A roncsok közé szorultam. Nem tudom mozgatni a kezem, sem a lábam. Érzem, hogy ez itt már a vég.
Annyi mindenen mentem már keresztül, annyi veszélyes helyzetet úsztam meg, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy autóbalesetben fogok meghalni, mikor a földön élő gonoszok még az elpusztításomra várnak. A legutolsó dolog, amit láttam, hogy egy kislány áll az út közepén, hogy elkerüljem az ütközést a kormányt elrántom, és egy betonfal jön felém ijesztő gyorsasággal. Gondolom a kislány az úton csak egy elme trükk volt és én csúnyán bedőltem neki. Így hagyom futni az ország leggonoszabb gyilkoló gépét. De már nem tehetek semmit már csak idő kérdése, hogy a hasfalamat átszakító fémdarabok között elfolyjon az összes vérem. Érzem a fémes szagát. Mikor megpróbálok lenézni,csodálkozom, hogy a fejem megtudom mozdítani még. Csak vörös folyadékot látok mindenhol. A szürke pulóverem anyaga már kezdi felszívni a seb körüli vért, de már az ölembe is folyt a sűrű folyadékból. A mennyiség miatt gondolom, már nagyon közeleg az a pillanat, hogy elmormolok egy imát és megbánom a bűneim.
Csak reménykedni merek, hogy valahol a közelben nem áll még mindig lesben az a szörny és miután elszáll belőlem az élet nem ő dob bele egy közeli folyóba. Annyi emberéletet mentettem már meg, egyetlen vágyam hogy egy rendes temetésem legyen, amin a családom csendes sírása mellett egy pap örök nyugalomra küld.
A családom nem tudott soha a titkos életemről és ez a baleset nekik csak egy szomorú véletlen lesz.
De nekem nem. Azért kellemetlen belegondolni, hogy egyedül én tudom, hogy mi történt velem igazából. Kíváncsi vagyok, hogy ki talál majd rá a testemre és hogy a rendőrségi jegyzőkönyvben, hogyan tüntetik fel a balesetem.
A repedezett szélvédőn kinézve egy erdőt látok. Messze tőlem egy elmosódó árnyat látok eltávolodni. De hirtelen megtorpan, biztosan észrevette, hogy én már nem tudom követni, ha akarnám sem. Vagy csak egyszerűen megérezte a vérem szagát. Most megfordult és visszafelé jön. Mikor úgy egy jó 5 perc múlva ideér, az autóm roncsaihoz csak mosolyog.
-Ejjejj, én megmondtam, hogy rosszul jársz, ha velem kezdesz ki.- A szavai a fülemben csengnek, ami kellemetlenebb, mint a hasamon tátongó sebek.
Meg akartam szólalni, egyszerűen elküldeni a pokolba, de nem jött ki egy hang sem a torkomon.
-Egyre közelebb a halál kapuja.Érdekes érzés lehet, nem írnád körül,hogy egyszer én is megérthessem milyen lehet?- Kérdezi gúnyosan és az arcán mosollyal.
-Vagy meg sem bírsz szólalni a meglepettségtől, hogy egy semmirekellő vámpír így kifogott rajtad?
A látásom egyre homályosabb lesz, de küzdök a halál csábításával.
Szóra nyitom, a szám mély levegőt veszek:
- Menj a pokolra Hezekiah. Ahány ember vérre tapad, a kezedhez legalább annyi kínt élj ott át.
Ahogy befejezem, a mondatot érzem, hogy ehhez az egyszerű művelethez is túl sok energiát emésztek fel.
Hezekiah csak éles hangon felnevet.
-Kim, Kim mindig is túl sokat gondoltál magadról. Megölted a társaim, az összes társam. Tudod te mennyi időbe telik egy hű társra lelni? Everardot több mint 200 évig kerestem. És te hidegvérrel lemészároltad a családom. – Egy pillanatra elgondolkozik, de gyorsan folytatja – A családom megöléséért bosszúból, ahogy elhagyja, az élet a szánalmas testedet levadászom a te családod. Egyenként lassan végzek mindenkivel, akit valaha is szerettél és akárhova kerülsz, most remélem látni,fogod, mit teszek velük, mert én esküszök, neked élvezni fogom.-Ismét felnevet, semmi érzelem nem csendül ki ebből a nevetésből, csak keserűség.
- Bárhova kerülök, esküszök neked én is hogy nem fogom hagyni, hogy a családom közelébe férkőzz te átkozott vérszívó.- Ez az utolsó mondatom, érzem, ahogy az a cseppnyi erő, ami eddig itt tartott elszáll. És azzal az erővel a lelkem is kiszáll a testemből nem látok semmit, és nem is hallok. Csendesen elsötétül minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése