Veres Martina: Halloween
éjjel
Ez a
Halloween is olyannak tűnt mint a tavalyi. Mindenki rémesen néz ki és a
hangulat akár a temetőben. Szerettem a Halloweeni bulikat,mert rengeteg ötletem
szokott lenni,hogy milyen jelmezt vegyek fel vagy hogyan és mivé sminkeljem ki
magamat. Általában ha véget ért a buli -aminek nem igazán örült senki sem-
mindig előre elterveztem mi is leszek a jövő évi bulin. De akkor nekilátok a
mesélésnek,figyeljetek mert ez a történet egy izgalmas sztori.
A buli
éjszakáján a szokásos módon készülődtem. Össze-vissza kapkodtam,siettem nehogy
lemaradjak az idei évről. Elkészültem és egy puszit adtam anyunak. Ebben az
évben egy démonnak öltöztem be,fekete kontak lencsével a szememben. Találkoztam
a barátnőmmel és együtt mentünk fel az iskolába ahol a party volt. Elég
unalmasnak tűnt az idei év,mert nem beszélgettünk az iskoláig tartó úton sem.
Aztán egyszer valaki felkiált. Segítséget kértek. Azt hittem a szívem leáll,de
ahogyan láttam a barátnőm sem volt nyugodt. „Biztosan csak valaki
szórakozik,hiszen Halloween éjszaka van” idézem a barátnőmet. Az elején még el
is hittem,de miután pár métert megtettünk megint felkiáltottak a hozzánk közeli
kukoricásból. Gondoltam bemegyek,hátha tényleg valaki bajban van és mi meg nem
mengyünk oda!Furcsa volt az egész helyzet,iszonyatosan sötét volt. A lámpák
fénye nem ért el a kukoricásig,tehát úgy kellett a sötétbe odavánszorognom.
Persze a barátnőm közbe ott csitítgatott,hogy maradjak csendbe,meg hogy ő fél
és menjek vissza,de ez sem tartott vissza. Segítenem kell!
Ott hagytam
tehát egyedül az úton a barátnőmet és közeledtem a hang felé. Amikor hallottam
a hangot nem láttam senkit. Logikus… hiszen Halloween van! Valaki átcseszte az
agyamat és persze hogy én meg túl sok filmet nézek mindig,és azt hittem hogy
pont ez a csapda. Hogyha nem megyek oda valakit tényleg kinyírnak,mert ilyenkor
biztosan nem hisznek majd neki. Én gyagya! Hallottam hogy kiabál hogy Segítsek
neki,de tudtam hogy szívat. Beljebb mentem még azért,hogy megnézzem hogy
szívattak meg. Hangfelvétel! Tudhattam volt. Futottam ki az útra,hogy
elismerjem,tényleg a barátnőmnek volt igaza. De amikor kiértem nem láttam
sehol. Úristen merre lehet? Kiabáltam egy csomószor,hogy merre van,de hiába…
Eltűnt!!
Felmentem a
suliba hátha bedurcizott és felment egyedül,de senki se látta még a partin.
Kezdtem aggódni mert ő soha sem ijesztett volna rám ennyire. Elkezdtem bőgni.
Nem is tudom miért. Ez az egész party eddig borzalmas volt. Eltűnt a
barátnőm,átvertek és korom sötétben voltam EGYEDÜL! Kezdtem beparázni,de
elindultam a sulihoz. Hallom hogy valaki lépked utánam. Gondoltam ez biztosan a
barátnőm. Hívogattam magam felé de semmi. Elhallgattam hogy meghalljam hol
lehet. Semmi. Tovább mentem ekkor megint hallom de nem érdekelt,mert tudtam
hogy hiába hívogatom,úgysem jön majd oda hozzám. Gyorsabban kezdtem el
lépkedni. A hang is gyorsabb lett. Futottam üvöltöztem hogy hagyjon már
békén,és ekkor hirtelen megálltam. Mondtam neki,hogy már megbántam ami történt.
De semmi. És eszembe jutott hogy biztosan be vagyok dilizve már. Eléggé
megviselt az a nap,biztosan csak képzelődöm,de NEM. Hogy erre hogy jöttem rá?
Amikor felértem a sulihoz ahol már lehetett is valamit látni,hátranéztem hogy
jön-e a barátnőm. Jönni jött valaki,de nem az akire vártam…
Egy lány
volt az. Le volt szakítva a füle,tiszta vér volt,tele karmolásokkal.
Megkérdeztem mi történt vele? Semmit se mondott csak sírt és hörgött. Féltem
mert egyedül voltam ott. Elkezdtem kiabálni,hogy Segítsenek. Persze senki se
jött oda hozzám. Megkérdeztem mit akar csinálni most. Ezt válaszolta: Ott
hagytad! Egyedül!
Ezt vagy
10-szer eljátszotta. Mondtam neki honnan tudja ezt. Erre válaszolt:
-Én vagyok
az! A legjobb barátnőd,és otthagytál egy hülye játék miatt. Ez alatt engem
pedig tényleg bántottak és amikor kiabáltam azt hitted én is szórakozom. És
hiába kiabálsz,mint te befognak ennek dőlni. Nem fog kijönni senki,mert nem
fogják elhinni hogy bajban vagy. A legjobb barátnőm voltál,érted?
-Mi az hogy
csak voltam? Ne csináld már. Sajnálom tényleg… -válaszoltam sírva.
-Már nem
számít..
Ez volt az
utolsó szava és ekkor letámadt. Kitépett egy nagy darabot a nyakamból és
kínozott 5 percig,majd egy kellemes
érzés és vége mindennek. Meghaltam. Másnap mindenki megtudta mi történt aznap.
A holttestünket senki sem találta meg. Úgy éreztem cserben hagytam azt az
embert akit a legjobban szeretek. A barátnőmet és a családomat. Mindegyiknek
fájdalmat okoztam. Elterveztem hogy üzenetet küldök a szüleimnek illetve az
egész családnak. Édesanyám éppen fürdött,közben sírdogált egyfolytában. A
szívem szakadt meg. Jézusom mennyi fájdalmat okoztam mindenkinek! Párás volt az
óriási tükör ami a fürdőben volt,és gondoltam itt az idő üzenni. Amikor leírtam
az egész sztorit és édesanyám elolvasta rosszul lett. Nem akarta elhinni se
azt,hogy én most itt vagyok mellette,se azt hogy ez történt és hogy tényleg
meghaltam. Amikor anyukám szívrohamban meghalt ami miattam történt,ugyanis
annyira fájt neki,hogy az egyetlen kislánya meghalt,hogy ő is belehalt ebbe a
dologba. Találkoztam vele és „személyesen” bocsánatot kértem tőle. Elmondtam
mennyire sajnálom és én csak jót akartam. Ez volt az utolsó válasza:
-Ne bántsd
magad emiatt,hiszen te csak segíteni szerettél volna,ami a vesztedet okozta.
Tanulság? Ne
hagyd az éjszaka közepén egyedül a barátnődet,különben… FELFAL! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése