Hűvös szél fújt Október 31.-e
éjjelén, a telihold sápadt fényét eltakarták a felhők. A
legtöbb gyerek vicces vagy rémisztő jelmezben és maskarában
elindult édességeket kéregetni. Az ablakokban és az ajtók felett
a Halloween jellegzetes figurái lógtak le, míg a házak kertjében
töklámpások világítottak, melyeknek ijesztő szemeket és
vérfagyasztó mosolyokat alakítottak ki New River lakói. A
tökfaragó verseny győztes darabján ott díszelgett a kék szalag
egy hatalmas egyessel a közepén. Albert Miller boldogan mutogatta
szomszédainak a remekművét, mely elnyerte a legrémisztőbb tök
címet New Riverben.
Egy fekete-lila ruhába öltözött
vörösesbarna hajú kislány szaladt fel viktoriánus kori házuk
lépcsőjén. Fekete lakkcipője kopogott a lépcsőfokokon, majd az
emeletre érve a világosbarna parkettán. Szobáról-szobára járt
a háziállatát keresve. Kék szemében könnycseppek gyűltek, kis
szája pedig legörbült. Nővére szobájába nyitott be, miközben
a lány telefonált.
- Nincs itt Black Midnight? - kérdezte szomorúan.
- Tara, ezerszer megmondtam neked, ha be van csukva a szobám ajtaja, akkor ne gyere be! – pattant fel az ágyáról a tizenhét éves vörös hajú lány, miközben a készüléket elemelte a fülétől.
- Nem láttad Black Midnight-ot? - érdeklődött ismét a kislány. Boszorkány jelmezében inkább olyan, volt mint egy angyal.
- Nem láttam a bolhás macskádat – tolta ki az ajtón a nővére, majd bevágta azt.
Tara sírva fakadt, háta mögött
édesanyja jelent meg, aki hat éves lányát kereste. A nő szíve
összefacsarodott, mikor gyermekét sírni látta. Odalépett hozzá
és letörölte a hófehér enyhén szeplős kis orcáról a
könnycseppet.
- Gyere kicsikém, Beatrix néni már itt van Daniellával, elmentek cukorkát gyűjteni.
- Anyu nincs meg Black Midnight, nem találom! - panaszolta Tara. Az édesanyja a fejére tette fekete boszorkány sapkáját, melyet aranyszínű csillagok és tökfejek díszítettek.
- Biztosan meglesz, ne aggódj. Tudod, hogy mindig elkóvályog, biztosan visszafog jönni! - küldött felé édesanyja egy biztató mosolyt.
- Bementem Kimhez és olyan csúnyán viselkedett velem, azt mondta a cicámra, hogy bolhás.
- Ne foglalkozz a nővéreddel, úgy látszik Kimberly Rose Miller nagyon kamaszodik – mondta hangosabban idősebb lányának a nevét. - Most pedig gyere, ne várassuk meg a vendégeket! - mosolyodott el Mrs. Miller és lekísérte kislányát a lépcsőn.
Beatrix meggyőzte a szülőket, így
elkísérték a gyerekeket a „Csokit vagy csalunk” körútra. Kim
is elment hazulról, bezárta az ajtót, majd barátnőivel elindult
a buszmegállóba, hogy időben odaérjenek az iskolai bálra.
A viktoriánus kori ház tetején ott
ült egy fekete cica. Világoszöld szeme szentjánosbogárként
ragyogott az éjszaka sötétjében. Feltekintett az égre. A Hold
abban a percben tűnt elő a sötét fellegek mögül és
megvilágította selymes bundáját. Nyávogott egyet vékony hangján
aztán felállt és lemászott a háztetőről, majd talpra érkezte
után elindult a bozótok és a sövények alatt. Az utcán járó
emberek nem nagyon törődtek a cicával. Néha egy-egy gyerek
kacagott hangosan meglátva a világító szempárt, de még így is
az édesség volt az érdekesebb, nem az utcán közlekedő
háziállat.
Elhaladt New River régi temetője
mellett, ahol több száz éve elhunyt emberek találták meg végső
nyughelyüket. A macska megtorpant, ezt követően körbetekintett és
a rozsda ette kovácsoltvas kerítés alatt átbújt. Tappancsai
vizesek és sárosak lettek a harmatos fűtől és az agyagos
talajtól. A temetőben kevés sírt gondoztak, ugyanis az ott
eltemetett embereknek már alig élt hozzátartozója. A gondozatlan
sír legtöbbjével elbánt az idő: a sírkő megrepedt vagy ketté
tört, valamennyit benőtt a borostyán és a moha. Szinte az összes
fejfáról lekopott a név, így a betűk a múlt homályába vesztek
az ott nyugvó személyekkel együtt. Black Midnight a parcellák
között sétált. A gyermek síroknál megállt, majd az éjjeli
sötétben villant egyet világoszöld szeme és egy hatalmasat
nyávogott. Nem sokkal később folytatta útját, majd pár perc
elmúltával megállt egy sír előtt. A sírkő teljesen tönkre
ment, ketté tört, mikor egy hatalmas vihar tombolt. A sírkő egyik
fele balra dőlt másik fele pedig jobbra dőlt. A rés között
pedig gazok és elszáradt kórok kandikáltak ki. A cica felmászott
a sírkő jobb féltekére, majd leült. Tekintetét a lekopott
betűkre emelte, melyekből már csak egy-kettő volt olvasható.
Elkezdte nyalogatni az első bal mancsát és a mosakodás után a
nyirkos, régi kövön összekuporodott. Fél óra elteltével
felállt, nyújtózott egyet, majd fájdalmas nyávogásba kezdett és
első két mancsát a nehéz vaskeresztre helyezte, mintha
megsimogatta volna azt.
Elhagyta a temetőt, aztán útja egy
erdőbeli régen épült házhoz vezette, mely a temető mögött nem
messze állt. A ház is ugyanolyan építésű volt, mint a Miller
családé, azzal a különbséggel, hogy sokan úgy tudták, ez a ház
elhagyatott. Senki nem mert bemerészkedni, mert rengeteg rémtörténet
keringett erről az ódon épületről, mellyel a rossz gyerekeket
riogatták.
A cica a három egykoron fehér
lépcsőfokon felment a tornácra, melynek ugyanilyen színű tartó
gerendái elkorhadtak. Az ajtó egy szintén fehér betört faajtó
volt, melynek kilincse hiányzott. Résnyire nyitva volt, így Black
Midnight meglökte és nyikorogva kinyílt előtte. A lakban sötétség
honolt. Penész és áporodottság bűze terjengett odabent. A tető
szerkezet összeomlott, így mikor feltekintett látta a csillagos
égboltot. A padló nyirkos volt, míg a mennyezet gerendáiról
denevérek lógtak le fejjel lefelé. Szinte minden sarokban pókok
tanyáztak a pókhálójukban várva egy-egy rovarra. Az előszobából
egy hosszú folyosó vezetett végig a ház végében található
lépcsőig, ahol az emeletre lehetett jutni. A különböző
helységekben porlepte, törött bútordarabok húzódtak. A
függönyök molyrágta porfogóként szolgáltak. A falakon az
egykor gyönyörű tájképeken és portrékon kivehetetlen,
elmosódott paca és folt látszott. Az állat a folyosó végéig
sétált, mancsának nyoma olyan volt a vastag porban, mintha a
frissen hullót hóban járt volna. A bal oldalon az utolsó előtti
ajtóban megállt. Egy alak állt bent és egy gyertya adott csak
némi fényt. A falon polcok húzódtak, különböző dobozokkal,
üvegekkel és tégelyekkel rajta. A cica minden nesz nélkül
bement, aztán nyávogott egyet, mire az ott álló személy
megfordult.
- Te meg, hogy a fenébe kerültél ide? - kérdezte rekedtesen a női hang. - Nem baj mindig is szerettem volna egy kitömött macskát! - indult el az állat felé.
A cica jobbra fordította a fejét,
nyervogott egyet ismét aztán egy fekete köd szerű képződmény
ölelte körül. A füst eloszlása után a macska helyén egy
sötétbarna hajú lány állt. Fejét előre hajtotta, kezét maga
mellett tartotta. Hófehér ujjai hosszú körmökben végződtek,
melyek jó ideje nem lettek levágva. Haja csapzott volt és csomós.
Barack színű csipkés selyem ruhájának anyaga kopott, foszlott,
koszfoltok éktelenkedtek az egykor szép anyagú ruhadarabon. A ház
tulajdonosa kérdőn fürkészte a lányt, hirtelen különös szag
csapta meg az orrát. Azonnal szaglószerve elé tette a kezét. A
lány néhány percig így állt, majd felemelte a fejét, de a haja
kissé így is takarta az arcát. A nő hunyorogva próbált rájönni
ki az idegen. A sötétben azonban nem sok mindent látott. Hirtelen
azonban elindult felé a lány, majd a sötétségből kirajzolódott
alakja a gyertyafényénél, mely megvilágította sápadt arcát.
Világos zöld szeméből vér szivárgott, így olyan hatást
keltett, mintha vért könnyezne. Arcának bal fele teljesen
oszlásnak indult, rohadt. Húsa és csontja látszódott, melyben
nyüvek és férgek leltek otthonra. Bal arcféltekén csak a
szemgödör helye maradt meg. Elmosolyodott, így szájüregében a
sárgás, romlott fogai látszottak, ínye ezen a területen
elsorvadt. Jobb arcfele pedig egy egészséges, szép női arcot
tükrözött vissza. A nő a barna hajú nyakára tekintett, ott az
erek a bőre alatt lilásfekete színátmenetben dudorodtak ki, mely
azt jelezte, hogy az érhálózat is kezdett felemésztődni.
A boszorkány elvette orra elől a
kezét, így az ő rút arca is láthatóvá vált. Hegyes orra
mellett karfiolos anyajegy ült. Szeme fekete és beesett volt,
írisze ibolya lila színben pompázott. Hosszú szőke haja gyérré
vált. Ruhája feslett barna színű posztó anyagból készült.
Ráncos kezein a körme fekete volt, mint akinek véraláfutás
képződött volna alatta.
- Te nem lehetsz az... - suttogta rekedt, öreges hangján. - Te már nem élhetsz!
- De bizony élek – szólalt meg a lány. - Látom az idő felemésztett és már nem örvendesz olyan jó egészségnek, mint egykoron.
- Mi a fene vagy te? Hogyan élhetsz és azaz előbbi macska...? - tekintett körbe a banya.
- Én voltam – mosolyodott el a lány. - Na mi az meglepődtél? Nem hitted volna, hogy háromszáz év múltán újra találkozunk, igaz? - érdeklődött kíváncsian.
- Pont háromszáz éve láttalak utoljára – mondta.
- Igen, mikor megölted Josef Parkert, a fiút, akit szerettem.
- Emlékszem rá – idézte fel a boszorkány az emlékeit. - Üvöltött, mikor kivágtam a szívét. Te pedig utána jöttél, de sikerült elrejtőznöm, hogy ne láss meg teljesen.
- Miattad halt meg... - könnyesedett be jobb szeme.
- Áruld el nekem, mielőtt követed a szerelmedet, hogyan élsz még mindig?
- Fekete mágia a neve. Egy rituálé végrehajtása során macskává változtam, ezért cserébe pedig az emberi testem szépen lassan oszlani és bomlani kezdett az évszázadok során. Az emberi testem pusztul el, melyet a nyüvek és más élősködők felfalnak. A macska alakom sértetlen és egészséges, de mit érek vele, ha örökké élek, mikor a szerelmem, a drága Joseffem már nem lehet velem.
- Hamarosan vele leszel – indított el a lány felé egy varázslatot a banya.
Az alakváltó eltűnt, mire a boszorka
ide-oda kapkodta a fejét, keresve őt. Jó ideig nem tűnt fel a
lány, mire a banya hergelni kezdte őt.
- Az erdőbe jött azon az estén. Megtudta a titkomat az a fiú, ezért bűnhődnie kellett! Nem tudhatta meg senki, hogy itt élek az erdőben, ezért hát végeztem vele, kivágtam a szívét és elixírt próbáltam csinálni belőle, de nem sikerült – a lány láthatatlanul ökölbe szorította a kezét.
Ismét láthatóvá vált és harcolni
kezdett a boszorkánnyal. A szipirtyó mindannyiszor varázslatot és
rontást küldött a lányra. A rontás eltalálhatta az nem ártott
neki, hiszen a fekete mágiában gyakran használták. A varázslat
jelentett egyedül veszélyt rá, mert az megsemmisíthette volna a
rituálé hatását. A banya neki vágta a barna hajút az egyik
polcnak. Az üvegek csörömpölve törtek szét és kifolytak belőle
a különböző löttyök. Némely üvegnek a tartalma preparált
állati szervekből tevődött össze. A lány elfintorodott, majd
erőt vett magán és neki rontott a rémségnek. Jó ideig folyt a
dulakodásuk. Az öreg nő egy hirtelen pillanatban felkapta a kést,
mely a régi asztalon hevert a könyv mellett, amit a gyertyafényénél
bújt és hirtelen belevágta a szúróeszközt a lány lábába. A
barna hajú felüvöltött fájdalmában, de nem macska nyávogás
hallatszott, hanem emberi sikoly. Elterült a poros padlón, próbált
felállni, de vérezni kezdett a jobb lába. Ellenfele kacagott és
elindult áldozata felé, mire a sérült összeszedte minden erejét,
kihúzta végtagjából a kést és ismét láthatatlanná vált. A
banya mögé kerülve ismét visszanyerte alakját, majd elvágta az
öregasszony torkát, miközben egy halottigét mormolt idegen
nyelven. A boszorkány holtan rogyott össze a földön. Az alakváltó
mélyen kezdett el lélegezni, majd letérdelt és megérintette a
halott vértől áztatott ruháját. A padló is vöröslött az
éltető folyadéktól. Kezét az orrához emelete, megszagolta, majd
szeme villant egyet. Felállt, aztán a fekete ködbe burkolózva
visszanyerte macska alakját. Jobb hátsó lábára sántított egy
kicsit. Lehet, hogy a macska énjét nem emésztette fel a mágia
ereje, de a sérülés az alakváltás állapotára is kihatott.
Elhagyta a boszorkány házát, majd
útja ismét a temetőn keresztül vezetett. Megállt a sírnál,
melynél odafele menet elidőzött, aztán egy nyávogást követően
elindult hazafele. Jó időbe telt, mire hazatalált. Kis gazdája,
Tara hazaért a családjával a Halloween esti programról. A cica
bement a kislány szobájába, megállt az erkélyajtó előtt, ahol
egy pillanatra emberi alakját vélte látni. A gyönyörű hosszú
barna hajú lány képét felváltotta, az oszló test, majd ezt
követően már csak fekete macska tükröződött vissza. Tara
szólította őt, mire a cica felugrott az ágyra, megnyalogatta a
sebhelyét, majd a gyermek mellett dorombolva elaludt, mely céljának
beteljesülését nyugtázta, miközben jobb hátsó lábán látszott
bosszújának nyoma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése