Október 31-én éjfélkor egy csapat gyerek elindult édességet kéregetni a környéken a szomszédoktól. Az este hűvös volt, és a Halloween éppen telihold éjjelére esett. Öten voltak, egy múmia, egy vámpír, egy boszorkány, egy farkas és egy zombi. Legalább is az öltözékük erről árulkodott, egyébként teljesen húsvér emberek voltak. Ekkor még nem is gondoltak arra, milyen hátborzongató, és fura lények lesnek rájuk az árnyak mélyéről.
Az egyik utca egy erdőbe vezetett, ahol még volt egy ház, olyan mélyen, hogy oda a gyermekek nem mertek bemenni, de az öt hősünk elindult, és a fák sűrűjének félelmetes árnyait elemlámpa fényével áttörve bemerészkedtek a kitaposott ösvényen. Hangtalan léptüket egy-egy reccsenő hang törte meg, amikor egyikük rálépett egy száradó faágra, vagy a száraz levelekre a talpuk alatt. Egyetlen egy szabályt szegeztek le még a legelején, hogy sose nézzenek a hátuk mögé, de ezt a múmiánk, George megszegte, és válla felett félve hátralesett. A látvány a torkára tolt egy sikolyt, de mielőtt kiengedhette volna magából, nyomtalanul, és némán tűnt el.
Halk morgás hallatszott a közeli bokorból, mire az egész csapat megállt. Sűrű köd lepte el a körülöttük álló fák és bokrok lombjait, és mintha kés csillogott volna mellettük, olyan éles fény törte meg a tejfehér leplet. A vámpír leejtette az elemlámpát, ami elaludt, így már semmi nem segített nekik a tájékozódásban. Gyorsan leguggoltak, hogy megkeressék, de a morgás felerősödött, és az ismeretlen fény egyre közelebb került hozzájuk.
A félelem a gerincükön úgy kúszott fel, mint a takaró alá beszökő hideg levegő télen. Vézna, kiálló csontú, kutyaszerű, hosszú pofájú alakot pillantott meg Lina, a vámpírlány, de mielőtt szólhatott volna a többieknek, már a torkán érezte a harapó állkapcsok szorítását, és fulladozva élte át utolsó szívdobbanásait.
Sötét volt, és a köd felszállt, de a csapat maradék tagjai sem vissza, sem előre nem mertek elindulni. Kicsivel később, a remegő gyerekeket az erdő belsejéből egy alak találta meg. Ősz hajával lágyan játszadozott a játszi szellő, ami lengedezett körülöttük. De nem volt bizalomgerjesztő a látvány. Olyan vigyor ült a férfi beesett arcán, ami inkább horrorfilmbe illő volt, és ők pont ilyenkor vannak bent a sűrű fák között, ahol nagy valószínűséggel nem hallja meg senki a sikolyaikat sem. Az koros agg felállította őket, és bevezette a mély sötétbe, ahol egy kis házikó állt.
Bent a kandallóban égett a tűz, és jóleső melegség járta át a két lány és egy fiú testét. Már fáztak, de ez fel sem tűnt nekik addig, amíg oda nem értek, és le nem telepedtek a tűz narancs fényéhez, és melegséged adó lángjaihoz. Csak az óra ketyegését lehetett hallani, senki nem beszélt, és nem is akart megszólalni, hiszen nem tudták, mi is történt a két társukkal, akik ott maradtak a fák alatt.
Az úr étellel kínálta őket, jobban mondva sült hússal, és cukorkával. Egyik sem volt éhes, viszont utóbbit könnyűszerrel elfogadták tőle, és aranyosan elmajszolták.
Először Kelly, a farkas lány vette észre, hogy valami nem stimmel az öreggel. Olyan volt, mintha könnyen suhant volna át dolgokon, és lebegett volna… és… mintha a feje előre hátra billegett volna, ahogy megtette a lépéseket, és majdnem leesett. Kelly bátor lány volt, ezért utána merészkedett, és épp akkor lépett be a konyhába, amikor a bácsika levette a fejét, és letette maga elé, hogy tudja feltenni az újabb álcáját. Mindeközben lebegett, és mivel a fejet úgy tette le, hogy saját magára nézzen, kiszúrta az ajtóban álló, halálra rémült kislányt. Gyorsan visszatette a hajánál fogva az elvesztett fejét, és két másodperc múlva már ott állt a lefagyott lány előtt. Kelly ereiben a vér megfagyott, és levegőt is alig kapott. Aztán testében ismeretlen hideg vette át az uralmat. A szellemember beleköltözött, és átvette a lelke felett az irányítást, felvett egy kést, és elindult kifelé a nappalinak használt helyiségbe, a többiekhez. Ott a szoba közepén gépies mozdulatokkal, tágra nyílt szemekkel és hatalmas pupillákkal megállt, és levágta a saját fejét. Kelly teste holtan rogyott össze, miután a szellem elszállt belőle.
A maradék két gyerek torkaszakadtából felsikított, és azonnal futásnak eredt. Az erdőben már nem figyelték az ösvényt, csak futottak, ahogy a lábuk bírta.
Lihegés. Reccsenés. Törések. Kattogások. Vörös köd ereszkedik le egy lápos helyre, ahova az egyik gyermeknek, Mike-nak a zombinak sikerül beesnie, és egy ideig észrevétlen maradnia, de a heves szívdobogása és lihegése elárulja őt is. Éjfekete szempár tűnik fel egy holtsápadt arcon a közelben, és már csak ez látszik a vörös ködben. Mike-nak hűlt helye marad csak. A vörös takaró eltűnik a mocsárról.
Az utolsó egyén, aki még életben van, Lora, egy kislány, aki boszorkánynak öltözött. Kalapját már valahol félúton elhagyta, és a fél cipője is ott maradt valamelyik pocsolyában. Észvesztő sikítás ébreszti fel a körülötte lévő kisállatokat és nagy vadakat. Ő is eltűnt.
Mező. Szél. Eső. Vér. És öt természetfeletti képességgel bíró lény, öt holttesttel. Az elsőt nem is vennéd észre, teste olyan átlátszó, mégis hollófekete massza. Árnyember ő, és múmiánk csontváza nála van. Eladta a húsát a szellemnek, aki megölte Kellyt.
A második lény egy vérfarkas. Vézna, csontos, látszanak a bordái, amik átszúrták a bőrét is néhol, de nem vérzik. Már megszokta. Szeme úgy fénylik, mintha a Hold tükre lenne, és még látszik Lina sikító és elborzadt arckifejezése bennük. Előtte fekszik a felöltöztetett, torok nélküli kisvámpír. Körülöttük fehér köd, pára ereszkedett az egy-két méteres körzetre.
A harmadik az öregúr, hóna alatt a feje, és nézi a többieket. Előtte fekszik Kelly, ugyancsak fej nélkül. Még a teste vonaglik, vérzik. De pár perc múlva ő is lecsendesedik.
A negyedik egy göndör hajú, fehér tunikába öltöztetett boszorkány. Haja körülötte úgy száll, mintha elektromos töltése lenne, és van is. Előtte még Mike, akinek még a félelem látszik a szemében, de szívét megfagyasztották, és szája is jéghideg. A halál csókját kapta meg a vörös boszorkánytól.
Az ötödik hősnőnk, Lora nyelve nincs a helyén. Sikítás közben lett kitépve, és a szívében karó van. Nyakán két szemfog nyom, és szárazra van szívva. Tekintete üveges, már nem lélegzik.
Pórul jár mindenki, aki Halloween éjszakáján bemerészkedik az erdőbe azóta. Ezek a gyerekek felhúzták az öt őslakót, és már nem csak október utolsó napján kell rettegni az erdő közelében. Egyre kijjebb húzódik a természetfeletti erők sokasága, és már a faluból is tűnnek el az emberek nyomtalanul.
Vigyázz az erdőben! Soha ne sikíts! Soha ne nézz a hátad mögé! És soha ne légy kíváncsi!
Az egyik utca egy erdőbe vezetett, ahol még volt egy ház, olyan mélyen, hogy oda a gyermekek nem mertek bemenni, de az öt hősünk elindult, és a fák sűrűjének félelmetes árnyait elemlámpa fényével áttörve bemerészkedtek a kitaposott ösvényen. Hangtalan léptüket egy-egy reccsenő hang törte meg, amikor egyikük rálépett egy száradó faágra, vagy a száraz levelekre a talpuk alatt. Egyetlen egy szabályt szegeztek le még a legelején, hogy sose nézzenek a hátuk mögé, de ezt a múmiánk, George megszegte, és válla felett félve hátralesett. A látvány a torkára tolt egy sikolyt, de mielőtt kiengedhette volna magából, nyomtalanul, és némán tűnt el.
Halk morgás hallatszott a közeli bokorból, mire az egész csapat megállt. Sűrű köd lepte el a körülöttük álló fák és bokrok lombjait, és mintha kés csillogott volna mellettük, olyan éles fény törte meg a tejfehér leplet. A vámpír leejtette az elemlámpát, ami elaludt, így már semmi nem segített nekik a tájékozódásban. Gyorsan leguggoltak, hogy megkeressék, de a morgás felerősödött, és az ismeretlen fény egyre közelebb került hozzájuk.
A félelem a gerincükön úgy kúszott fel, mint a takaró alá beszökő hideg levegő télen. Vézna, kiálló csontú, kutyaszerű, hosszú pofájú alakot pillantott meg Lina, a vámpírlány, de mielőtt szólhatott volna a többieknek, már a torkán érezte a harapó állkapcsok szorítását, és fulladozva élte át utolsó szívdobbanásait.
Sötét volt, és a köd felszállt, de a csapat maradék tagjai sem vissza, sem előre nem mertek elindulni. Kicsivel később, a remegő gyerekeket az erdő belsejéből egy alak találta meg. Ősz hajával lágyan játszadozott a játszi szellő, ami lengedezett körülöttük. De nem volt bizalomgerjesztő a látvány. Olyan vigyor ült a férfi beesett arcán, ami inkább horrorfilmbe illő volt, és ők pont ilyenkor vannak bent a sűrű fák között, ahol nagy valószínűséggel nem hallja meg senki a sikolyaikat sem. Az koros agg felállította őket, és bevezette a mély sötétbe, ahol egy kis házikó állt.
Bent a kandallóban égett a tűz, és jóleső melegség járta át a két lány és egy fiú testét. Már fáztak, de ez fel sem tűnt nekik addig, amíg oda nem értek, és le nem telepedtek a tűz narancs fényéhez, és melegséged adó lángjaihoz. Csak az óra ketyegését lehetett hallani, senki nem beszélt, és nem is akart megszólalni, hiszen nem tudták, mi is történt a két társukkal, akik ott maradtak a fák alatt.
Az úr étellel kínálta őket, jobban mondva sült hússal, és cukorkával. Egyik sem volt éhes, viszont utóbbit könnyűszerrel elfogadták tőle, és aranyosan elmajszolták.
Először Kelly, a farkas lány vette észre, hogy valami nem stimmel az öreggel. Olyan volt, mintha könnyen suhant volna át dolgokon, és lebegett volna… és… mintha a feje előre hátra billegett volna, ahogy megtette a lépéseket, és majdnem leesett. Kelly bátor lány volt, ezért utána merészkedett, és épp akkor lépett be a konyhába, amikor a bácsika levette a fejét, és letette maga elé, hogy tudja feltenni az újabb álcáját. Mindeközben lebegett, és mivel a fejet úgy tette le, hogy saját magára nézzen, kiszúrta az ajtóban álló, halálra rémült kislányt. Gyorsan visszatette a hajánál fogva az elvesztett fejét, és két másodperc múlva már ott állt a lefagyott lány előtt. Kelly ereiben a vér megfagyott, és levegőt is alig kapott. Aztán testében ismeretlen hideg vette át az uralmat. A szellemember beleköltözött, és átvette a lelke felett az irányítást, felvett egy kést, és elindult kifelé a nappalinak használt helyiségbe, a többiekhez. Ott a szoba közepén gépies mozdulatokkal, tágra nyílt szemekkel és hatalmas pupillákkal megállt, és levágta a saját fejét. Kelly teste holtan rogyott össze, miután a szellem elszállt belőle.
A maradék két gyerek torkaszakadtából felsikított, és azonnal futásnak eredt. Az erdőben már nem figyelték az ösvényt, csak futottak, ahogy a lábuk bírta.
Lihegés. Reccsenés. Törések. Kattogások. Vörös köd ereszkedik le egy lápos helyre, ahova az egyik gyermeknek, Mike-nak a zombinak sikerül beesnie, és egy ideig észrevétlen maradnia, de a heves szívdobogása és lihegése elárulja őt is. Éjfekete szempár tűnik fel egy holtsápadt arcon a közelben, és már csak ez látszik a vörös ködben. Mike-nak hűlt helye marad csak. A vörös takaró eltűnik a mocsárról.
Az utolsó egyén, aki még életben van, Lora, egy kislány, aki boszorkánynak öltözött. Kalapját már valahol félúton elhagyta, és a fél cipője is ott maradt valamelyik pocsolyában. Észvesztő sikítás ébreszti fel a körülötte lévő kisállatokat és nagy vadakat. Ő is eltűnt.
Mező. Szél. Eső. Vér. És öt természetfeletti képességgel bíró lény, öt holttesttel. Az elsőt nem is vennéd észre, teste olyan átlátszó, mégis hollófekete massza. Árnyember ő, és múmiánk csontváza nála van. Eladta a húsát a szellemnek, aki megölte Kellyt.
A második lény egy vérfarkas. Vézna, csontos, látszanak a bordái, amik átszúrták a bőrét is néhol, de nem vérzik. Már megszokta. Szeme úgy fénylik, mintha a Hold tükre lenne, és még látszik Lina sikító és elborzadt arckifejezése bennük. Előtte fekszik a felöltöztetett, torok nélküli kisvámpír. Körülöttük fehér köd, pára ereszkedett az egy-két méteres körzetre.
A harmadik az öregúr, hóna alatt a feje, és nézi a többieket. Előtte fekszik Kelly, ugyancsak fej nélkül. Még a teste vonaglik, vérzik. De pár perc múlva ő is lecsendesedik.
A negyedik egy göndör hajú, fehér tunikába öltöztetett boszorkány. Haja körülötte úgy száll, mintha elektromos töltése lenne, és van is. Előtte még Mike, akinek még a félelem látszik a szemében, de szívét megfagyasztották, és szája is jéghideg. A halál csókját kapta meg a vörös boszorkánytól.
Az ötödik hősnőnk, Lora nyelve nincs a helyén. Sikítás közben lett kitépve, és a szívében karó van. Nyakán két szemfog nyom, és szárazra van szívva. Tekintete üveges, már nem lélegzik.
Pórul jár mindenki, aki Halloween éjszakáján bemerészkedik az erdőbe azóta. Ezek a gyerekek felhúzták az öt őslakót, és már nem csak október utolsó napján kell rettegni az erdő közelében. Egyre kijjebb húzódik a természetfeletti erők sokasága, és már a faluból is tűnnek el az emberek nyomtalanul.
Vigyázz az erdőben! Soha ne sikíts! Soha ne nézz a hátad mögé! És soha ne légy kíváncsi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése