Hobbit:Smaug pusztasága

 Tudni kell rólam, hogy oda vagyok a fantasy könyvekért és filmekért, a Gyűrűk ura nagy szerelem volt számomra, így nem volt kérdés, hogy megnézzem a Hobbit-ból mit hoznak ki a készítők. Bevallom az első résznél picit csalódott voltam, mert nem erre számítottam, de most a második rész után már nem kérdés hogy várom e a harmadikat. Nagyon pörgős, akciókban gazdag, és még a humor is ott bujkál a vásznon. Egy szó mint száz imádtam.

Véleményem:
A könyvet még nem olvastam, de rajta vagyok XD
A film második részében többet ismerünk meg Bilbó és a gyűrű kapcsolatából, megmutatkozik a birtoklási vágya iránta a pók jelenetnél. Amitől kirázott a hideg. A Gyűrűk urában is katunk egy pókot(Banyapók), de itt volt vagy egy tucat, nem lettem volna a szereplőink helyében az biztos. Az is tetszett, hogy Bilbó karaktere fejlődésnek indult, sokkal bátrabb volt.

A törpöknél igazából  az tetszett, hogy nem tündérmesésen állítják be őket mint az első részben ahol boldogan dobálgatták egymásnak a tányérokat meg mindent, itt inkább a küldetésükre helyezték a hangsúlyt, és arra milyen fontos a kő megszerzése, a törpök egyesítése. Throin személyisége is változik, hiszen nagy terhek nyomják a vállait és egyre több mindent áldoz fel a küldetése sikere érdekében. Hátrahagyja Kilit a sérülése miatt Tóvárosban, és a kő megszerzése közben is mutatkoznak rajta a változás jelei.

 Tündék nekem ők tetszettek legjobban a történetben. Megismerhettük a Bakacsinerdőben a tündék társadalmát. Thanduril-ért oda vagyok, annyira gőgös és kicsit őrült is de nekem nagyon tetszett a karaktere, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi az ő története, remélem a későbbiekben is feltűnik majd. Legolas, nekem ő volt a mélypontja a filmnek vagyis az egyik., kinézet tekintetében. Mindenkinek teljesen normális volt az arca, de neki annyira digitálisra sikeredett, mint a Hajnalhasadásban Renesmee babaként. Nem értem ez miért volt szükséges, Orlando Bloom öregedett pár évet a Gyűrűk Ura óta, de nem olyan sokat, hogy ilyen lehetőséghez nyúljanak a készítők. Maga a karakter vicces volt, főleg a Gimlis megjegyzés., itt egy teljesen más Legolas mutatkozott meg mint a Gyűrűk Urában megismert. 

Benne is ott volt a tündék, s az apja büszkesége, de ugyanakkor a gyengédebb oldala is hiszen Thauriel után ment.Thauriel ő ugye a könyvben abszolút nem létezik,  csak a filmesek úgy érezték kell egy szerelmi szál is a történetbe, ami szerintem felesleges volt. Kili a törp és Thauriel a tündelány bumm egy csapásra szerelmesek lesznek és ...nem hiányzott a történethez.

A harc jelentekben egyértelműen a tündék jeleskednek a legjobban. Nagyon izgalmas volt nézni a hordós jelenet közben ahogy küzdenek az orkokkal, már csak ezért a jelenetért is érdemes megnézni a filmet, egyszerűen beleszegez a székbe, és mosolyra késztet, ahogy még egy kis humort is belecsempésztek( Legolas a törpök fején lépked).

Végre megjelent Smaug is a színen, akire nagyon kíváncsi voltam, már csak azért is mert az eredetiben Benedict Cumberbatch a hangja <3 sajnos szinkronosban láttam, de nem kérdés, hogy megnézem majd feliratosan is, mert sokkal jobban szeretem úgy, a magyar szinkronoktól néha a falat kaparom...(bár itt nem voltak olyan rosszak). A sárkány kivitelezése hihetetlenül jól sikerült, sok sárkányos filmet láttam már, és ez a jól kidolgozott kategóriába sorolható, nem pedig a gagyi szörnyekébe. A szeme pedig...megbabonázott.

Romantikus filmek I.

Tuck Everlasting- Örök kaland

  

„Az Idő olyan akár egy kerék, amelyik egyre forog és soha meg nem áll. Az erdő a középpont, a kerék tengelye.  A nyár első hetében kezdődött, egy különös fullasztó időszakban mikor egy baleset vagy a sors életeket köt össze, mikor az emberek olyasmit tesznek, amit még sohasem. Ezen a nyári napon, nem is olyan régen a kerék rejtélyes módon mozgásba hozott sorsokat...”

1914-ben Winnie Foster úgy érezte hogy a nyári hőségnél még életének formaságai is fullasztóbbak. Az érzés pedig minden nappal erősebbé vált, és vágyta a változást. a kérdés csupán az volt mikor következik be. A szülei egy jómódú, távoli leányintézetbe akarják küldeni a Winniet, hogy illemtudó fiatal hölgy váljon belőle, ahogy azt a társadalom megköveteli. De Winnifred nem akar menni és úgy dönt lerombolja az őt körülvevő korlátokat és elszökik. Az erdőben ami a kisvárost körülöleli minden új, Winnie érzi, hogy egy titok vár rá az erdő mélyén és fel kell fedeznie. Nem is téved olyan nagyot. A titok olyan horderejű, hogy  megváltoztathatja a világot, és éppen ezért nem szabad kitudódnia.

A Tuck család az erdő mélyén él rejtve a világ előtt. Egy nap azonban életük teljesen felfordul amikor Winnie Foster megpillantja  Jesse Tuck-ot. Jesse minden amire a lány vágyik, szabadságot, kalandot nyújthat a lánynak. De  Winnie számára az első szerelemet beárnyékolja a titok melyet a fiú családja elszántan próbál megvédeni. A Tuck család tagjai nem vámpírok, és nem is vérfarkasok, mégis misztikus az egész lényük. Halhatatlanok. Örökké fiatalok maradnak, mióta ittak az Ifjúság forrásából. Az életük Winnie szerint áldás, de némelyikük inkább átoknak tekinti. Nem fog rajtuk a golyó, nem  fertőzi őket betegség, bármilyen sérülés éri őket begyógyul pillanatok alatt. A Tuck család képtelen meghalni, pedig egyikük sokat próbálkozik, hogy megtörténjen. Miles a közel száz év alatt amit megélt, háborúkat jár és gyötri magát felesége és gyermekei miatt. Mae csak azt szeretné ha a családja örökké együtt lenne és boldogok lennének, ezért is fogadja örömmel Winnie és Jesse szerelmét, de a családfő Angus máshogy véli, szerinte Winnie-nek normális élet kell, nem az ami nekik van.

 „Nézz csak körül, itt minden él! A virágok, a fák, még a békák is a körforgás részei. Minden változik, minden növekszik, mint te. Az életed sohasem ugyanaz. Egykor gyermek voltál, és mindjárt felnőtt nő leszel. Egy nap felnősz, valami fontosat teszel, gyerekeid lesznek, és egy nap elalszol te is, mint a gyertya lángja, utat engedve egy új életnek. Ez bizonyos, ez a dolgok rendje. (...) Senki sem akar meghalni, de ez a körforgás része, úgy, mint a születés. Nem élhetsz halál nélkül.... Ne a haláltól félj Winnie,... hanem a meg nem élt élettől.”

Jesse olyan dolgokat ismertet meg Winnievel melyről a lány addig csak ábrándozott,

és egy olyan kaland ígéretét melynek még a halál sem vethet véget. De a csodás álomvilág egy pillanat alatt szertefoszlik amikor Winnie szülei hosszas keresés után rátalálnak a lányra. A Tuck családnak el kell hagynia az erdőt és az addig ismert világot és útra kell kelniük, hogy titkuk nehogy kitudódjon. Hiszen az emberek legnagyobb félelme a halál jeges érintése amit elkerülhetnének ha innának a forrásból. A szerelmesek búcsút vesznek egymástól és várják a pillanatot amikor együtt mászhatják meg az igazi Eiffel torony minden lépcsőjét.

Winnie és Jesse története belopta magát a szívembe. Winnie csak egy fiatal lány aki meg akarja ismerni a világot, és önmagát. A gyermeki lét utolsó lépcsőfokán megtapasztalja milyen a fűzők, a fehér kis kesztyűk, az elrendezett életek nélküli lét, és az a bizonyos első szerelem. Jesse pedig egy 104 éves fiú aki külsőre 17-nek néz ki és aki Winni személyében egy olyan szerelemre talál amit örökké érezni fog vagy ahogy ő mondta a filmben Winnienek: Szeretni foglak halálom napjáig. Ami lássuk be soha sem jön el. Jesse kalandvágyó és mindig mosolygós személyisége nagyon pozitív volt az egész film alatt. Angus és Mae, a szülők mindennél jobban szeretik a családjukat, Mae nagyon kedves volt Winniehez, ő talán már előre látta mit hoz magával a lány érkezése, Angus beszéde pedig emlékeztetett milyen fontos az élet maga. Miles története szívszorító volt.

Ha valaki szereti a romantikus filmeket akkor mindenképpen nézze meg, én már vagy 10-szer láttam, de még mindig összeszorul a szívem ahogy jön a befejezés.

Családi üzelmek-We're the Millers

Családi üzelmek-,
avagy hogyan csempésszünk át drogot Mexikóból lebukás nélkül

Adott egy piti drogdíler, egy kilakoltatással fenyegetett sztriptíztáncosnő, egy szűz fiú a szomszédból és egy zsebmetsző kiscsaj. A képlet már eleve nem hétköznapi, de ha összejönnek az eredmény mérhetetlen röhögés.

Dave (Jason Sudeikis) csak a melónak él, nincs más az életében csak a munka. Ha megcsörren, a telefon pattan és leszállítja a vevőinek az éppen kívánt füvet, de egy szerencsétlen esetet követően kirabolják és elveszik minden pénzét és a drog készletét is. A dolgok itt kezdenek bonyolódni, Dave főnöke  Brad Gurdlinger(Ed Helms) előáll egy lehetőséggel, amivel Dave kilábalhat a bajból. Csupán egy kevéske drogot kellene átcsempésznie Mexikóból.  Ha egyedül vágna, neki az útnak hamar lebukna, de ha egy tipikus amerikai család ruccanna ki és csempészne át drogot? Na, erre senki nem számítana. Megalakult a terv és már csak a családot kell beszerezni. Az anya szerepébe Rose (Jennifer Aniston) bújik majd, aki egy sztriptíz bárban gürcöl a megélhetésért, és mivel a pasija lelépett az összes pénzével és a kedvenc bögréjével nincs más megoldás, mint belemenni Dave ajánlatába.  A tipikus családi felállásból nem hiányozhatnak a gyerekek sem. Kenny( Will Poulter) a tipikus szomszéd srác aki túlzottan naiv, és Casey(Emma Roberts) aki  az utcán tengődő kis tolvaj tökéletes választás volt a családba. Íme a boldog család aki egy kis kirándulásra indul egy lakókocsival Mexikóba.

A színészek tökéletes választások voltak a szerepekre, Jason Sudeikis, aki már a Förtelmes főnökökben is alakított, itt sem okozott csalódást. Nagyon jól hozta az önző, néhol már túlzottan bunkó karaktert, aki mindent megtesz, hogy leszállítsa az anyagot a főnöknek.  Emma Roberts, mint lázadó tini, aki legbelül csak egy kis szeretetre vágyik sokszor bunkó stílusban, néha picit nyavalyogja a filmet, de jól hozta a karaktert. Will Poulter ő egy tipikus nyomi srác, a filmben, nem tudom, a későbbiekben milyen szerepekben tűnik majd fel, de a vígjátékok jól állnak neki. Jennifer Aniston szereplése, a pasik körében nyálcsorgatást válthat ki, de nőből lévén én nem a testének mutogatására fektettem a hangsúlyt, hanem Rose karakterére, amit nagyon jól hozott. Ha kellett ütött, ha kellett anyáskodott, de az is előfordult, hogy ő volt a „férje” mellett az ész a családban.
Egy szó, mint száz aki belül a filmre nem fog csalódni, én nagyon örültem, hogy az előzetesben nem lőtték le az összes vicces helyzetet, és hogy a jelenetekben nem voltak erőltetettek a káromkodások és a poénok.  Aki szeretne, egy kicsit kikapcsolódni a hétköznapok nyűgeitől akkor mindenképpen nézzétek mag a filmet. A végén pedig egy kis baki parádét is megpillanthatunk.

Eredeti cím: We’re Millers (2013)

Hossz:110 perc

Rendező:Rawson Marshall Thurber

Forgatókönyv: Bob Fisher, Steve Faber…

Szereplők:Jason Sudeikis, Jennifer Aniston, Emma Roberts
Film: 10/8

Végzet Ereklyéi: Csontváros, a film

Tartalom:

Clary Fray (Lily Collins) egy rejtélyes gyilkosságot követően rájön, hogy különleges képességekkel rendelkezik, és a világ, amiben eddig élt nem is olyan átlagos, mint amilyennek képzelte. Miután édesanyja (Lena Headey) eltűnik, Clary csatlakozik az Árnyvadászok csapatához, akik megmutatják neki New York valódi arcát: egy démonokkal, vámpírokkal, vérfarkasokkal, félelmetes lényekkel teli világot. Az ősidők óta tartó küzdelemnek most már Clary is részesévé válik, és az Árnyvadászokkal együtt veszi fel a harcot a démonok ellen.

Figyelem Spoileres lehet ha még nem láttad a filmet!!!!

Véleményem:

Nagyon vártam a filmet, de kicsit féltem is, hogy mennyiben tér majd el az imádott könyvsorozatomtól. Bár Clary haja nem volt répavörös, Valentine nem volt ősz, Simon nem lett patkán ezek közül egyik sem zavart. Clary haja gyönyörű volt,  Lily Collinsnak jobban állt ez a szín, JRM-ről nem is beszélve, őt már amikor a szereposztás kiderült se tudtam elképzelni ősz hajjal, és örültem, hogy  a filmkészítők is belátták, így sokkal szexibb volt, bár amikor megláttam a kis copfokat akkor jót nevettem. Simon nem lett patkány, de így is hatásos volt a jelent, sőt talán hatásosabb is. Még van pár eltérés, de egyik sem olyan, ami miatt háborogni lehetne vagyis én biztos nem fogok. A Film az első pillanattól a székhez szegezett és ott is maradtam volna a stáblista végéig, de sajnos mivel csak én és két barátnőm maradtunk a teremben lecsapták a végét, pedig reméltem, hogy van esetleg valami kis utalás a következő részre vagy hasonló, de így majd csak legközelebb derülhet ki .

Szereplőkről:

Bevallom amikor kiderült, hogy Jamie kapta Jace szerepét nem örültem túlzottan, de a sokak által pártfogolt Alex Pettyfer-nek sem örültem volna. Szerintem ahogy olvassuk a könyvet mindenki elképzeli magának a karaktereket és a fantáziánk megvalósítása szinte lehetetlen. A fejemben megvolt a tökéletes Jace, vagyis az én változatom. De egy idő után már úgy éreztem a filmkészítők egyik legjobb döntése az volt, hogy Jamie kapta meg a szerepet, és most hogy láttam a filmet már tudom. Sokan még mindig kifogásolják, hogy ő nem nézz ki olyan jól...stb. Itt kérdem én: Ugyanazt az emberkét nézzük??? Mert szerintem igenis helyes és Claryvel együtt is nagyon aranyosak a filmben. Nagyon örültem, hogy Jace-nek megmutatták a sebezhető oldalát is a szarkasztikus éne mellett. Clary, nála volt pár dolog ami kifejezetten tetszett, Clary könyvbeli tulajdonságait nagyon áthozták a vászonra pl: mikor Isabell ruháját kell felvennie, és az apró kis megjegyzések amikből jó kis poénok kerekedtek. Nagyon jók voltak együtt.Viszont szerintem egy kicsit túl nagy hangsúly fektettek arra, hogy Clary feldolgozza az árnyvadászságot és keveset arra, hogy odavan Jace-ért, de nekem így is tetszett. Clary rajza Jace.ről nagyon el lett találva, de Simon javításával még jobb lett. Simon nekem abszolút kedvenc lett a könyvben odavagyok a vicces karakterekért, és Simon kétségkívül az. Ahogy megjelent a vásznon, már egyből egy poénnal indított, Robert Sheehan-t már ismertem a Misfits-ből és a Killing Bono-ból és ott is megkedveltem, és a filmben nekem ő volt a tökéletes Simon. Jace és Simon közöse végig gyilkos volt, a természetes szőkeségtől kezdve, a rendőrös poénokon át minden jelenetüket imádtam.

Alec nem szerepelt sokat ahogy Izzy sem, de a könyvben sem voltak olyan sokat. Nekem egy kicsit hiányzott a parabatai kapcsolatuk hangsúlyozása. Ott volt, de nem úgy mint a könyvben. Claryvel nagyon durva volt, talán keményebb is mint a könyvben, de így volt jó. Amikor pedig Magnus buliján voltak és Magnus engedékenyen azt mondta hogy a szép szemű miatt maradhatnak Jace pedig megköszönte én már akkor oda voltam, és utána meg kimondja, hogy Alecra célzott, a fej amit Alec akkor vágott. Olyan édes volt…Amikor pedig megsérült Magnus megjelent a semmiből és awww *-*( bocsi fangörcsöm van XD) Szóval térjünk is át Magnusra. Bár csak pár jelenetben volt, de
azokban fantasztikus volt Godfrey Gao.

Nagyon tetszett ahogy elmondta Clarynek Jocelyn miért tette amit tett, a film elején pedig Clary megjegyezte, hogy egy pénzes pasi csak azért veszi meg Jocie képeit mert bele van zúgva, és erre kiderült, hogy Magnus volt az, és csak segíteni akart.

Isabell, nekem ő volt a legpozitívabb csalódás, Jemima West szép színésznő, de nekem ő nem volt Izzy, még a karakterképeken sem. De a filmben, ahogy megjelent a Pandemoniumban felkaptam a fejemet és minden harcjelenetben oda voltam, mégis tökéletes Izzy lett. A legjobb harcjelenete az volt amikor az Intézetet megtámadták a démonok és felülnézetből mutatták ahogy harcolt.

Jocelyn karakterére Lena Headey szerintem nagyon jó választás volt, jó volt látni Valentine oldalán, szerintem összeillő páros lehettek volna, ha Valentine nem kezd kísérletekbe. A filmben az egyik kedvenc jelenetem amikor Jocelyn megküzd Pangbornnal és Blackwellel egy serpenyő és egy hűtőajtó segítségével. Mesterien bánt a serpenyővel.Aidan Turner is nagyon jó választás volt, de az elején nem így képzeltem Luke-ot. Luke házát teljesen máshogy képzeltem el, de végül is ez nem volt olyan lényeges, hiszen a Portálos részt is kihagyták Madame Dorothea lakásában.

Valentine: Imádtam a kis copfjait. Na jó komolyra fordítva a szót. Kemény karakter lett nem olyan mint a könyvben, nem hordott öltönyt és a manipuláció mestere helyett inkább a fizikai meggyőzésre fektetett nagyobb hangsúlyt a filmben. 

A filmről átfogóan:

A film elején bepillanthatunk Clary hétköznapjaiba. Ám az angyali erő rúna megjelenése majd Jocelyn és Luke reakciója már sejteti, hogy valami nem éppen hétköznapi van készülőben. Clary leugrik a Java Jones-ba Simonnal, ahol meghallgathatjuk Eric fenomenális versét, amin én a könyvben is jókat nevettem és látva a filmben Simonék arcát, szerintem mások is. Amikor Clary rászórja a cukrot, azt hiszem cukor volt, vagy fahéj, de mindegy is.. szóval megjelenik a kávé habján az angyali erő rúna, az első reakcióm: Én is ilyen kávét akarok!(Kávéfüggő vagyok XD) Visszatérve a filmre,a Pandemonium klub. Kék hajú srác. Tényleg kék haja volt? Én nem vettem észre, én olyan élénk kékre képzeltem, de itt a szeme volt  a hangsúlyosabb, és ő intézte el, hogy Claryék bemehessenek. Simon és Clary tánca, hát elég…érdekesre sikeredett, de a könyvben is pont így képzeltem el Simon olyan fejeket vágott közben, hogy csak na, és akkor feltűnik Izzy aki egyetlen pillantásával rabul ejti a mi kis kék hajú démonunkat és elcsalja.

Jace és Alec pedig felbukkan és annyi a srácnak. Nagyon tetszett Isabell csuklóján a korbács, és az ahogy megvalósították, mintha élt volna. Jace pillantása a sikító Claryre, imádtam. Nagyon tetszett, hogy amikor Clary másnap felkelt a haja kócos volt és tényleg úgy nézett ki mint aki épp most kelt fel.(a többi filmben mindenki tökéletesen sima hajjal és sminkel ébredezik, de itt erre is odafigyeltek.) A keze maszatos volt, mert öntudatlanul is telerajzolta a szobáját az angyali erő rúnákkal, amikre nagy hangsúlyt fektettek a filmben. Claryben egyre jobban benne van, hogy valami nem stimmel.Majd az események pörögnek és Jace felkeresi Claryt, és kiokoskodják, hogy Clary nem Mondén. Nagyon vicces volt ahogy Clary kiabált a sikátorban(„Válaszolj a kérdéseimre!”) miközben csak ő látta Jacet a többi ember meg hülyének nézte szegényt. Majd jött az a bizonyos hívás és Clary rohant is közben pedig Jocelyn megküzdött egy serpenyő és egy hűtőajtó segítségével a rátörő Pangbornnal és Blackwellel, Clary mikor hazaér szembetalálja magát egy démonnal és felgyújtja a sütő segítségével. Nagyon tetszett, hogy megküzdött vele, itt is megmutatkozott, hogy Clary nem egy hercegnő típus. Majd megjelenik Jace és megmenti, ezt követően jön a Madame Dorothea jelenet, ahol már megjelenik a kehely, és Clary megtudja, hogy Jocelyn Árnyvadász volt, ahogy Jace is az. Nagyon pörögtek az események, majd megjelenik Simon akit Clary poroltóval csapkod, és miután elhangzik, hogy Jace természetes szőke, ami szintén kedvenc jelenetem volt, de annyi van hogy csak na…és már rohannak is Lukehoz aki kijelenti csak azért volt Jocelynnal, hogy megszerezze a Kelyhet Valentinenak, így összetöri Claryt, aki apjaként tekint Lukera.

Jace megküzd Pangbornnal és Blackwellel és elmenekülnek, majd miután Jace kiiktat két démon rendőrt, amiből jó kis poén lesz a későbbiekben, már robognak is az Intézetbe, ahol Hodge elmeséli Clarynek mindent. Itt nagyon tetszett Raziel szobra, csak azt sajnáltam, hogy a Kardról és a Tükörről egy szó sem esett. Ezután jön a Némaváros ahol a Néma testvérek élnek, itt nagyon látványos volt, ahogy beálltak a testvérek, és őket is teljesen így képzeltem el a bevarrott szájukkal és a kinézetükkel és bepillanthattunk Clary emlékeibe, amik Magnus Banehez vezettek. Magnus bulija előtt Alec megjegyzése nagyon odavágott, hogy Clary úgy néz ki mint akinek a telefonszámát felvéshetnék egy wc fülkébe XD Alec gyűlöletét szinte tapintani lehetett, és akkor Magnus Bane erről már írtam pár mondatot, nem is fejtegetem tovább. Dumort hotel, ahol Simon nem patkány, és ami egyáltalán nem baj. A harc nagyon ott volt, ütősre sikeredett én is csak kapkodtam a fejemet de kimentették Simont és miközben gyógyulgatott felfedezhettük a két pontot a tesén ami sejteti a következő részben mi is lesz vele.

Az éjféli virág jelenete nagyon jól sikerült, és örültem, hogy Jace és a sólyom története is elhangzott, nagyon fontos volt szerintem, hogy belekerüljön. A csók pedig nagyon szenvedélyesre sikeredett, majd elkísérte Claryt a szobájába és bumm Simon rájuk nyitott és miután Jace duzzogva elmenekült a szobájába Simon szerelmet vall Clarynek. Ez volt az a pont ahol egy picit az én szívem is összetört. Clary reakciója nagyon tetszett, éreztette, hogy nem fogja viszonozni Simon érzéseit, de őszinte döbbenet volt az arcán, lelkiismeret furdalás, és egész érzelmi kavalkád. Majd jön az a bizonyos rajz amiről még nem találtam képet de ha meglesz kirakom, Jace angyalként, ahogy Clary rajzolta, és bajusszal, szarvakkal ahogy Simon ábrázolta.

Ezután Clary ráébred a képességére és arra hol van a kehely, ami meglepően Madame Dorothea paklijában lapul, megszerzéséhez pedig meg kell küzdeniük a megszállt jósnővel aki elintézi az árnyvadászainkat, és súlyosan megsebzi Alecet. Itt nagyon tetszett ahogy Simon lecsapta egy ásóval a démont és nekifutott belökve az ajtón ahol elintézték. Alec súlyos sérülése miatt vissza kell menniük az Intézetbe, de végül Magnus Bane siet majd a segítségükre és menti meg Alec életét, ami annyira jól sikerült, bár csak sejteni lehet, hogy miért is bukkant fel. Clary közben átadja a Kelyhet Hodgenak, aki megnyitva a Portál az érkező Valentine kezébe nyomja azt, Valentine elárulja Clarynek, hogy ő az apja és meg akarja itatni a kehelyből a saját vérével, de nem jár sikerrel és Clary a Portálon keresztül Lukehoz menekül, aki összehívja a Falkát és megrohamozzák az Intézetet ahol Valentine démonokat idéz meg és jön a harc, harc hátán, amit látni kell mindenkinek.

A Végjátékban van egy hatalmas hiba legalábbis nekem, mégpedig, hogy Valentine nem az igazi kelyhet viszi el. Ez nekem nagy csalódás, mert zakatol az agyamban, hogy hogyan fogják folytatni ezek után??????? Kiderül, hogy Clary és Jace testvérek, de azért lehet, hogy mégsem, jó megértem miért kellett így megoldani, de azért, na.. A kórház jó volt, de utána, ahogy Clary  rendet rak egy rúnával, na az nekem nagyon nem tetszett, az melléfogás volt szerintem majd a motor… Először is nem repült, pedig klassz lett volna, de azt nagyon sajnáltam, mert nekem a könyvben nagyon tetszett.

Összességében:
Imádtam a zenéket a filmet, a helyszíneket, a szereplőket… és szinte mindent. Tudtam, hogy Demi Lovato dala a csóknál fog elhangzani. <3

Kedvenc jelenetek: Minden Jace és Simon jelenet, Simon vallomása, Isabell a Pandemoniumban, A Kör felidézése, Jocelyn harca, Jace és Clary az Üvegházban.

Negatívum: Valentine nem az igazi kelyhet vitte el, nem esett szó a többi ereklyéről.

Aki olvasta a könyvet és még nem nézte meg akkor feltétlen nézzétek meg, aki még nem olvasta az is. :D