Sz.Móni:Egy élet vége
A ma esti Halloween buliig már csak 4 órát kell várnom.
Már egy hónapja elkezdtem tervezni a ruhámat, de csak két hete tudtam eldönteni, hogy mégis minek öltözzek be. Végül úgy döntöttem, hogy vámpír leszek. Múlt héten elmentem a plázába és beszereztem a fontosabb hozzávalókat. Vettem két felragasztható hosszú szemfogat. Miután ezt beszereztem Sarahval a barátnőmmel meg nézelődtünk egy ideig így vettem egy fekete combközépig érő bőr szoknyát hozzá egy sötétvörös fűzőt és fekete neccharisnyát.
Most meg itt állok és azon gondolkozok, hogy én ezt most komolyan fel akarom e venni. Nem ezekhez a ruhákhoz vagyok szokva. Általában farmerben és pólóban vagyok, mert nem szeretem ha kivan mindenem, ennek ellenére most egy ilyen összeállítást vettem, de ha már megvan és megígértem Sarahnak, hogy elmegyek vele abba a buliba felhúzom.
Nagy nehezen magamra rángatom, azt a szűk toppot és megkötöm szorosan. Felhúzom a harisnyát és a szoknyát, majd megkeresem a nővérem magassarkú csizmáját.
A szemfogakat a dobozban lévő ragasztóval rögzítem a saját fogaimra és legnagyobb meglepetésemre tökéletesen passzolt. A nyelvemmel megpiszkálom, de nem mozdul. Ezért előveszem az újonnan vásárolt vörös rúzsom és elkezdem a sminkelést. Erős vérvörös színre kenem a szám. Miután több soron erősen kihúztam a szemem feketére egy kis szürke szemhéjpúdert is teszek fel. A hosszú fekete hajam begöndörítem.
A végén még mielőtt kimerészkedek a szobámból megnézem a végeredményt. Meglepődök, tátott szájjal bámulom magam a tükörbe, még soha nem vettem fel ilyen ruhákat, de meglepően jól áll.
Megcsörren a telefonom az ágyamon és gyorsan felveszem.
Sarah hangja izgatott – Készen vagy már? Most indultam itthonról. - hadarja gyorsan.
- Készen vagyok. - Felelem, de nem tűnik túl lelkesnek a hangom. Már vártam, hogy kimozdulhassak, de nem egy ilyen bulira gondoltam.
Nincs időm megfutamodni, mert hallom, hogy valaki megnyomta a csengőt...egy párszor. Sarah ezek szerint türelmetlenebb, mint gondoltam.
Megpróbálok gyorsan leszaladni a lépcsőn, de a cipők ezt nem teszik lehetővé, ezért lassítok. Az ajtó melletti fogasról leveszem a kabátom és mielőtt kilépek, elordítom magam. - Elmentem Sarahval, későn jövök. – nem érkezik válasz, de nem tanúsítok neki nagyobb figyelmet és inkább indulok.
Sarah a verandán toporog, már értem az izgatottságot a hangján. Extra rövid barna szoknyát vett fel ami még itt-ott szét is van szaggatva, így még több látszik a lábából, a hidegre nem gondolva nem vett harisnyát sem, nem mintha az enyém olyan sokat melegíteni. Egy pánt nélküli barna csőtopp van a kicipzárolt kabátja alatt, ami a szoknyához hasonlóan szét van szabdalva így kilátszik a bőre. Az egészet feldobta egy, az enyémnél is magasabb, platformos drapp magas sarkú cipővel. A haja ijesztő módon van feltupírozva és két kis fül áll ki belőle. - Vérfarkas vagy?- kérdezem idétlen arckifejezéssel.
- Ennyire nem lehet felismerni? Még hazaszaladhatok, van otthon egy boszorkány jelmez is, de... – Nyugi már felismerhető vagy - vágok a szavába nevetve. Tisztára be van parázva, mert a kiszemelt fiúja rendezi a bulit.
- Inkább induljunk, mert lekéssük az egészet és még Derek azt hiszi, hogy felültetted.- ez hatott, mert egyből elindult a buli irányába. Derekék háza nem lett volna olyan messze, csak egy fél órás séta, de a magassarkú cipők eléggé megnehezítették a dolgot.
Az utcán gyerekek szaladgáltak és kopogtak be a házakba mindenféle ijesztő és vicces jelmezekben. Voltak hercegnők, lovagok, boszorkányok, zombik és több fajta állat is. A szemem sarkából az egyik ház oldalánál mozgást láttam, ezért lassítottam, hogy jobban meg tudjam nézni. A ház egyik földszinti ablakából egy fiú mászott ki. Nemvolt feltűnő jelmeze, csak művért kent magára és pár zúzódást és sebet festett fel. Továbbhaladva egy fa alatt egy nagy kutya evett valamit, őszintén nem tudom mit, de szerintem egy madárijesztőt lopott el rongyos ruhákkal.
Háromnegyed órás gyaloglás után megérkeztünk a buli helyszínére. Az ajtó nyitva volt, kint a ház előtt különböző jelmezbe öltözött emberek beszélgettek, és ittak. Miután bementünk Sarah egyből odasietett Derekhez és beszélgetni kezdtek, ezért én leültem a kanapéra és figyeltem a dekorációt. Nem volt túl rémisztő. Papírból kivágott sárga tökök, művér a falakon, amit nem tudom, hogyan szednek majd le. A hangulat miatt lámpa helyett gyertyák égtek. Összhatásban egy átlagos dekoráció. Szemben velem egy másik kanapén egy tündér és egy troll borultak egymás nyakába. Előttük az asztalon furcsa fehér por maradványai, cigipapírok és egy kis zacskóban gondolom én fű volt. Már értem miért szórakozik mindenki ilyen jól.
Amíg én elmerengtem magamban egy 20 év körüli fiú ült le mellém.
-Helló vámpírhercegnő.- felkaptam a fejem, és furcsán nézhettem, mert a mellettem ülő szintén vámpírnak öltözött fiú felnevetett.
-Őőőő... helló- motyogtam erőltetett mosollyal.- A nevem Kate.- felé nyújtottam idétlenül a kezem, mire ő legnagyobb meglepetésemre megrázta a kezem és ennyit felelt. - Tom vagyok Derek bátyja.
Az ő vámpírjelmeze sokkal meggyőzőbb volt, Még kontaktlencsét is rakott be így az egész szeme fekete lett. Fekete bakancsot, fekete farmert, fehér inget és egy szürke régi zakót viselt. Az inge nyakától vörös csíkok folytak le, mintha megharapták volna. Ez furcsa volt így rá is kérdeztem. - Nem a vámpírok harapnak meg embereket?
- De igen, csak van mikor az emberek túlságosan menekülni próbálnak, és annak ez az eredménye.- feleli vigyorogva és rám kacsint.
Lehet, hogy nem lenne szabad, de én is elmosolyodok. Nem szoktak leszólítani a fiúk, de úgy látszik ezek a ruhák beváltak, ezért kényelmetlenül is érzem magam.
-Kérsz valamit inni? - Kérdezi hosszas hallgatás után. Na szuper, már ő is kínosan érzi magát és inkább leinná magát, mint velem beszélgessen. - Igen, köszi.- Felelem egy kis habozás után.
Felkel és gyors léptekkel a szoba másik felében lévő asztalhoz megy. Egy piros műanyag pohárba egy tálból sötét színű löttyöt mer, egy másikba pedig sört csapol. Mikor visszaér felajánlja, hogy válasszak melyiket szeretném. Mivel a sört nem szeretem így a másik ismeretlen italt veszem el. És megkérdezem mi az.
-Hát mikor este kitöltöttem a tálba még csak fekete ribizli lé volt, de gyanítom, hogy mostanra már legalább fele vodka, de ha nem kéred, hozhatok valami mást is.
Belekortyolok és igaza volt. Elég erősre keverték ki, de nem kérek mást, mert legalább feloldja a hangulatot. Pár perc kínos csend után megszólal.
-Gyere ki velem, meg szeretnék mutatni valamit. - Én csak nézek rá döbbenten ezért folytatta.- meg szeretném mutatni az én kis titkos helyem. Feláll és a kezét nyújtja felém. Én rövid töprengés után megfogom és felsegít. Ő megy előre, mert elképzelésem sincs hova akar vinni. Vajon egy pszichopata aki levisz a pincébe és élve feldarabol? Vagy csak mutatni akar valamit?
A gondolatfuttatásom megzavarja, hogy a nevemen szólít, már nem először, kicsit jobban elmerültem a gondolataimban, és érzem, hogy a vodka is kezd hatni. Egy fa alatt állunk. Nem igazán értem, hogy ebben mi lenne olyan titkos, de ő csak áll engem néz és kedvesen mosolyog. Mikor épp szóra nyitom a szám belém folytja a szót és felmutat. Felnézek de a fa lombján kívül nem látok mást. A lombkoronát már sok szín díszíti, de valahogy ebben a sötétben túl sok a zöld, az évszakhoz képest.
-Mit kellene látnom, mert én csak egy fát látok? - kérdezem kicsit ingerültebben mint szeretném, de ne szórakozzon velem. - De megint csak elmosolyodik és ismét csak felmutat. Kezd idegesíteni így megfordulok és be akarok menni. De ő elkapja a karom és megpördít, azzal a lendülettel el is engedi a karom és majdnem elesek, de megtámaszkodok a fa törzsében így talpon maradok.
Mire felpillantok már nem áll ott. Kicsit feljebb emelem a tekintetem és azt látom, hogy egy ágon kapaszkodik és felhúzza magát. Elkap egy következőt és még magasabbra tör. Ekkor veszem csak észre, hogy amit én a sötétben zöld leveleknek néztem az egy zöldre mázolt faház a fa ágai közé építve. Bemászik az ablakon és eltűnik. Hirtelen egy kötéllétra csapódik be mellém, ijedtemben nagyot ugrok és röviden felsikítok. Fentről halk nevetés hallatszik.
-Mássz fel, innen nagyon szuper a kilátás.- A mászást nagyon megnehezíti a magassarkú csizma ezért leveszem és a fa alá dobom. Mikor felérek bemászok és odamegyek Tomhoz, aki az ablakban áll.
A kilátás tényleg nagyon szép. Látni lehet a város fényeit és a csillagokat. Szinte elmosódik az a vékony határ ami a kettőt elválasztja és egybefolynak a fények a ködös sötétségben. Csak állunk ott és nézzük a csillagokat. Egyszer csak feltűnik egy hullócsillag és ijesztő gyorsasággal ránt vissza a valóságba. Ránézek Tomra, aki nem a csillagokat nézi, hanem engem.
-Kívánj valamit.- mondja.
-Nem hiszek az ilyenekben, szerintem egy csillag miatt nem fog teljesülni egyetlen kívánságom se. - felelem neki. Erre ő csak vigyorog.
-Szerintem se, de olyan jól hangzik nem? Én mindig is abban hittem, hogy a hullócsillagok a szellemek lelkét repítik vissza földi testekbe, és ez ellen egy kívánság sem ment meg. Megszállnak idős, fiatal vagy épp gyerek testeket. Belülről szétzúzzák a lelküket, így ők átveszik az irányítást a testek felett. Az áldozatok nem tudnak mit tenni, csak szemlélik a tetteket amiket a megszállók elkövetnek. Kisgyerekek nézik végül tehetetlenül, hogy saját kezük tépi darabokra a szüleiket és ők csak elkeseredettséget éreznek. Nem tudják leállítani, hisz nem ők teszik ezt.- A gerincemen végigfutott a hideg, de nem a fagyos széltől, hanem attól amit Tom mond. Még soha nem gondoltam erre. És nem is igazán szerettem volna.
A táskámban a telefonom vadul rezegni kezd, ezért előkeresem. Sarahtól jött egy SMS, de csak egy kép van benne szöveg nélkül. Eléggé el van mosódva ezért próbálok kivenni belőle valamit. Csak egy teljesen fekete szempárt látok pont mint Tom szemei, ami teljességgel lehetetlen, hisz Tommal fent vagyunk már legalább fél órája. Nem értem az üzenetet, így visszarakom a táskába a telefonom. Tom kérdőn néz rám, de csak legyintek, hisz szerintem semmi fontos nincs ebben az SMS-ben amiről neki tudnia kellene.
Egy éles sikolyt hallunk a házból, ami olyan vérfagyasztó, hogy mozdulni sem merek. De Tom csak felkacag.- Nyugi csak elkezdték a horrorfilmet nézni.- mondja halálos nyugalommal az arcán.- Lemehetünk mi is nézni, ha szeretnéd. - Ajánlja fel, de nemet intek. Az a film amihez ilyen hangokat kell kiadni, nem nekem való. Így folytatjuk a kifelé bámulást.
A szemem sarkából mozgásra leszek figyelmes ezért arra fordítom a fejem. Egy nagy kutya, valamit vonszol a házaktól nem messzi erdőbe. A kutya elég morbidul néz ki. Sötétbarna bőre van és a szőre nagyon ritka, mintha bőrbetegségben szenvedne, már hosszú ideje. Eléggé alultáplált is a gerince ki is látszik ettől még hátborzongatóbb a látványa. Rápillantok a vacsorájára, és majdnem kiesek az ablakon ijedtemben. Egy véres hullát húz a bordáit átharapva. Az állkapcsa teljesen körbefonja az áldozatát aminek a testéből még mindig folydogál a vér. A lábszárán kilátszik a csont olyan mély sebet kapott.
A jobb karja teljesen hiányzik és az arcát is teljesen szétmarcangolta már. Mikor elfordítom a tekintetem, hogy szóljak Tomnak mi folyik odakint ő már egy másik ablaknál áll, de mikor megmutatom neki, már nincs semmi nyoma az állatnak.
Kicsit szédülni kezdek, csak képzeltem volna? Nem vagyok hozzászokva az italhoz, lehet többet nem kellene innom már ma. Elfordulok és egy másik ablakhoz lépek, ami a bejárat felé néz.
-Egyetemre jársz, vagy dolgozol? - Kérdezem Tomtól, hogy ne emésszen tovább ez a néma csend.
-Igazából most nem csinálok semmit. Az egyetemet otthagytam ezért a szüleink kidobtak otthonról, hogy akkor menjek dolgozni. Ezért elmentem egy másik városba munkát keresni, de csak alkalmi munkákat találtam amik elég pénzt hoztak, hogy megélhessek belőlük, így ott is maradtam, most csak az öcsémre vigyázni jöttem haza. - Egy hangos sikoly hallatszott lentről, majd követte egy másik fájdalmas ordítás. Ekkor az ajtó kicsapódik és a tündérjelmezes lány próbál kirohanni rajta, de egy mocskos kéz a bokája köré fonódik és a lány hasra esik. A feje élesen koppan a küszöbön és a kéz elkezdi behúzni a házba. Megragadom Tom karját és még időben rántom az ablakhoz, így ő is látja. - Azt hiszem egy kicsit eldurvult a buli, jobb lesz, ha megnézem. Te maradj itt.- És ezzel megfordult és gyorsan lemászott a létrán, amit én gyorsan felhúztam, nehogy valaki felmásszon. Miután ezzel végeztem odasiettem a faház ablakához és néztem a lenti eseményeket.
Még pár sikoly hallatszott és pár tárgy eltörhetett, de egy idő után kezdett a lárma lecsendesedni. Mivel Tom nem jött vissza így összeszedtem minden bátorságomat és elkezdtem lemászni.
Ahogy közeledek az ajtóhoz egyre erősödő gyomorforgató szagot érzek. Nem tudom mi lehet ez, még soha nem éreztem ehhez hasonlót. De ahogy megfogom a kilincset és belököm az ajtót, már nem is érzem a szagot, minden érzékszervem kikapcsol pár pillanatig és csak állok ott meredten tátott szájjal. A falak az eredetinél is piszkosabbak mindent beborít a bíbor vér és húscafatok. A földön halott fiatalok fekszenek megcsonkítva és szétszaggatva. Pár holttestnek hiányzik a feje. Mikor feleszmélek eszembe jut, hogy a barátnőmet itt hagytam lent egyedül. Elkezdek ordítozni. - Sarah, Sarah, kérlek válaszolj! Mondd, hogy jól vagy.- de semmi válasz nem érkezik. Ekkor a lábam nem bírja tovább a súlyom és térdre zuhanok. A könnyeim folynak az arcomon és én csak Sarah nevét motyogom. Egy erős kar megragad és felsegít. Eddig észre sem vettem, hogy beleken térdelek. Elkezdem hisztérikus mozdulattal lesöpörni a rám tapadt darabokat, és visítozni kezdek, mint egy hisztis kislány a bevásárlóközpontban. Tom átkarol és bátorítóan rám mosolyog. De én csak zokogok tovább és kifordulok a karjai közül. Elkezdem végignézni a vérbe fagyott testeket a szobában.
Végigmentem és megnéztem minden egyes tetemet, volt ott széttépett boszorkány akinek a végtagjait rádobálták a testére. Egy vámpírnak öltözött fiú mellkasából egy hatalmas fa karó állt ki és még a szemeibe is faágakat szúrtak. Ahogy tovább mentem láttam egy teljesen megnyúzott alakot hatalmas vértócsában feküdni. A gyomrom kezdett forogni, de nem adhattam fel meg kell találnom a barátnőmet.
Benyitok egy szobába ahol a vérző fejő tündérlány fekszik a földön. De mivel itt sincs Sarah így tovább folytatom a kutatást.
A következő szobában egy hatalmas franciaágy van és a csövekhez kibilincselve a barátnőm. Örömömben, hogy megtaláltam odarohanok hozzá, de ekkor meglátom, hogy hiányzik valamije. Pontosabban a feje. Hangosan felzokogok és a testétől nem messze egy asztalon megpillantom a fejét is. Az asztalról vér csöpög. Az arca hófehér a szeme üresen és vádlón néz rám. Próbálom összeszedni, magam, de ez mind az én hibám, nem szabadott volna egyedül hagynom itt Saraht. Felállok és megfordulok az ájulás kerülget. Gyors léptekkel átszelem a szobát és utána rohanni kezdek, de egy erős kar körém fonódik és nem enged elmenekülni. Legalább nem emészt tovább a bűntudat, ha engem is megölnek. De mikor felnézek egy ismerős sötét szempár néz le rám. Tom az aki elkapott, de nem igazán értem, hogy miért. - Azt hiszem valamit el kell mondanom. - Mondja idegesen. Egy ismeretlen szobába vezet, ahol nincs vér és testrészek és a levegő sem vér és halál szagú. - Mi a franc ez az egész?- Kérdezem döbbenten és még mindig sokkos állapotban.
-Kérlek hagyd, hogy elmagyarázzak mindent és ne szakíts félbe. Ez az egész nem az aminek látszik.- Itt kérdőn nézek rá, mégis mi más lehetne mint hogy megöltek mindenkit, de nem szólok semmit, jobbnak látom ha hallgatok. - Kicsit bonyolult elmondani, de el kell hinned. Vámpír vagyok ahogy Derek is az és pár barátjával, akik szintén vámpírok, azért tartották ezt a bulit, hogy kicsit szórakozzanak. Tudom, hogy nehéz ezt elhinni, de nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire mennek. Én nem akartam, hogy mindenkit megöljenek. Csak azt volt a terv, hogy egy kis vért szívnak, de senkiben nem okoznak nagy károkat. Kicsit elvesztették a fejüket ez minden. Tudom, hogy most nem így látod, de meg kell értened. Egész este alatt lekötötted a figyelmem és nem tudtam rájuk odafigyelni. Nem tudhatod milyen nehéz évszázadokat kibírni egyetlen társ nélkül. De ha hagyod segíthetek feldolgozni ezt a nagy veszteséget. - Hallom, hogy nyílik a szoba ajtaja és odakapom a fejem. Derek az ajtóba áll és több barátja is áll mögötte. - Tom ugye tudod, hogy nem hagyhatjuk életben, mindenkinek elfecsegné ezt, minket pedig megölnének.- mondja Tomnak, mintha én itt sem lennék. – Nem fogom hagyni, hogy a te hülyeséged miatt megöljétek. - feleli Tom dühösen.
-Ha nem ölhetjük meg mégis mit szándékozol csinálni vele? Átváltoztatod?
-Miért is ne? Úgy biztos nem kürtöli világgá, mit tettetek.- ordít rá Tom. Nekem viszont elegem van, hogy úgy beszélnek rólam mintha itt sem lennék ezért én is beszállok a vitájukba. - Esetleg, ha valakit érdekel az én véleményem is, nem igazán szeretnék vámpír lenni, neked meg Derek el kell viselni a következményeit annak amit tettél.
- Látod Tom erről beszélek, most vallotta be, hogy ahogy elengeded, mindenkinek elmondja, hogy mik vagyunk.
-Tévedsz én nem azt mondtam, hogy azt is elmondom, hogy vámpírok vagytok, csak azt, hogy te ölted meg ezt a rengeteg embert és a barátnőmet. Nem úszhatod meg egy rosszalló pillantással és egy kis ordítozással. Embert öltél!- Szinte már ordítok én is.
- És mégis, mit akarsz csinálni, azt hiszed, hogy elengedünk, hagyjuk majd, hogy ezt mindenkinek elmond? Szerinted ők az első emberek akiket megöltünk? Néha mindenkinek kell a szórakozás. - mondja arrogáns mosollyal az arcán.
- Szerinted az szórakozás, hogy embereket kínzol majd ölsz meg?
Ekkor Tom közbeszól. - Derek hagyd békén és ne fenyegesd tovább, igaza van. Ez mind a te hibád, takarítsd el és a balhét is vidd el te, ha már te okoztad.
- Oké, azt próbálom tenni, csak az utamba állsz. Ha megölöm ezt a lányt, nem lesz aki elmondaná bárkinek is.
- Azt felejtsd el.- mondom magas már-már visító hangon. Mit gondolna a családom, ha nem mennék ma haza.
Akkor Tom gyerünk harapd meg vedd a vérét és elássuk a kertbe. Majd mikor átváltozik elmagyarázol neki mindent. Nincs arra időnk, hogy ápolgassuk a kicsi lelkét és mindent részletezzünk neki. - Ezt már nem bírom tovább és érzem, hogy összeomlok. Forró könnyek gördülnek le az arcomon és csak állok ott és sírok.
-Nem akarok vámpír lenni, mit szólna a családom, ha szó nélkül eltűnnék?- Hisztérikus a hangom.
- Ez ellen tehetünk. Ha megöljük a családodat, nem kell tovább aggódnod miattuk.- Mondja Derek.
- Neem.- ordítok rá. - Ha akár csak egy ujjal is a családomhoz mersz érni esküszöm egy karót döfök a szívedbe.- Erre Derek, csak hangosan felnevet.
- Akkor válassz, vagy te leszel vámpír és a családod élhet, vagy megölünk téged is és a családodat is, csak úgy a móka kedvéért. - Egy rövid ideig hallgatok és átgondolok mindent. Ahogy a barátnőm kikötözött teste lóg a csövön a feje nélkül. A sok halott ártatlan ember a nappaliban. És az a szag, soha nem fogom elfelejteni. De nem hagyhatom, hogy a családomat megöljék miattam, ezért döntenem kell. - Jó, rendben, vámpír leszek, de csak egy feltétellel. Mielőtt átváltoztattok, találkozni akarok a családommal, el akarok tőlük búcsúzni.
- Ez nem így megy. Nem kockáztathatunk mindent, azért mert te elbúcsúznál. - mondja flegma hangon Derek.
- Ooo, fogd már be. Ezt az egészet te okoztad, és ő tesz szívességet neked, hogy hallgat. Majd én elkísérem, hogy biztos legyél benne, hogy hallgat. - kel a védelmemre Tom.
- Az, ha te elkíséred, nekem még nem biztosíték arra, hogy nem is fog beszélni. Majd én megyek vele. - ajánlja fel Derek.
- Veled biztosan nem megyek sehova.- Vágom rá.
- Akkor viszont Drágám nem is mész sehova.
- Egyezzünk meg abban, hogy elkezdi az átváltozást és mielőtt a földbe tesszük, találkozhat a szüleivel, így már nem beszélhet, hisz közénk tartozik szinte és el is tud búcsúzni a családjától. - mondja Tom.
- Rendben.- mondjuk egyszerre Derekkel.
Tom közelebb lép és halkan a fülembe súgja, h ne féljek, nem lesz olyan vészes. Érzem a forró leheletét a nyakamon, és ezt egy éles szúrás követi. Érzem ahogy a vér távozik a testemből a szájába. Mikor végez egy zsebkendőt nyújt át nekem és a nyakamra szorítom. Megharapja a saját karját és elém tolja. Kérdőn nézek rá, de ő csak próbál nyugtatni.- Innod kell a véremből.- így hát lépek egy lépést előre és elkezdem szívni én is a vért a csuklójából. Furcsa érzés, de jobb, mint gondoltam volna. Egy kis idő után elhúzza a kezét és az öccséhez fordul. Valamit mond neki, de nem értem mit. Mindenki engem néz, nem tudom mire várnak így megkérdezem.- Mi van?
- Arra várunk, hogy mikor indulsz már el.- feleli Derek gúnyosan.
Elindulok lassan az ajtó felé, várom mikor kap utánam egy kéz, hogy közöljék az egész csak vicc volt, és nem engednek el hanem megölnek. De mikor látom, hogy mindenki a helyén marad és nem vetik rám magukat elkezdek futni. Furcsa érzés indul ki a gyomromból és elkap a hányinger ezért megállok egy kicsit, hogy leküzdjem ezt az érzést. Mikor már nem érzem magam rosszul folytatom az utam. Nem is gondoltam végig igazán, hogy mit is vállaltam el. El fogom hagyni a családom és mindazt amit eddig ismertem. Egy teljesen ismeretlen fajhoz csatlakozok és Tom társa leszek majd az idők végezetéig. Ez elég ijesztően hangzik és nem is akarom igazán. Már csak egy sarokra vagyok a házunktól és egy csoport vihorászó lány halad el mellettem. Érzem rajtuk az alkohol szagát és meghallom, hogy rólam tesznek megjegyzéseket egymásnak. Megfordulok és utánuk szólok.
- Esetleg van valami bajotok?- kérdezem kihívó hangon. De a lányok csak vihognak tovább és egymásra pillantanak. Ekkor felismerem az egyik lányt. Egy suliba járunk, csak ő a pom-pom lányokhoz tartozik én viszont inkább a stréberek közé.
Soha nemvolt igazán szimpatikus nekem, de most egyébként sem voltam túl jó hangulatban.
- Csak azon nevettünk, hogy te komolyan ilyen ruhát vettél-e fel egy buliba, mert nagyon szánalmasan festesz. És hiányoltuk mellőled a vicces kis barátnődet is, vagy őt nem engedték el bulizni? - ismét felnevetnek, de nekem nincs kedvem velük nevetni. Előre léptem kettőt így elég közel álltam a lányhoz. Valószínűleg igaza lehetett a ruhámat illetően, de a barátnőmet ne vegye a szájára. Ütésre emeltem a kezem és mikor ismét nevetni kezdtek meglendítettem a kezem. Az erőm nagyobb, mint hittem volna mert a lány szája elkerekedett és szeme azonnal feldagadt és lilulni kezdett. A lányok gyorsan megpördültek és rohanni kezdtek, hangos sikítások közepette. Elkezdtem valami furcsát érezni. Az erőm felvillanyoz és ledöbbent egyszerre. Megéreztem a hatalom ízét, és még többet akarok. Hirtelen rádöbbentem, hogy vért akarok. Sokat. Rohanni kezdek, de már nem a házunk irányába, már nem akarok búcsút venni a családomtól, úgyse tudnák mit mondani. Vissza akarok menni Tomhoz, hogy fejezze be az átváltoztatásomat. Mikor odaérek kicsapom az ajtót és gyors léptekkel odamegyek Tomhoz.- Változtass át teljesen.- Kérem tőle. A szája mosolyra húzódik. A keze a nyakam köré fonódik és közelebb von magához, hirtelen nagyot roppan a nyakam és elájulok.
Egy sötét és nedves helyen térek magamhoz, nem bírok mozogni. Rádöbbenek, hogy a föld alatt fekszem. Ez a vámpírrá válás utolsó lépcsőfoka. Ki kell ásnom magam, hogy élhessek újra. Elkezdem kaparni magam körül a földet és próbálok felülni. Egy kis munka után végre sikerül is és megpillantom a hold fényében Tomot. Átöltözött és egy padon ülve várja, hogy csatlakozzam hozzá. Gyorsan átszelem a közöttünk lévő távolságot és leülök mellé. Kedvesen mosolyog és csak ennyit mond.
- Most már örökké együtt leszünk.
A ma esti Halloween buliig már csak 4 órát kell várnom.
Már egy hónapja elkezdtem tervezni a ruhámat, de csak két hete tudtam eldönteni, hogy mégis minek öltözzek be. Végül úgy döntöttem, hogy vámpír leszek. Múlt héten elmentem a plázába és beszereztem a fontosabb hozzávalókat. Vettem két felragasztható hosszú szemfogat. Miután ezt beszereztem Sarahval a barátnőmmel meg nézelődtünk egy ideig így vettem egy fekete combközépig érő bőr szoknyát hozzá egy sötétvörös fűzőt és fekete neccharisnyát.
Most meg itt állok és azon gondolkozok, hogy én ezt most komolyan fel akarom e venni. Nem ezekhez a ruhákhoz vagyok szokva. Általában farmerben és pólóban vagyok, mert nem szeretem ha kivan mindenem, ennek ellenére most egy ilyen összeállítást vettem, de ha már megvan és megígértem Sarahnak, hogy elmegyek vele abba a buliba felhúzom.
Nagy nehezen magamra rángatom, azt a szűk toppot és megkötöm szorosan. Felhúzom a harisnyát és a szoknyát, majd megkeresem a nővérem magassarkú csizmáját.
A szemfogakat a dobozban lévő ragasztóval rögzítem a saját fogaimra és legnagyobb meglepetésemre tökéletesen passzolt. A nyelvemmel megpiszkálom, de nem mozdul. Ezért előveszem az újonnan vásárolt vörös rúzsom és elkezdem a sminkelést. Erős vérvörös színre kenem a szám. Miután több soron erősen kihúztam a szemem feketére egy kis szürke szemhéjpúdert is teszek fel. A hosszú fekete hajam begöndörítem.
A végén még mielőtt kimerészkedek a szobámból megnézem a végeredményt. Meglepődök, tátott szájjal bámulom magam a tükörbe, még soha nem vettem fel ilyen ruhákat, de meglepően jól áll.
Megcsörren a telefonom az ágyamon és gyorsan felveszem.
Sarah hangja izgatott – Készen vagy már? Most indultam itthonról. - hadarja gyorsan.
- Készen vagyok. - Felelem, de nem tűnik túl lelkesnek a hangom. Már vártam, hogy kimozdulhassak, de nem egy ilyen bulira gondoltam.
Nincs időm megfutamodni, mert hallom, hogy valaki megnyomta a csengőt...egy párszor. Sarah ezek szerint türelmetlenebb, mint gondoltam.
Megpróbálok gyorsan leszaladni a lépcsőn, de a cipők ezt nem teszik lehetővé, ezért lassítok. Az ajtó melletti fogasról leveszem a kabátom és mielőtt kilépek, elordítom magam. - Elmentem Sarahval, későn jövök. – nem érkezik válasz, de nem tanúsítok neki nagyobb figyelmet és inkább indulok.
Sarah a verandán toporog, már értem az izgatottságot a hangján. Extra rövid barna szoknyát vett fel ami még itt-ott szét is van szaggatva, így még több látszik a lábából, a hidegre nem gondolva nem vett harisnyát sem, nem mintha az enyém olyan sokat melegíteni. Egy pánt nélküli barna csőtopp van a kicipzárolt kabátja alatt, ami a szoknyához hasonlóan szét van szabdalva így kilátszik a bőre. Az egészet feldobta egy, az enyémnél is magasabb, platformos drapp magas sarkú cipővel. A haja ijesztő módon van feltupírozva és két kis fül áll ki belőle. - Vérfarkas vagy?- kérdezem idétlen arckifejezéssel.
- Ennyire nem lehet felismerni? Még hazaszaladhatok, van otthon egy boszorkány jelmez is, de... – Nyugi már felismerhető vagy - vágok a szavába nevetve. Tisztára be van parázva, mert a kiszemelt fiúja rendezi a bulit.
- Inkább induljunk, mert lekéssük az egészet és még Derek azt hiszi, hogy felültetted.- ez hatott, mert egyből elindult a buli irányába. Derekék háza nem lett volna olyan messze, csak egy fél órás séta, de a magassarkú cipők eléggé megnehezítették a dolgot.
Az utcán gyerekek szaladgáltak és kopogtak be a házakba mindenféle ijesztő és vicces jelmezekben. Voltak hercegnők, lovagok, boszorkányok, zombik és több fajta állat is. A szemem sarkából az egyik ház oldalánál mozgást láttam, ezért lassítottam, hogy jobban meg tudjam nézni. A ház egyik földszinti ablakából egy fiú mászott ki. Nemvolt feltűnő jelmeze, csak művért kent magára és pár zúzódást és sebet festett fel. Továbbhaladva egy fa alatt egy nagy kutya evett valamit, őszintén nem tudom mit, de szerintem egy madárijesztőt lopott el rongyos ruhákkal.
Háromnegyed órás gyaloglás után megérkeztünk a buli helyszínére. Az ajtó nyitva volt, kint a ház előtt különböző jelmezbe öltözött emberek beszélgettek, és ittak. Miután bementünk Sarah egyből odasietett Derekhez és beszélgetni kezdtek, ezért én leültem a kanapéra és figyeltem a dekorációt. Nem volt túl rémisztő. Papírból kivágott sárga tökök, művér a falakon, amit nem tudom, hogyan szednek majd le. A hangulat miatt lámpa helyett gyertyák égtek. Összhatásban egy átlagos dekoráció. Szemben velem egy másik kanapén egy tündér és egy troll borultak egymás nyakába. Előttük az asztalon furcsa fehér por maradványai, cigipapírok és egy kis zacskóban gondolom én fű volt. Már értem miért szórakozik mindenki ilyen jól.
Amíg én elmerengtem magamban egy 20 év körüli fiú ült le mellém.
-Helló vámpírhercegnő.- felkaptam a fejem, és furcsán nézhettem, mert a mellettem ülő szintén vámpírnak öltözött fiú felnevetett.
-Őőőő... helló- motyogtam erőltetett mosollyal.- A nevem Kate.- felé nyújtottam idétlenül a kezem, mire ő legnagyobb meglepetésemre megrázta a kezem és ennyit felelt. - Tom vagyok Derek bátyja.
Az ő vámpírjelmeze sokkal meggyőzőbb volt, Még kontaktlencsét is rakott be így az egész szeme fekete lett. Fekete bakancsot, fekete farmert, fehér inget és egy szürke régi zakót viselt. Az inge nyakától vörös csíkok folytak le, mintha megharapták volna. Ez furcsa volt így rá is kérdeztem. - Nem a vámpírok harapnak meg embereket?
- De igen, csak van mikor az emberek túlságosan menekülni próbálnak, és annak ez az eredménye.- feleli vigyorogva és rám kacsint.
Lehet, hogy nem lenne szabad, de én is elmosolyodok. Nem szoktak leszólítani a fiúk, de úgy látszik ezek a ruhák beváltak, ezért kényelmetlenül is érzem magam.
-Kérsz valamit inni? - Kérdezi hosszas hallgatás után. Na szuper, már ő is kínosan érzi magát és inkább leinná magát, mint velem beszélgessen. - Igen, köszi.- Felelem egy kis habozás után.
Felkel és gyors léptekkel a szoba másik felében lévő asztalhoz megy. Egy piros műanyag pohárba egy tálból sötét színű löttyöt mer, egy másikba pedig sört csapol. Mikor visszaér felajánlja, hogy válasszak melyiket szeretném. Mivel a sört nem szeretem így a másik ismeretlen italt veszem el. És megkérdezem mi az.
-Hát mikor este kitöltöttem a tálba még csak fekete ribizli lé volt, de gyanítom, hogy mostanra már legalább fele vodka, de ha nem kéred, hozhatok valami mást is.
Belekortyolok és igaza volt. Elég erősre keverték ki, de nem kérek mást, mert legalább feloldja a hangulatot. Pár perc kínos csend után megszólal.
-Gyere ki velem, meg szeretnék mutatni valamit. - Én csak nézek rá döbbenten ezért folytatta.- meg szeretném mutatni az én kis titkos helyem. Feláll és a kezét nyújtja felém. Én rövid töprengés után megfogom és felsegít. Ő megy előre, mert elképzelésem sincs hova akar vinni. Vajon egy pszichopata aki levisz a pincébe és élve feldarabol? Vagy csak mutatni akar valamit?
A gondolatfuttatásom megzavarja, hogy a nevemen szólít, már nem először, kicsit jobban elmerültem a gondolataimban, és érzem, hogy a vodka is kezd hatni. Egy fa alatt állunk. Nem igazán értem, hogy ebben mi lenne olyan titkos, de ő csak áll engem néz és kedvesen mosolyog. Mikor épp szóra nyitom a szám belém folytja a szót és felmutat. Felnézek de a fa lombján kívül nem látok mást. A lombkoronát már sok szín díszíti, de valahogy ebben a sötétben túl sok a zöld, az évszakhoz képest.
-Mit kellene látnom, mert én csak egy fát látok? - kérdezem kicsit ingerültebben mint szeretném, de ne szórakozzon velem. - De megint csak elmosolyodik és ismét csak felmutat. Kezd idegesíteni így megfordulok és be akarok menni. De ő elkapja a karom és megpördít, azzal a lendülettel el is engedi a karom és majdnem elesek, de megtámaszkodok a fa törzsében így talpon maradok.
Mire felpillantok már nem áll ott. Kicsit feljebb emelem a tekintetem és azt látom, hogy egy ágon kapaszkodik és felhúzza magát. Elkap egy következőt és még magasabbra tör. Ekkor veszem csak észre, hogy amit én a sötétben zöld leveleknek néztem az egy zöldre mázolt faház a fa ágai közé építve. Bemászik az ablakon és eltűnik. Hirtelen egy kötéllétra csapódik be mellém, ijedtemben nagyot ugrok és röviden felsikítok. Fentről halk nevetés hallatszik.
-Mássz fel, innen nagyon szuper a kilátás.- A mászást nagyon megnehezíti a magassarkú csizma ezért leveszem és a fa alá dobom. Mikor felérek bemászok és odamegyek Tomhoz, aki az ablakban áll.
A kilátás tényleg nagyon szép. Látni lehet a város fényeit és a csillagokat. Szinte elmosódik az a vékony határ ami a kettőt elválasztja és egybefolynak a fények a ködös sötétségben. Csak állunk ott és nézzük a csillagokat. Egyszer csak feltűnik egy hullócsillag és ijesztő gyorsasággal ránt vissza a valóságba. Ránézek Tomra, aki nem a csillagokat nézi, hanem engem.
-Kívánj valamit.- mondja.
-Nem hiszek az ilyenekben, szerintem egy csillag miatt nem fog teljesülni egyetlen kívánságom se. - felelem neki. Erre ő csak vigyorog.
-Szerintem se, de olyan jól hangzik nem? Én mindig is abban hittem, hogy a hullócsillagok a szellemek lelkét repítik vissza földi testekbe, és ez ellen egy kívánság sem ment meg. Megszállnak idős, fiatal vagy épp gyerek testeket. Belülről szétzúzzák a lelküket, így ők átveszik az irányítást a testek felett. Az áldozatok nem tudnak mit tenni, csak szemlélik a tetteket amiket a megszállók elkövetnek. Kisgyerekek nézik végül tehetetlenül, hogy saját kezük tépi darabokra a szüleiket és ők csak elkeseredettséget éreznek. Nem tudják leállítani, hisz nem ők teszik ezt.- A gerincemen végigfutott a hideg, de nem a fagyos széltől, hanem attól amit Tom mond. Még soha nem gondoltam erre. És nem is igazán szerettem volna.
A táskámban a telefonom vadul rezegni kezd, ezért előkeresem. Sarahtól jött egy SMS, de csak egy kép van benne szöveg nélkül. Eléggé el van mosódva ezért próbálok kivenni belőle valamit. Csak egy teljesen fekete szempárt látok pont mint Tom szemei, ami teljességgel lehetetlen, hisz Tommal fent vagyunk már legalább fél órája. Nem értem az üzenetet, így visszarakom a táskába a telefonom. Tom kérdőn néz rám, de csak legyintek, hisz szerintem semmi fontos nincs ebben az SMS-ben amiről neki tudnia kellene.
Egy éles sikolyt hallunk a házból, ami olyan vérfagyasztó, hogy mozdulni sem merek. De Tom csak felkacag.- Nyugi csak elkezdték a horrorfilmet nézni.- mondja halálos nyugalommal az arcán.- Lemehetünk mi is nézni, ha szeretnéd. - Ajánlja fel, de nemet intek. Az a film amihez ilyen hangokat kell kiadni, nem nekem való. Így folytatjuk a kifelé bámulást.
A szemem sarkából mozgásra leszek figyelmes ezért arra fordítom a fejem. Egy nagy kutya, valamit vonszol a házaktól nem messzi erdőbe. A kutya elég morbidul néz ki. Sötétbarna bőre van és a szőre nagyon ritka, mintha bőrbetegségben szenvedne, már hosszú ideje. Eléggé alultáplált is a gerince ki is látszik ettől még hátborzongatóbb a látványa. Rápillantok a vacsorájára, és majdnem kiesek az ablakon ijedtemben. Egy véres hullát húz a bordáit átharapva. Az állkapcsa teljesen körbefonja az áldozatát aminek a testéből még mindig folydogál a vér. A lábszárán kilátszik a csont olyan mély sebet kapott.
A jobb karja teljesen hiányzik és az arcát is teljesen szétmarcangolta már. Mikor elfordítom a tekintetem, hogy szóljak Tomnak mi folyik odakint ő már egy másik ablaknál áll, de mikor megmutatom neki, már nincs semmi nyoma az állatnak.
Kicsit szédülni kezdek, csak képzeltem volna? Nem vagyok hozzászokva az italhoz, lehet többet nem kellene innom már ma. Elfordulok és egy másik ablakhoz lépek, ami a bejárat felé néz.
-Egyetemre jársz, vagy dolgozol? - Kérdezem Tomtól, hogy ne emésszen tovább ez a néma csend.
-Igazából most nem csinálok semmit. Az egyetemet otthagytam ezért a szüleink kidobtak otthonról, hogy akkor menjek dolgozni. Ezért elmentem egy másik városba munkát keresni, de csak alkalmi munkákat találtam amik elég pénzt hoztak, hogy megélhessek belőlük, így ott is maradtam, most csak az öcsémre vigyázni jöttem haza. - Egy hangos sikoly hallatszott lentről, majd követte egy másik fájdalmas ordítás. Ekkor az ajtó kicsapódik és a tündérjelmezes lány próbál kirohanni rajta, de egy mocskos kéz a bokája köré fonódik és a lány hasra esik. A feje élesen koppan a küszöbön és a kéz elkezdi behúzni a házba. Megragadom Tom karját és még időben rántom az ablakhoz, így ő is látja. - Azt hiszem egy kicsit eldurvult a buli, jobb lesz, ha megnézem. Te maradj itt.- És ezzel megfordult és gyorsan lemászott a létrán, amit én gyorsan felhúztam, nehogy valaki felmásszon. Miután ezzel végeztem odasiettem a faház ablakához és néztem a lenti eseményeket.
Még pár sikoly hallatszott és pár tárgy eltörhetett, de egy idő után kezdett a lárma lecsendesedni. Mivel Tom nem jött vissza így összeszedtem minden bátorságomat és elkezdtem lemászni.
Ahogy közeledek az ajtóhoz egyre erősödő gyomorforgató szagot érzek. Nem tudom mi lehet ez, még soha nem éreztem ehhez hasonlót. De ahogy megfogom a kilincset és belököm az ajtót, már nem is érzem a szagot, minden érzékszervem kikapcsol pár pillanatig és csak állok ott meredten tátott szájjal. A falak az eredetinél is piszkosabbak mindent beborít a bíbor vér és húscafatok. A földön halott fiatalok fekszenek megcsonkítva és szétszaggatva. Pár holttestnek hiányzik a feje. Mikor feleszmélek eszembe jut, hogy a barátnőmet itt hagytam lent egyedül. Elkezdek ordítozni. - Sarah, Sarah, kérlek válaszolj! Mondd, hogy jól vagy.- de semmi válasz nem érkezik. Ekkor a lábam nem bírja tovább a súlyom és térdre zuhanok. A könnyeim folynak az arcomon és én csak Sarah nevét motyogom. Egy erős kar megragad és felsegít. Eddig észre sem vettem, hogy beleken térdelek. Elkezdem hisztérikus mozdulattal lesöpörni a rám tapadt darabokat, és visítozni kezdek, mint egy hisztis kislány a bevásárlóközpontban. Tom átkarol és bátorítóan rám mosolyog. De én csak zokogok tovább és kifordulok a karjai közül. Elkezdem végignézni a vérbe fagyott testeket a szobában.
Végigmentem és megnéztem minden egyes tetemet, volt ott széttépett boszorkány akinek a végtagjait rádobálták a testére. Egy vámpírnak öltözött fiú mellkasából egy hatalmas fa karó állt ki és még a szemeibe is faágakat szúrtak. Ahogy tovább mentem láttam egy teljesen megnyúzott alakot hatalmas vértócsában feküdni. A gyomrom kezdett forogni, de nem adhattam fel meg kell találnom a barátnőmet.
Benyitok egy szobába ahol a vérző fejő tündérlány fekszik a földön. De mivel itt sincs Sarah így tovább folytatom a kutatást.
A következő szobában egy hatalmas franciaágy van és a csövekhez kibilincselve a barátnőm. Örömömben, hogy megtaláltam odarohanok hozzá, de ekkor meglátom, hogy hiányzik valamije. Pontosabban a feje. Hangosan felzokogok és a testétől nem messze egy asztalon megpillantom a fejét is. Az asztalról vér csöpög. Az arca hófehér a szeme üresen és vádlón néz rám. Próbálom összeszedni, magam, de ez mind az én hibám, nem szabadott volna egyedül hagynom itt Saraht. Felállok és megfordulok az ájulás kerülget. Gyors léptekkel átszelem a szobát és utána rohanni kezdek, de egy erős kar körém fonódik és nem enged elmenekülni. Legalább nem emészt tovább a bűntudat, ha engem is megölnek. De mikor felnézek egy ismerős sötét szempár néz le rám. Tom az aki elkapott, de nem igazán értem, hogy miért. - Azt hiszem valamit el kell mondanom. - Mondja idegesen. Egy ismeretlen szobába vezet, ahol nincs vér és testrészek és a levegő sem vér és halál szagú. - Mi a franc ez az egész?- Kérdezem döbbenten és még mindig sokkos állapotban.
-Kérlek hagyd, hogy elmagyarázzak mindent és ne szakíts félbe. Ez az egész nem az aminek látszik.- Itt kérdőn nézek rá, mégis mi más lehetne mint hogy megöltek mindenkit, de nem szólok semmit, jobbnak látom ha hallgatok. - Kicsit bonyolult elmondani, de el kell hinned. Vámpír vagyok ahogy Derek is az és pár barátjával, akik szintén vámpírok, azért tartották ezt a bulit, hogy kicsit szórakozzanak. Tudom, hogy nehéz ezt elhinni, de nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire mennek. Én nem akartam, hogy mindenkit megöljenek. Csak azt volt a terv, hogy egy kis vért szívnak, de senkiben nem okoznak nagy károkat. Kicsit elvesztették a fejüket ez minden. Tudom, hogy most nem így látod, de meg kell értened. Egész este alatt lekötötted a figyelmem és nem tudtam rájuk odafigyelni. Nem tudhatod milyen nehéz évszázadokat kibírni egyetlen társ nélkül. De ha hagyod segíthetek feldolgozni ezt a nagy veszteséget. - Hallom, hogy nyílik a szoba ajtaja és odakapom a fejem. Derek az ajtóba áll és több barátja is áll mögötte. - Tom ugye tudod, hogy nem hagyhatjuk életben, mindenkinek elfecsegné ezt, minket pedig megölnének.- mondja Tomnak, mintha én itt sem lennék. – Nem fogom hagyni, hogy a te hülyeséged miatt megöljétek. - feleli Tom dühösen.
-Ha nem ölhetjük meg mégis mit szándékozol csinálni vele? Átváltoztatod?
-Miért is ne? Úgy biztos nem kürtöli világgá, mit tettetek.- ordít rá Tom. Nekem viszont elegem van, hogy úgy beszélnek rólam mintha itt sem lennék ezért én is beszállok a vitájukba. - Esetleg, ha valakit érdekel az én véleményem is, nem igazán szeretnék vámpír lenni, neked meg Derek el kell viselni a következményeit annak amit tettél.
- Látod Tom erről beszélek, most vallotta be, hogy ahogy elengeded, mindenkinek elmondja, hogy mik vagyunk.
-Tévedsz én nem azt mondtam, hogy azt is elmondom, hogy vámpírok vagytok, csak azt, hogy te ölted meg ezt a rengeteg embert és a barátnőmet. Nem úszhatod meg egy rosszalló pillantással és egy kis ordítozással. Embert öltél!- Szinte már ordítok én is.
- És mégis, mit akarsz csinálni, azt hiszed, hogy elengedünk, hagyjuk majd, hogy ezt mindenkinek elmond? Szerinted ők az első emberek akiket megöltünk? Néha mindenkinek kell a szórakozás. - mondja arrogáns mosollyal az arcán.
- Szerinted az szórakozás, hogy embereket kínzol majd ölsz meg?
Ekkor Tom közbeszól. - Derek hagyd békén és ne fenyegesd tovább, igaza van. Ez mind a te hibád, takarítsd el és a balhét is vidd el te, ha már te okoztad.
- Oké, azt próbálom tenni, csak az utamba állsz. Ha megölöm ezt a lányt, nem lesz aki elmondaná bárkinek is.
- Azt felejtsd el.- mondom magas már-már visító hangon. Mit gondolna a családom, ha nem mennék ma haza.
Akkor Tom gyerünk harapd meg vedd a vérét és elássuk a kertbe. Majd mikor átváltozik elmagyarázol neki mindent. Nincs arra időnk, hogy ápolgassuk a kicsi lelkét és mindent részletezzünk neki. - Ezt már nem bírom tovább és érzem, hogy összeomlok. Forró könnyek gördülnek le az arcomon és csak állok ott és sírok.
-Nem akarok vámpír lenni, mit szólna a családom, ha szó nélkül eltűnnék?- Hisztérikus a hangom.
- Ez ellen tehetünk. Ha megöljük a családodat, nem kell tovább aggódnod miattuk.- Mondja Derek.
- Neem.- ordítok rá. - Ha akár csak egy ujjal is a családomhoz mersz érni esküszöm egy karót döfök a szívedbe.- Erre Derek, csak hangosan felnevet.
- Akkor válassz, vagy te leszel vámpír és a családod élhet, vagy megölünk téged is és a családodat is, csak úgy a móka kedvéért. - Egy rövid ideig hallgatok és átgondolok mindent. Ahogy a barátnőm kikötözött teste lóg a csövön a feje nélkül. A sok halott ártatlan ember a nappaliban. És az a szag, soha nem fogom elfelejteni. De nem hagyhatom, hogy a családomat megöljék miattam, ezért döntenem kell. - Jó, rendben, vámpír leszek, de csak egy feltétellel. Mielőtt átváltoztattok, találkozni akarok a családommal, el akarok tőlük búcsúzni.
- Ez nem így megy. Nem kockáztathatunk mindent, azért mert te elbúcsúznál. - mondja flegma hangon Derek.
- Ooo, fogd már be. Ezt az egészet te okoztad, és ő tesz szívességet neked, hogy hallgat. Majd én elkísérem, hogy biztos legyél benne, hogy hallgat. - kel a védelmemre Tom.
- Az, ha te elkíséred, nekem még nem biztosíték arra, hogy nem is fog beszélni. Majd én megyek vele. - ajánlja fel Derek.
- Veled biztosan nem megyek sehova.- Vágom rá.
- Akkor viszont Drágám nem is mész sehova.
- Egyezzünk meg abban, hogy elkezdi az átváltozást és mielőtt a földbe tesszük, találkozhat a szüleivel, így már nem beszélhet, hisz közénk tartozik szinte és el is tud búcsúzni a családjától. - mondja Tom.
- Rendben.- mondjuk egyszerre Derekkel.
Tom közelebb lép és halkan a fülembe súgja, h ne féljek, nem lesz olyan vészes. Érzem a forró leheletét a nyakamon, és ezt egy éles szúrás követi. Érzem ahogy a vér távozik a testemből a szájába. Mikor végez egy zsebkendőt nyújt át nekem és a nyakamra szorítom. Megharapja a saját karját és elém tolja. Kérdőn nézek rá, de ő csak próbál nyugtatni.- Innod kell a véremből.- így hát lépek egy lépést előre és elkezdem szívni én is a vért a csuklójából. Furcsa érzés, de jobb, mint gondoltam volna. Egy kis idő után elhúzza a kezét és az öccséhez fordul. Valamit mond neki, de nem értem mit. Mindenki engem néz, nem tudom mire várnak így megkérdezem.- Mi van?
- Arra várunk, hogy mikor indulsz már el.- feleli Derek gúnyosan.
Elindulok lassan az ajtó felé, várom mikor kap utánam egy kéz, hogy közöljék az egész csak vicc volt, és nem engednek el hanem megölnek. De mikor látom, hogy mindenki a helyén marad és nem vetik rám magukat elkezdek futni. Furcsa érzés indul ki a gyomromból és elkap a hányinger ezért megállok egy kicsit, hogy leküzdjem ezt az érzést. Mikor már nem érzem magam rosszul folytatom az utam. Nem is gondoltam végig igazán, hogy mit is vállaltam el. El fogom hagyni a családom és mindazt amit eddig ismertem. Egy teljesen ismeretlen fajhoz csatlakozok és Tom társa leszek majd az idők végezetéig. Ez elég ijesztően hangzik és nem is akarom igazán. Már csak egy sarokra vagyok a házunktól és egy csoport vihorászó lány halad el mellettem. Érzem rajtuk az alkohol szagát és meghallom, hogy rólam tesznek megjegyzéseket egymásnak. Megfordulok és utánuk szólok.
- Esetleg van valami bajotok?- kérdezem kihívó hangon. De a lányok csak vihognak tovább és egymásra pillantanak. Ekkor felismerem az egyik lányt. Egy suliba járunk, csak ő a pom-pom lányokhoz tartozik én viszont inkább a stréberek közé.
Soha nemvolt igazán szimpatikus nekem, de most egyébként sem voltam túl jó hangulatban.
- Csak azon nevettünk, hogy te komolyan ilyen ruhát vettél-e fel egy buliba, mert nagyon szánalmasan festesz. És hiányoltuk mellőled a vicces kis barátnődet is, vagy őt nem engedték el bulizni? - ismét felnevetnek, de nekem nincs kedvem velük nevetni. Előre léptem kettőt így elég közel álltam a lányhoz. Valószínűleg igaza lehetett a ruhámat illetően, de a barátnőmet ne vegye a szájára. Ütésre emeltem a kezem és mikor ismét nevetni kezdtek meglendítettem a kezem. Az erőm nagyobb, mint hittem volna mert a lány szája elkerekedett és szeme azonnal feldagadt és lilulni kezdett. A lányok gyorsan megpördültek és rohanni kezdtek, hangos sikítások közepette. Elkezdtem valami furcsát érezni. Az erőm felvillanyoz és ledöbbent egyszerre. Megéreztem a hatalom ízét, és még többet akarok. Hirtelen rádöbbentem, hogy vért akarok. Sokat. Rohanni kezdek, de már nem a házunk irányába, már nem akarok búcsút venni a családomtól, úgyse tudnák mit mondani. Vissza akarok menni Tomhoz, hogy fejezze be az átváltoztatásomat. Mikor odaérek kicsapom az ajtót és gyors léptekkel odamegyek Tomhoz.- Változtass át teljesen.- Kérem tőle. A szája mosolyra húzódik. A keze a nyakam köré fonódik és közelebb von magához, hirtelen nagyot roppan a nyakam és elájulok.
Egy sötét és nedves helyen térek magamhoz, nem bírok mozogni. Rádöbbenek, hogy a föld alatt fekszem. Ez a vámpírrá válás utolsó lépcsőfoka. Ki kell ásnom magam, hogy élhessek újra. Elkezdem kaparni magam körül a földet és próbálok felülni. Egy kis munka után végre sikerül is és megpillantom a hold fényében Tomot. Átöltözött és egy padon ülve várja, hogy csatlakozzam hozzá. Gyorsan átszelem a közöttünk lévő távolságot és leülök mellé. Kedvesen mosolyog és csak ennyit mond.
- Most már örökké együtt leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése