
egykor közétek tartozott?!- tárta szét a
kezeit az ég felé és ördögien vigyorgott. Hányszor kell még elmondanom,hogy
TAKARODJ INNEN??- kérdezte felbőszülve Ezekiel magiszter. Elég fájdalmat
okoztál azzal,hogy volt merszed ide jönni. Hányszor kell még elmondani
Neked,hogy száműzött vagy Számunkra??
-
Annak már 25 éve talán,hogy megtörtént. Mindketten tudjuk,hogy baleset volt.
–rángatta meg művészien széles vállait Angelus.
- Balesetnek mered
nevezni,hogy Lucifer majdnem áttörte az emberek világának kapuját?- kérdezte
Ezekiel magiszter,akinek a szájából csakúgy fröcsögött a megbántás és csalódás
egyvelege.
-
Nyugodj meg Ezekiel. –fonta össze a kezeit Angelus,a mellkasa előtt és kérdőn a
tömeg felé pillantott. Jól tudjátok,hogy
fiatal voltam,tele ambíciókkal és csupa kérdéssekkel. Ők lennének az új
növendékek? –mutatott felénk lesajnálóan,s azonnal jóízű kacagásba kezdett.
-
Én ezt nem bírom nézni!! –üvöltötte mellőlem Dylan és egyenesen Angelus felé
repült. Úgy éreztem,mintha körülöttünk az idő is lelassult volna,csak Dylan
szárnycsapkodását figyeltem,ahogy Angelus felé száguld,illetve magát Angelust,aki
a semmiből idéz meg egy ezüstös tőrű kardot,amely egyenesen Dylan bordái közé
hasít.
-
Dylan, ne!!!- ordítottam siránkozva,s azonnal keserű zokogás mardosta torkomat.
A fehér hó,hamarosan megtelt Dylan vérével,aki utolsó leheleteiért küzdött.
Angelus a torkánál fogva emelte fel haldokló unokaöcsémet,miközben elégedett
arccal válaszolt: - Kicsi, angyalkám!,,Úgy vélem,hogy az ördög ellen egyetlen
fegyvert adott kezünkbe az Isten, és ez a fegyver az imádság.” –kántálta
hangosan,és a tömeg felé intézte szavait. Sokkos állapotban siettem Dylan
felé,hogy utolsó pillanataiban kezeim közé vehessem testét.
-
Hanna!! –kiáltotta Nate és Sarah kórusban. Ez az a momentum volt az
életemben,amely mindegy-minden értelemmel futottam az utolsó
családtagomhoz,akit egy gyilkos ölt meg. Pár lépésre lehettem Dylantól,amikor
Angelus imára kulcsolta a kezét,fejét lehorgasztotta,s latinul mormolni
kezdett: Lucifer astra te, eice eam sub milia curtis. Tompa fájdalmat
éreztem egyszerre a mellkasomban,a hátamban,a lábaimban és a fejemben is.
Mintha kardok ezreivel vágtak volna belém. A hideg hóba huppantam térdre,majd a
torkomból meleg vér bugyogott fel. Sikítva próbáltam elfutni,de a torkom egy
hang sem jött ki. Nate üvöltését véltem kivenni a csendből,majd ájultan
terültem el a hóban,amely kellemetlen érzést nyújtott számomra. Csak azt
láttam,hogy Nate egyenesen, Angelusnak ront,mint egy megkergült dúvad,illetve
Aaron,aki szeráfpengéjével csap le Rá. Jeremy és Sarah sietve térdeltek
mellém,majd arra lettem figyelmes,hogy Jeremy a torkomra teszi a kezét. Kellemes,csiklandozó érzést
éreztem,ugyanakkor képes voltam akár több kilométert is lefutni,olyan erőt
éreztem. Sokkosan támaszkodtam fel Dylan mellé,aki köhögve fordult felém.
-
Semmi baj Hanna. –lihegte nyugodtan.
-
Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni,miközben egy kard áll ki,a bordáid közül?!-
zokogtam,majd a testére borultam.
-
Nem félek,mert tudom,hogy anya és apa vár Rám a túloldalon. –mosolygott.
Könnyes szemmel fürkésztem hófehér,kihűlt arcát,majd utolsó szóként felemelte a
kezét. A kard…a kard. - mutatott a Tőle,néhány méterre feküdt kardra. - Ez a
kard családról-családra szállt évezredek óta. Amikor apa meghalt én örököltem
Gábriel arkangyal kardját. Most,hogy már meghalok Te rád száll,így Neked kell
majd tovább adnod a gyerekednek. Ígérd meg,hogy vigyázol magadra és megtalálod
a módját,hogy megöld ezt az embert. - válaszolta,s ki lehelte lelkét.
-
Szegény fiú. - csóválta a fejét együtt érzően Angelus,s kezeit komoran
összekulcsolta. Tudjátok, nem mindig voltam az erőszak híve. Ha
meghallgatnátok,és nem támadnátok le,mint egy vadat,talán elmondanám a
szándékomat.
-
Jól tudjuk,hogy mit akarsz Angelus! –válaszolta Jeremy,s az íjára húzta utolsó
megmaradt nyilát,melyet egyenesen Angelus szívére célzott. Meghúzta a ravaszt,amely
suhogva száguldott Angelus felé,ám a férfi könnyed mozdulattal elkapta a
nyilat,amely egyáltalán nem ejtett sebet a kezén. Azzal a mozdulattal találta
el Jonatán magiszter mellkasát,aki levegő után kapkodva terült el a földön.
Ezekiel azonnal Jonatán segítéségre sietett,mi pedig szembe néztünk
Angelussal,aki távozni készült.
-
Most,hogy már tudjátok,hogy mire vagyok képes,áruljátok el nekem,hogy ki az a
földi halandó akinek a vérében csörgedezik Raziel angyal utolsó csepp vére?-
kérdezte,miközben tekintetével a Ház felé pillantott. Mellesleg a démonjaim
óriási pusztítást végeznek a gyerekeken és a többi nevelőn. Halljátok?
–kérdezte,s kezéből tölcsért formált. S valóban, gyerekek sikoltozó hangjait
véltük a csendben meghallani. Ösztönösen a Ház felé futottam,utánam Jeremy és
Sarah.
-
Ti menjetek az emeletre addig én megnézem a lenti tantermeket,a könyvtárat és
az aulát!
Jeremy
és én, a kicsik szobája felé vettük az irányt,ahol démonok egy csoportja
próbálta megölni Őket. Jeremy kommandó mozdulattal rúgta be az ajtót,ahol a
néhány kicsi és egy magiszter nővér húzódott meg,rémülten a sarokba.
-
Judit nővér! Minden rendben? A nővér rémülten az ajtó mögé mutatott,ahol egy
démon feküdt holtan saját vérében ázva.
-
A kicsik megvédtek engem. –dadogta rémülten. –Nyugodjon meg,most már minden
rendben. Tudjátok,hogy hol vannak a többiek? –kérdezte Jeremy leguggolva a
kicsi elé. Mindig is csodáltam Jeremyt,hogy ilyen higgadt tudott maradni ilyen
helyzetekben,s,ahogy megfontoltan,bátran dönt. Kiskorunk óta ismerjük egymást.
Sosem volt olyan pillanat,hogy ne kaptunk volna össze valamin,de mindig
kibékültünk néhány duzzogás,ajtó csapkodás következtében. A tömegből egyedül
Chucknak egy szeplős orrú,vöröses hajú fiúnak volt bátorsága megszólalni.
-
A többiek,mármint a nagyobbak,akik még életben maradtak,a pincékbe menekültek
Lázár és Malakiás magiszter vezetésével. A többiek meghaltak,igaz? –kérdezte
meglepően nyugodt hangsúllyal.
-
Még nem tudjuk biztosan,de valószínűleg igen. Az ablakhoz léptem,ahol még
mindig Nate és Aaron harcolt Angelussal szemben. A csendből csakis a penge
csattogása volt hallható.
-
Mihez kezdjünk most? – kérdezte Judit nővér.
-
Azt javaslom,hogy menjenek le Önök is a titkos járaton keresztül a pincébe. Talán
nagyobb esélyünk van túlélni,ha mi is csatlakozunk a többiekhez,mintsem itt
bujkáljunk. –válaszolta Jeremy kimért hangsúllyal. Miután a nővér és a gyerekek
is megnyugodtak elindultunk a könyvtár irányába,ahol Sarah harcolt éppen egy
csapat démonnal. Mintha valamilyen ragacsos sziruppal lett volna bekenve
Sarah,úgy pattantak Róla le a démonok.
-
Találtunk egy nővért, néhány gyerekkel. –mondtam idegesen.
-
Jó az időzítés, merthogy épp egy több méter magas sátán kutyával nézek szembe.
S, tényleg a polc mögül egy torony magas,izomtól duzzadó kétfejű,leginkább
rottweilerre hasonlító kutya lépett elő vicsorogva,szemfogát csattogtatva. A
kutya szeme szó szerint tüzes szikrában égett, karmai lehetek úgy 1 méter
hossznyira megnőve. Felbőszülve futott felénk, mi pedig rutinszerűen háromfelé
ugrottunk el,hogy megzavarjuk a megvadult állatot,ami szerencsére sikerült is.
Jeremy egyenesen a két szemei közé célzott a nyíllal, ami egy jól sikerült
mozdulattal a homlokába állt bele. Mégis az állat egy kisebb fajta
zavarodottság következtében újra harcképes volt, s máris a gyerekek felé vette
az irányt. Sarah azonnal rávetette magát, mintha csak betörni készülne egy
vadlovat, kimeresztette vámpírfogait, s az állat nyakába mélyesztette, aki
visítva próbálta legyűrni magáról, a lányt. Azonban azt vettem észre,hogy Sarah
az ájulás határán esik le a kutyáról. Majd pár pillanat következtében savas
hatású anyagot köp fel.
-
Ne velem foglakozz! –kiabálta, miközben a padlóra köpött. A mámor pillanatából
feleszmélve futottam a lény után, aki pár méterre lehetett a gyerekektől.
Ösztönösen Dylan kardjáért nyúltam, ami arany színben ragyogta be a termet,s
közvetlenül az állat nyakába szúrtam a kardot. Nyüszítve terült el a padlón, majd
néhány másodperc leforgása után eltűnt, éhány hamut hagyva maga után. A gyerekek
ijedt arccal meredtek a szörnyvérétől bemocskolt arcomra. Hajam a homlokomra
tapadt, ruháim rendezetlenül lógtak rajtam.
-
Jaj, Sarah! –eszmélten fel,s barátnőm felé siettem,aki eszméletlenül feküdt a
könyvtár padlóján. Jeremy is azonnal a segítségére sietett, hogy segítsen Neki.
- Mérgezett démonvér került a szervezetébe.
–Siess, hozz nekem ide egy kelyhet, és egy körömvirág csokrot. Úgy tettem, ahogy
Jeremy kérte és sietve futottam a gyógynövény kert felé, ahol millió
gyógynövény sorakozott fel, egymás mellett, formás kis palackokba,vagy
cserepekbe állítva. Mire visszaértem Jeremy már észhez térítette Sarah-t,
akinek azonban szaggatott volt a lélegzése.
-
Tessék. –nyújtottam át remegő kézzel egyszerre a kelyhet és a gyógynövényt.
Meglepően szakszerű mozdulatokat végzett Jeremy, nem hiába, hisz gyógyító
angyalnak is tanult egyben. A kehelyben egy világos, krémszerű anyag gyűlt
össze.
-
Nyisd ki a száját, miközben én beleöntöm a főzetett. –parancsolta izgatottan
Jeremy. A krém zúdulva gördült le Sarah torkán, aki meglehetősen jobban érezte
magát.
- Minek mentettek meg egy Alvilágit? –kérdezte
szemhéját rebegtetve.
-
Szükségünk van Rád, Sarah. –válaszoltam,s szorosan átöleltem.
-
Mennünk kéne,hisz a démonok bármelyik pillanatban újra megjelenhetnek. –mondta
Jeremy és felsegítette Sarah-t. A gyerekekkel siettünk le a titkos járatón
keresztül,ahol nemcsak Lázár és Malakiás testvér volt jelen,hanem a többi
magiszter is,pár fiatallal.
-
Jeremy, Hanna testvér! –örült meg a magiszterek,s látszott Rajtuk,hogy
elérzékenyülnek.
-
Na és a többiek? –kérdezte Malakiás magiszter. Nem kellett válaszolnunk,a
magiszterek és a fiatal angyalok is tudták,hogy mivel nézünk szembe.
-
Ne aggódjatok,hisz mi már biztonságban vagyunk. –válaszolta Dániel magiszter.
Hirtelen a járat ajtaja csapódott ki,s a fáklyák fényében két alak jelent meg:
Nate és Aaron sebektől ejtve.
-
Nate, Aaron!! –örültünk meg,de hirtelen kétségbeesetten kezdtem keresni
szememmel Ezekiel magisztert.
-
Hol van Ezekiel testvérünk? –kérdezte Lázár magiszter megilletődve.
-
Elvitte. –válaszolta Nate sebes arccal,s egy sziklának támaszkodva rogyott le.
-
Ugyan ki? –kérdezték a magiszterek kórusban.
-
Angelus Fibis. –válaszoltam döbbenten.
Röviden
ez a fiatal angyalok története,részben az enyém is. Most a Los Angelesi
árnyvadász intézetben élek Nattel,Aaronnal, Sarahval,Jeremyvel és még néhány
angyal társammal teljes jogú angyalként. Azt a feladatot kaptam Razieltől és
magától Urieltől,hogy állítsam meg Angelust,s védjem meg a város lakosságát,amolyan
őrangyalként. Eltelt öt év,s úgy érzem,hogy semmi sem történt oly régen,mint
abba belegondolva,hogy pár évvel ezelőtt Angelus véres megtorlást követett el a
Házban. Az Uriel Ház továbbra is működik a megmaradt magiszterekkel és új
angyal növendékekkel együtt, de most már felnőtt őrangyalok is élnek a Házban
egy esetleges katasztrófa következtében, hogy megvédhessék a tanítókat és a
fiatalokat. Több hónapon követtem
Angelus tevékenységeit,utána mentem Párizsba,ahol felfedeztem a titkos laboratóriumát,ahol
halandó embereken és démonokon kísérletezik, megkerestem Tibetbe, és
Argentínába,ahol az esetleges rejtekhelyein tartózkodik éppen. Mégis mindenhol
vaklármára futottam. Most itt bújok meg éppen egy társasház
tetején,Nattel,Sarahval,Aaronnal és Jeremyvel együtt,hogy elkaphassuk ezt a
szemetet abban a menő klubba,ahol ma megjelenik néhány démonhimlővel
megfertőzött vérfarkassal tárgyalni a gyógyír miatt. S,hogy milyen a
kapcsolatom a többiekkel?? Sarahval ugyanolyan barátok maradtunk,talán jobbak
is,mint valaha. Aaronnal sikerült leülnöm megbeszélni a gondjainkat,hogy miért
volt olyan csendes, távolságtartó Velem szembe. Kiderült,hogy azért,mert félt
attól,hogy nem tartom majd olyan érdekesnek,amiért a szobájában gubbaszt rajzokat
és festményeket készítve. Micsoda butaság..:) Jeremyvel sokkal-de sokkal
közelebb kerültünk egymáshoz,olyannyira,hogy szerelmet is vallott Nekem. Még
nem döntöttem,hisz ott van Nate,aki a csókunk óta szóba sem áll Velem. Nem
tudom,hogy mi,illetve ki az oka,de van egy sejtésem,hogy Jeremy az. Mit
tehetnék?? Álljak elé és mondjam meg Neki,hogy őrülten szeretem, és ,hogy sosem
táplált ilyen érzéseket egy fiú iránt sem? Nekem most az a fontos,hogy megöljem
és,hogy bosszút állhassak Dylanért és az elesett társaimért.
-
Megérkezett. –mondta Aaron egy holló fekete Land Roverre mutatva. Valóban
Angelus szállt ki,teljesen hétköznapi ruhában,mintha csak a barátaival jönne el
iszogatni egy pénteki estén. Mögötte két démon,akik emberi alakot öltöttek,de a
mi álcánkon nem jutottak tovább.
-
Rendben,mindenki tudja a tervet,a csapat
mostantól kezdve ketté válik. –utasított minket Nate. Hanna és Aaron Velem jön,
Sarah és Jeremy ti mentek külön. Láttam Jeremy-n,hogy nem tetszett neki ez az
ötlet,s azonnal pufogni kezdett.
-
Hanna és én angyalok vagyunk,így mi
együtt megyünk. Ti menjetek együtt,ha akartok. –válaszolta ingerülten.
-
Látom barátom,hogy nem érted,amit
mondok. Hanna Velem jön,hisz megígértem Ezekielnek és Dylannak,hogy vigyázni
fogok Rá.
-
Ki vagy Te,hogy parancsolgass Nekem?!
–kérdezte Jeremy és ökölbe szorította a kezét,s Neki rontott Natenek. Aaron még
épp időben ért oda,mielőtt vér folyhatott volna a viaskodó fiúk között.
-
Nyugalom srácok! –állt a két fiú közé.
Mi lenne,ha nem ezen veszekednétek,hanem a feladatra koncentrálnátok? –kérdezte
fáradt hangnemben.
-
Tényleg,ne most küzdjetek meg Hanna
szívéért! –válaszolta csípőre tett kézzel Sarah.
-
Te inkább fogd be Barbie! –mondta Nate.
-
Elég!! –üvöltöttem. Nézzetek már
magatokba! Itt viaskodtok,ahelyett,hogy elkapnánk Angelust! Elegem van belőletek,mind
a kettőtökből. –csakúgy ömlött az ajkamból az utálat. Sarahval megyek és kész.
Aaron megbízhatnálak azzal,hogy felügyelsz Rájuk?? –kérdeztem Aarontól,aki
mosolyogva biccentett.
-
Persze, Neked bármit! Ketté osztódott
hát a csapat,s beszivárogtunk a klubba,ami kiderült,hogy csakis
természetfeletti lényeknek engedélyezi a belépést. A tetőn keresztül osontunk
meg,s hirtelen kénes szagra lettem figyelmes. Valami orrfacsaróan,rothadt szag
keringett a levegőben. Aaron és a fiúk oldalról támadtak,s pillanatok alatt a
klub megtelt démonok és egyéb lények holtesteinek vérével. Szárnyaim
kibontottak,s ragyogva csaptam le Angelusra,majd a kardot a torkára szegeztem,s
csak ennyit kérdeztem Tőle: - Emlékszel még Rám? –s kardommal lesújtottam.
Szereplők: Hanna, Sarah, Jeremy, Dylan, Nathaniel, Aaron, Angelous Fibis, Ezekiel magiszter
Kor:2013
Idézet:Jaroslaw Iwaszkiewicz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése