Raziel tollai pályamű-Freya

Freya:Démoni hatalom

Késő este van. A Széll Kálmán téri metróállomás mozgólépcsőjéről sötét ruhás,vékony alak indul a kijárat felé. Arcát és rézvörös hosszú haját kapucni alá rejtette,bár a járókelők amúgy sem látják,mert nem láthatják.. Victoriát ugyanis varázslat,egy rúna ereje teszi láthatatlanná a beavatatlan mondén szemek elöl. Gyors léptei a 16-os busz megállójába viszik. Sietnie kell,hogy még Viktor előtt érjen a találkozóhelyre ,és a busz pillanatokon belül indul. Gondolkodnia kell.. Át kell gondolnia megbízhat e a boszorkánymesterben, és a “világot elpusztító” információiban. Felszáll az aprócska buszra, az ajtó már csukódik is ,és lassan zötykölődve elindul a megbeszélt hely felé.

Fázósan dörzsöli meg karjait,hideg van már odakinn,ködös novemberi éjszaka. “Azt hiszem szükségem lesz egy melegítő rúnára,ki tudja mikor érkezik Viktor.. A pontosság nem erőssége” - gondolja magában egy fanyar mosoly kíséretében. Gyors mozdulattal felhúzza bal karján fekete kabátja ujját,és írónja segítségével felrajzolja a kívánt mintát. Jóleső mosollyal nyugtázza az ereiben végigfutó melegséget.

- Következő megálló: Szentháromság tér! - hallatszik a hangszórókból a monoton hang. Jelez,a jármű megáll és ő leszáll. Komótos léptekkel indul a Halászbástya felé a macskaköves úton. Egy pillanatra megáll Szentháromság-szobor előtt,felpillant a csúcsán álló több száz éves szoborcsoportra,amelyet a Magyarországon végigsöprő pestisjárvány megszűnése miatt,a nép kérésére alkottak.

- Démonok.. - harag villant barna szemében - már 300 éve sem hagytatok nyugtot az emberiségnek..

Dühösen folytatja útját,szeme szikrákat szór. “Vajon mi lehet az a fontos ügy amiben én segítségére lehetek egy boszorkánymesternek?” - gondolja elmélázva.

Alig múlt 18 éves,egész életét Idris védelmező falai között töltötte. Pár hónapja költözött Budapestre,a margitszigeti intézetbe Ezüsthegyi Ádám és felesége Eszter szárnyai alá,hogy gyakorlatban is tapasztalatot szerezzen a démonok elpusztításában.

Odaért az északi főtoronyhoz,fürgén kezdett felmászni rá,hogy helyet foglalva a tetőn rálátása legyen az alatta fekvő területre.

- Oh,milyen csodálatos az éjszakai város képe.. - tört fel a sóhaj ajkai közül,és elöntötték az emlékek. Az otthon képei.. Családjára gondolt,és egyszeriben honvágya lett. Hiányzott neki kisöccse vidám kacagása,szülei féltő szeretete.. Hálával tartozik nekik,kiváló árnyvadászt neveltek belőle,valamint különleges képességeket is köszönhet nekik.. “Ó igen,biztosan ezért keresett meg Viktor.. De honnan tudhatta?” - tűnődött magában. Sosem titkolta,hogy több van benne mint a legtöbb árnyvadászban,de nem is hangoztatta,nem volt az a dicsekvős fajta. Ádámék intézetébe is tanulni jött,és mivel ez egy kisebb,50 férőhelyes épület volt,szülei nyugodt szívvel engedték szárnybontogatását. “Kezdésnek megfelel,ha már mindenképp menni akar - gondolták.” Victoriát mindig is vonzotta a mondénok “rejtélyes” világa,gyermekként sokat hallott róla édesanyjától,aki maga is emberként nevelkedett. Így most itt van,és élvezi minden percét,hisz már otthon érzi magát a margitszigeti kis intézetben. Köszönhető ez még a legifjabb árnyvadász növendéknek, Ezüsthegyi Dávidnak,Ádámék kisfiának. A 6 esztendős fiúcska játékosságával,és kedves gyermeki énjével hamar átsegítette a lányt a beilleszkedés kezdeti nehézségein. Aztán meg ott volt “Ő” ,a kifogástalan külsejű,mindig mosolygós szemű Mr Tökéletes. Oli..

Mozgást érzékelt lent a fal tövében,egy árny suhant el alatta. Victoria villámgyorsan ,minden zaj nélkül követte a neszező mozgását a mellvéd tetején,és ugrott. Puha talajra érkezett,előrántotta szeráfpengéjét :

- Hániel! - kiálltotta,mire fényesség áradt szét a kardból. Döbbenten nézett a fal tövénél lapuló alakra.

- Szentmihályi Olivér! Te követtél engem?! - vonta kérdőre a szintén fekete harci ruhába öltözött fiút.

- Csak a saját érdekedben Vic.. - mentegetőzött a Olivér - Gondoltam a segítségedre lehetek. Különben is,hová indultál ilyen késői órában?

- Árnyvadász volnék - vonta meg a vállát Victoria - és ez egyéb kötelezettségekkel jár!

- Például? - lépett közelebb a lányhoz,leemelte fejéről a kapucnit,lágyan végig simítva selymes,lófarokba kötött rézvörös haján.

- A démonok legyilkolásával.. - az érintéstol pír szökött Vic arcába,elfordította fejét,de Olivér gyengéden maga felé vonta.

- Vagy eltölthetnéd velem is,ezt a csodálatos éjszakát! - ábrándozott a fiú,és meleg barna szeme pajkosan villant,majd egy gyengéd csókot lehelt a lány ajkára. Victoria a nyaka köré fonta karjait.

- Tudod,hogy mást se szeretnék ennél jobban! - suttogta a fülébe,és ujjaival beletúrt a kócos barna tincsek közé - De ma nem lehet.. - gyengéden arcon csókolta,majd eltolta magától a fiút. - Várok valakit.. aki már legalább háromnegyed órát késik,és úgy néz ki már nem is jön. Segíthetnél megkeresni.. Egy boszorkánymester.

- Állok rendelkezésére hölgyem! - hajolt meg előtte viccelődve Olivér - ki nem hagynám ezt a lehetőséget! - mosolyodott el.

Ekkor fájdalmas sikoly hangja hallatszott nem messze tőlük,amit durva üvöltésszeru férfihang követett.

- Olivér,gyere segítenünk kellene.. - szólt fátyolos hangon Vic.

- Ugyanmár Victória - ingatta fejét a fiú - Mondénok! Nem kell beleavatkoznunk a dolgaikba! Biztosan csak összekaptak valamin..

- A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek,akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak. Vészterhes időkben a legnagyobb bűn a tétlenség! - sóhajtotta a lány - Gyerünk Oli,segítsünk neki! - és megindult a hang irányába.

- Nem hiszek a pokolban.. - dörmögte durcásan a fiú,de azért elindult Victoria után.

Hátborzongató látvány tárult eléjük.. A fiatal nő a földön feküdt,arca rémületbe torzult. A férfi egyik lábával a mellkasán térdelt és a nyakát szorongatta. Megérezte,hogy társasága érkezett,hátrafordította a fejét,egy gúnyos mosoly kíséretében az árnyvadászokra nézett. Felállt,egyik kezével megmarkolta a nő bokáját és egy laza mozdulattal a két nephilim felé lendítette. A nő nagyot nyekkenve ért földet. Az események innentől felgyorsultak. Victoria védelmezőn állt a nő elé,de a fickó őt is könnyedén megragadta,és mint egy fadarabot elhajította.

“Honnan van ilyen erőd.. hisz csak egy ember vagy.” - gondolta Olivér,és már lépett is előre,erőteljes jobbegyenesre lendítve kezét. A férfi megtántorodott.

- Remélem ez lenyugtatott haver! - mormogta dühösen Oli. De nem,az ember újra támadt. Olivér villámgyorsan kapta elő szeráfpengéjét.

- Lamachael! - a kard fényesen felragyogott,és Olivér lesújtott vele.

A férfi hevesen rángatózni kezdett és elterült a földön. Egy sötét árny jelent meg a koponyája tetejénél,majd egy pillantás alatt el is tűnt. A földön ekkor már egy felismerhetetlenségig összeaszalódott koromfekete tetem volt.

- Hát ez meg mi volt? - lépett az élettelen torzó mellé Victoria - Elszenesedett test? Az emberekre tudtommal nem így hat az angyalkard.

- Talán nem is ember volt - bökte meg a testet lábával Olivér - valamiféle démon lehetett.. Emberi testben? Nem is értem..

Az ájultan heverő asszony felől halk nyöszörgés hallatszott. Tehát életben van.. Közelebb léptek hozzá. Victoria már hajolt is volna le,hogy segítsen neki,de Olivér elényújtott keze visszatartotta.

- Victoria vigyázz,nem tudjuk miféle! - figyelmeztette a lányt.

A nő felült - Victoria? - nézett fel az árnyvadászlányra - Victoria Lightwood?

- Igen,én volnék - biccentett felé Vic.

- Egy üzenetet kell átadnom neked! - suttogta kimerülten.

Vic és Oli értetlenül néztek össze.

- Mondd hát! - bíztatta Victoria az asszonyt.

A nő lassan felállt,teste enyhén megremegett,arca elváltozott,éles,férfias vonások látszottak rajta.

“Olyan ismerős..” - tűnődött magában Vic,és amint a nő megszólalt dallamos férfihangon,már tudta is ki az üzenet feladója.

Karsai Viktor a boszorkánymester.

- Victoria,vészhelyzet van! Sürgősen értesítsd Magnus Bane-t,és mondd neki,hogy az akció indulhat! Ő tudni fogja miről van szó! Ja,és Victoria.. Kérlek siess!

A nő ismét megremegett,arca visszaváltozott,és a földre rogyott.

- Boszorkánymesterek.. - emelte égnek a tekintetét Olivér - Vic? Merre vagy? -nézett körül nyugtalanul,és meglátta a lányt,amint éppen egy portált nyit meg.

- Gyere Oli,sietnünk kell.. - azzal elkapta a fiú kezét,és már húzta is maga után az átjáróba. Nagy lendülettel estek ki a túloldalon,egyenesen Magnus new york-i lakásának nappalijában.

- Victoria kedvesem,örülök,hogy beestél hozzám! - tárta ölelésre karjait - Mi járatban? És ki ez a jóképű fiatalember?

- Ugyan már Magnus.. nem vagyok már kislány,nem kell elkápráztatnod a lenyűgöző mágiáddal. - legyintett Vic,de azért odalépett a fő boszorkánymesterhez,és átölelte. Jól emlékezett gyermekként hogy bűvölték el Magnus bácsi varázslatai,minden találkozáskor,mikor ölelo karjai közé szaladt. Mindig szívesen találkozott vele,mikor szüleivel látogatóba jártak errefelé.

- Szentmihályi Olivér,a budapesti intézetből - mutatott Oli felé - Oli,ő pedig Magnus Bane,a hírhedt boszorkánymester.

A két férfi kézfogással üdvözölte egymást.

- És most hogy az ismerkedésen túl vagyunk.. fontos ügyben jöttünk hozzád! - nézett ismét Magnusra - Karsai Viktor küldött azzal az üzenettel,hogy az akció indulhat. Áruld el kérlek,pontosan miről is van szó?

- Ó,te lány.. Clary és Jace tudja hogy itt vagy? Dühösek lesznek rám,ha ebbe belekeverlek. - vakargatta meg kócos haját nyugtalanul.

- A szüleimet bízd csak rám,nem lesz gond! Hallgatlak.. - azzal leült a közelben álló bőr ülogarnitúrára. - “Hm,kényelmes és gyönyörű,még mindig jó ízlése van. Ha egyszer úgy alakul,biztosan Magnust kérem fel lakberendezőnek.” - gondolta Vic,és halvány mosoly jelent meg arcán,de a többiek ebből nem vettek észre semmit.

- Hát jó.. - sóhajtott fel Magnus,és az égre emelte tekintetét - Még makacsabb vagy anyádnál is.. Szóval,egy különlegesen erős démonfajt fedeztünk fel a nagyvilágban. Pár évtizede jelen vannak már, rejtőzködnek,alkalmazkodnak,aztán amikor szükséges, átveszik az irányítást az emberek felett. Manipulálják,irányítják őket,és persze a halandók ebből semmit sem vesznek észre.. Céljuk a föld népének elpusztítása,mindezt úgy hogy közömbössé teszik az embereket,családtagok fordulnak egymás ellen,kiölik a szeretet csíráját is a szívekből. Egyeseket szolgává tesznek,különböző élvezeti szerek által teszik függővé őket,míg másokat a környezetük mérgezésére,pusztításra ösztönöznek. Egyszóval,nagyon veszélyesek,és ami még ennél is rosszabb,a nephilimek fegyverei nem valami hatékonyak ellenük. Sajnos az ember életét előbb veszik el,míg a démon vígan távozik egy másik testbe. - még beszélt folyamatosan fel-alá járkált a szobában - Ezért páran,árnyvadászok,köztük a szüleid is,és néhány magamfajta,titokban összefogtunk,és megbíztuk a vasnővéreket,hogy készítsenek egy hadseregnyi szeráfpengét a jobbik fajtából.. aztán mágiával vontuk be,itt még a tündérek is hajlandóak voltak segíteni. És megszületett ez.. - felemelte kezét,jelezve,hogy rögtön folytatja,és belépett az egyik szobába,melynek zárva volt az ajtaja. Vic és Oli csodálkozva néztek össze.

- Most már értem mi történhetett a halászbástyánál.. Valószínű Viktor veszélyesnek találta ha saját maga jön,ezért küldte az emberi üzenetet.. viszont a démonok kiszagolták a tervét,és elakarták pusztítani az asszonyt,hogy nem mondhasson semmit. Ez megmagyarázza a fickó hatalmas erejét is.. - mondta elgondolkodva Olivér.

- De szerencsére mi megzavartuk a terve kivitelezésében - kuncogott Victoria.

Magnus tért vissza a szobába,kezében egy hatalmas ragyogó karddal.

- Az új idők új fegyvere - adta büszkén a lány kezébe - nagyobb lett,mégis könnyű a kéznek,kecses és erős.. és ami még fontos,a mágiának köszönhetően ezt a fegyvert az alvilágiak is tudják használni.. De csak démonok ellen működik - kacsintott egy huncut mosoly kíséretében - a démont a varázsa rabul ejti,visszaküldi a saját dimenziójába,ahol minden bizonnyal egy ártalmatlan lénnyé válik,és esze ágában se lesz majd ide visszatérni. De ez még tesztelés alatt van..

- Oké,értem és mi az akció? - kíváncsiskodott Victoria, és átadta a gyönyörűen megmunkált kardot Olivérnek.

- Az drágám,hogy felfegyverezzük csapatainkat,és felkutatunk minden olyan emberi lényt,aki kapcsolatba került ezzel a megszállóval. És bizony hatalmas sereget kell felvonultatni,mert..

A bejárati ajtó ekkor hatalmas dörrenéssel szakadt be,és egy eltorzult arcú férfi lépett be rajta. Mindannyian döbbenten néztek felé.

- Ezt a csatát nem nyerhetitek meg! Sokan vagyunk,az emberek gyengék és ostobák,egyre többen kerülnek hatalmunk alá,és könnyűszerrel irányítjuk őket! - mondta gúnyos hangon,szája groteszk vigyorra húzódott - A vezetőiket vesszük célba,manipuláljuk elméjüket,általuk nyomort és pusztulást hozunk a földre..

- Egyvalamit azért figyelmen kívül hagytok! - emelte fel a kezét figyelmeztetően Victoria. A férfi értetlenül vad undorral nézett rá.

- Mi is itt vagyunk,és küzdeni fogunk! - az emberekért,mert talán még érdemes,tette hozzá gondolatban. Azzal kikapta a szeráfpengét Olivér kezéből,és egy jól célzott mozdulattal egyenesen a férfi mellkasába hajította egy kiáltás kíséretében: - Ahamiel! - És a kard röptében fényesen felragyogott.

Nem tévesztett célt,a démon uralta test rongybabaként esett össze. Köré gyűltek,Olivér egy határozott mozdulattal húzta ki a már halványuló fegyvert,míg Victoria és Magnus alaposan szemügyre vették a mozdulatlan testet.

- Életben van! - sóhajtották egyszerre.

- Hamarosan magához tér majd,és nem fog emlékezni semmire.. egy mágia segítségével a saját ágyában fog ébredni. - szólt Magnus,és nekilátott a varázslatnak. Mikor végzett Vic és Oli felé fordult.

- Nos,hölgyem,uram,szövetségünk új fegyvere jól szerepelt.. irány a színpad!

 

Szereplők: Victoria Lightwood; Szentmihályi Olivér; Magnus Bane.

Idő: 2032. Budapest

Idézet: Dan Brown Inferno c. könyvéből.

Szereplők képekben: