Kampókéz! Kampókéz! Kampókéz! Kampókéz! – sóhajtott nagyot s a gyertyára pillantott, majd vissza a tükörre. – Kampókéz.
Ott állt még egy darabig és várt, hogy vajon megjelenik-e a hírhedt tükörbe ragadt szellem? Nem történt semmi, pedig már vagy tíz perc is eltelt.
- Ilyet! – morogta s elfújta a gyertyát.
Ahogy sötét lett az ajtó és az ablakok kivágódtak. A hatalmas fali tükör megadta magát és hatalmas ricsajjal esett a földre, darabokra törve. A lány felsikkantott. Erre a hatalmas melodrámára berohant a szobatársa és felnyomta a villanykapcsolót.
Megpillantotta a szobatársát, aki a szilánkokban térdelt a fejét szorongatva, miközben a szemeiből az ijedtség könnyek folytak végig az arcán.
- Mi történt Emma? – sietett oda hozzá és felsegítette.
- Semmiség… - nyögte ki, amikor meg tudott szólalni.
- Semmiség? Táncoltál? Pogoztál? Varázsoltál vagy mi a fene? – faggatta őt tovább.
Letérdelt elé, megvizsgálta a sebeit, majd felállva kisietett a fürdőszobába, ahol a tükör melletti szekrényből elővette az elsősegély dobozt. Bezárta azt és egy arcot pillantott meg a tükörben. Az alakot nem tudta kristálytisztán kivenni, ezért közelebb hajolt. Az eltorzult tükörkép, amely egyre nagyobb lett, hirtelen a tükörre ütött és a kezét rátapasztotta. Lilla megriadt és meghátrált, ám ismét közeledett.
A fülére tapasztotta a kezét, amikor nyikorgó hang csapta meg a fülét. Az a jellemző hang, amikor hosszú körömmel vagy krétával végig húznak egy két vonalat a táblán.
Az összeszorított szemeit hunyorogva kinyitotta és betűk rajzolódtak ki, ám azok fejjel lefelé és fordítva voltak.
Elfordította a fejét.
- El-kap-lak! – olvasta hangosan.
A lány szemei fennakadtak, amikor kinyúlt a kampó és a tükörhöz szorította. Felkiáltott, amikor az éles fém belevájt a húsába. Próbálta magát eltolni onnan, de még jobban belefúródott a nyakába. A tükör megrepedt és kinyúlt a másik kéz is, amely egy üvegszilánkot szorongatott és belevájta a lány arcába, aki felsikított.
- Mi folyik ott? – hallatszott Emma hangja és a kéz megállt.
- Nem te vagy… - morogta.
A lány szemei elkerekedtek és a tükörben felharsant a nevetés.
- Nem baj. – a tükördarabot meglendítette és belevájta a lány arcába.
Lassan, kegyetlenül szántott végig rajta, miközben ő ordított, toporzékolt. A kampót fentebb csúsztatta és beakasztotta a lány szájának a sarkába és elhúzta a száját. A lány rázta a fejét és követte a szemeivel a kampót. Megrántotta az eszközt és fülig vágta fel az lány arcát. Az állkapcsa kilátszott és a vér végig folyt az arcán s a nyakán. Próbált szabadulni, de nem tudott. A tükör darabbal a szeménél megállt. Kihúzta és belenyomta. A lány felsikított, ő megforgatta benne azt. Nyomott rajta egyet, majd határozott mozdulattal kirántotta a szemgolyóval együtt. A szemüregből kispriccelt a vér, majd ernyedten összeesett.
Eközben Emma elvonszolta magát a fürdőszobáig és hatalmasat visított, amikor meglátta társát és a tükörbe vájt feliratot.
Az ordításra berohant a kollégium szobába egy újabb diák.
- Em, mi van? – rohant oda és meglátta a Katát. – Te jó ég… Meg…Meg… Megölted! – lépett hátra fokozatosan a kijárat felé.
- Nem én voltam…- mondta riadtan.
- Nézz magadra… Csupa vér vagy… Nálad… Nálad van az a kampó izé… - motyogta falfehéren.
Emma a kezére nézett, ahol nem látott mást csak a kezét. Angelika elfutott és Emma gyorsan követte őt.
- Nem én voltam Angi! Értsd már meg! – rohant oda, de mielőtt bemehetett volna, rácsapta az ajtót.
Dörömbölni kezdett és addig ütötte az ajtót, míg az meg nem adta magát. Besietett.
- Segíts Angi! Nem én voltam! – zokogta Emma.
- A frászt nem! Tűnj innen, vagy hívom a rendőröket Emma! – ordította ki s magára zárta a fürdőszobaajtót.
Lehajtotta a WC ülőkét és annak fedelét, majd ráült. Felhúzta a lábait és zokogásba kezdett. Felzaklatta, amit látott. A barátai voltak… mind a ketten, de ez így lehetetlen. Emma megölte őt.
Elseperte a hajat a szeméből és a tükörhöz sétált. Megengedte a vizet és hideg vízzel lemosta az arcát.
- Lehet, hogy csak egy álom… - morogta.
A fülét halk, kaparászó hang csapta meg. Az ajtóhoz settenkedett, de nem onnan jött a hang. A WC-hez lopakodott, de onnan sem. A tükörnél felerősödtek a hangok. A haját a füle mögé tűrte és gyanakodva odatapasztotta. Ekkor hatalmasat reccsent az egész és Angelika ijedten hátrálni kezdett. Az ajtón dörömböltek, mire az pár perc után megadta magát és darabokra tört. Emma besietett és tehetetlenül, félve meredt rá. A tükör berobbant. Emma a földre vetette magát, míg Angelika felkiáltva elfordult. A szilánkok a hátába vájtak, mire szitkozódva, könnyes szemekkel guggolt le térdeit felhúzva. A tükördarabkák súlytalanul, hirtelen felemelkedtek. Összeálltak a levegőben. A fürdőszobában hideg lett, szinte látszott az ideges lehelet.
Emma felállt és kimért óvatos léptekkel Angelika felé oldalgott, aki eközben felállt és lélegzetvisszafojtva várta, hogy mi lesz. Emma remegett, amikor a tükördarabokban látszott, hogy egy fekete ruhás kép közeledik feléjük. Felkiáltott, amikor az alak kilépett onnan, amely egy határozott mozdulattal hátra húzta a lány fejét a szőke hajánál fogva és a száján át a testébe lépett. Emma megrázkódott, vadul hullámzott. A szemit összeszorította, majd kinyitva azok feketére változtak.
Körbekémlelt, végig nézett magán, majd tekintete megállapodott Angelikán. Határozottan közeledett felé egy tébolyult vigyorral, aki nagyot nyelve, szapora légvételek között felkapta WC pumpát és védekezően maga elé tartotta.
Emma hasba rúgta a lányt és odaugrott elé. A nyakához szorította a kampót és magasba emelte. Angelikának felocsúdni sem volt ideje. Emma oldalra fordítva a fejét szabad kezével végig simította a társa arcát és kajánul elvigyorodott. Odahajolt és megcsókolta őt, mire Angelika rugdosva a levegőt próbálta őt ellökni, miközben ököllel ütötte a vállát.
Emma felszisszent:
- Mindig is szerettem a küzdő nőket! – nevette el magát majd a kampót beakasztotta a szemébe.
Angelika felsikított. Fokozatosan kezdte el kínzó lassúsággal húzni lefelé. A vércseppek apró folyamként árasztották el a lány arcát és itatták át fehér színű pizsamáját. Kezeivel ütötte ahol érte. Megragadta a kampót tartó kezét, de nem tudta elhúzni onnan. Emma dühösen pillantott rá. Ököllel orrba vágta, majd nagyot rántott a kampón, amely leszakította a bőrt a jobb arcféltekéről magával rántva húsdarabokat is. Angelika visított a fájdalomtól és eszméletlen lett. Emma a kampóra ragad húsdarabot a szájába tette és rágni kezdte.
Ezután a kampóval kiszakította a hasánál a pizsamáját és beleszúrta. Angelika szemei kipattantak az éles fájdalomra. Emma megforgatta benne élvezet teljes grimasszal és megragadva egy belső szervet kirántotta azt a kis résen. Egy bél darab volt, amin végig szántott az ujjaival és Angelika nyaka köré tekerte, majd megrántva azt, megfojtotta.
Elnevette magát. A kampóról lenyalta a vért és kisétált a kollégium folyosójára.
Többen felfigyeltek a kiáltozásokra és keresni kezdték a forrását. Amikor megtalálták a tömegen rémület lett úrrá. Sokan elhányták magukat a látványtól és nem tudták mi ez az egész.
Újabb sikoly. Újabb vérszag.
A tömeg megindult. A 103B szobában megpillantották, ahogy Emma a kampóval lemetszi a társa fejét és elnevette magát. Véres arccal nézett fel a közönségre:
- Na, ki a következő? – állt fel.
A szegedi diáksereget, mintha leforrázták volna. Megállt az idő. A szemeiket lehunyták. Halkan mormoltak valamit, majd kinyitották őket újra. Valami más volt. A szemük színe vörössé változott. Hát persze. A régi legenda…
- Boszorkányság! – kiáltotta be az egyikük, mire a tömeg felmordult. – Az ördöggel cimborál.
- Á.á… Én maga vagyok az ördög. – nevette el magát Emma és rávetette magát az első fiúra, aki a legközelebb állt.
Felhasította a hasát. Hallatszott az izmok szakadása, amely mégis eltompult a srác kiáltása mellett. Küszködött a levegőért, aztán feladta.
A felbőszült tömeg egy emberként rontott neki a lánynak. Lehúzták kezéről a kampót és a hasába állították. Szíjjakkal fogták őt le s vadul kapálózva sem tudott elmenekülni.
A diáksereg megindult a sötét éjszakában és a Boszorkányszigetre vitték. Egy nagyobb fához kötötték. Meztelenre vetkőztették és hastól, nyakig felmetszették. Hangtalanul tűrt, majd meggyújtották.
- Pusztuljon! – kiabálták.
Egy tükröt tettek az égő lány elé, miközben haláltusáját vívta, némán, hangtalanul.
A sötét lélek füst formájában távozott és a tükör felé szállt. Egy ordítás hallatszott, majd vad dörömbölés a tükörben. Az egyik lány egy pokrócot vitt oda és takarta le.
Kis idő után, mire hamuvá lett, odasiettek. A hamut felseperték egy lapátra és találtak egy ötágú csillagmedált, pedig nem viselt ékszert. hogy szemügyre vették, az eltűnt.
A hamut beleszórták a Tiszába, de nem sejtették, hogy még nincs vége.
Lelkek bukkantak fel a diákok körül, kegyetlen arcot öltve magukra. Elvigyorodtak. A magányos fűzek lombkoronájával a szél vadul játszott, megidézve a szellemek hangjait.
- El-kap-lak… - suttogták a fűzek, mire a tömeg megrázkódott.
Egy szőke hajú kislány jelent meg a tömegben és elmosolyodott.
- Játszotok velem? – kérdezte, mire az egyik egyetemista ránézett.
- Te nem látod őket?
- Ők a barátaim… - mosolygott kedvesen.
- Igen? És Nem bántanak?
- Engem nem… De szeretik a fogócskát.
- A fogócskát? Hát nem aranyos? – nevette el magát a fiú, mire a lány összehúzta a szemöldökét és megütögette a derekát. – Te vagy a fogó. – vigyorodott el a lány s elszaladt.
A fiú vállat vonva követte, ugyanúgy ahogy a többiek is. Nem sejtették mi történik. A lány megállt középen és elkiáltotta magát:
HÁZ!
A levegő hőmérséklete fagypont alá süllyedt.
A szellemek megrohanták a diáksereget. Beléjük költöztek.
Sokan egymást ököllel ütötték halálra. Az egyikük felvett egy fadarabot s átszúrta társán. Egy másik kitörte a mellette álló nyakát majd kiszakította a nyelvét. Felhasította az ereit és kikaparta a szemét.
Hajnali három óra volt. A kislány kilépett a házból. A szellemek eltűntek. Körbe nézett és odasétált annak a fiúnak a teteme mellé, akivel beszélt.
Megkocogtatta a cipője orrával a vállát. Lehajolt, benyúlt a hasán tátongó lyukba és kitépett egy apró hús darabot, amit elrágcsált. Felállt majd megcsóválta a fejét:
- Nahát… Nem szeretnek velem játszani… - vont vállat Emma, majd felvette a kampót és ugrándozva eltűnt a Tisza habjai között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése